Flesch István: Egy nem meggyőző „elnöki győzelem” és ami utána következhet

Mindettől függetlenül lehetséges, hogy az amerikai elnök kedvező színben akart feltűnni Ankarában, tekintettel arra, hogy Szíria kérdésében még több nézetkülönbség választja el a feleket, például a dzsihádista Iszlám Állam ellen az élvonalban küzdő észak-szíriai kurd harcosok, a YPG megítélését és támogatását illetően.

            Mint várható volt, a török kormány és maga Erdoğan sem hagyta annyiban a külföldről már jó ideje rájuk zúduló tengernyi bírálatot, amely még inkább felerősödött a népszavazás eredményhirdetése után, és siettek válaszolni is nyugati tájékoztatási eszközök fórumain. Mindenképpen le akarják hűteni a kedélyeket. A sort Mevlüt Çavuşoğlu külügyminiszter nyitotta meg a Le Figaro című francia napilapban megjelent cikkével. Fő mondanivalója az volt, hogy a török kormány a jövőben is változatlanul legfőbb stratégiai tájékozódási pontjának tekinti az Európai Uniót.

            Igazi médiaeseménnyé azonban a török államfőnek a CNN International számára adott interjúja vált. A megnyerő Becky Anderson asszony kérdéseire válaszolva Erdoğan megcsillogtatta közmondásos szónoki képességét, hogy hiteltelenné tegye a lényegében az ő egyszemélyi parancsuralmi rendszerének törökországi bevezetéséről szóló gyakori vádakat. „Ez nem Recep Tayyip Erdoğan személyi rendszere – jelentette ki. Már csak azért sem, mert én is halandó ember vagyok, aki bármely pillanatban eltávozhat az élők sorából. És hát érdemes lenne egy egész rendszert megalapozni egy olyan halandó számára, aki bármikor meghalhat? Ez a rendszer ugyanis Törökország demokratikus történetén belül jelent változást, átalakulást” – válaszolta az elnök a műsorvezető „legmélyebb tisztelettel” feltett ama kérdésére, miszerint legkeményebb bírálói azt mondják: ami történt, egyenes menetelés a diktatúrába. Mit tud felelni erre?

            „Bírálóim ezt már 14-15 éve hajtogatják, de olyasmiről beszélnek, ami nem történt meg. Ahhoz, hogy valahol diktatúrát lehessen bevezetni, nincs szükség okvetlenül elnöki rendszerre” – mondta. Arra vonatkozólag pedig, hogy az alkotmányreformot csupán hajszálvékony többség hagyta jóvá, Erdoğan egy sportbeli hasonlattal élt, felidézve, hogy egykor labdarúgó szertetett volna lenni. „A futball világából jövök, ahol nem számít, hogy 1:0 vagy 5:0 arányban győzöl. A lényeg, az hogy te győzz” – jelentette ki.

            A köztársasági elnök azonban fontosnak tartotta, hogy a népszavazás utáni első közéleti-nyilvános szereplésével megnyugtató hatást gyakoroljon az ország végletekig megosztott lakosságára. E belpolitikai szándékának megfelelően részt vett a Turgut Özal elnök halálának 24. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen, és koszorút helyezett el síremlékén. A váratlanul szívrohamban elhunyt egykori államfőt a modern Törökország legjelentősebb vezetői között tartják számon. Kiváltképp kiemelik a liberális piacgazdaság megalapozásában, általában a gazdaság felfuttatásában, az infrastruktúra és a távközlés korszerűsítésében, valamint az elmaradott országrészek felemelésében, felzárkóztatásában szerzett múlhatatlan érdemeit. Özal, akinek voltak kurd felmenői is, kezdeményezőleg lépett fel a kurd mozgalom irányában, Talabani iraki kurd vezető közvetítésével kapcsolatot keresett Öcalanhoz a PKK-val való tűzszünet kieszközlése végett. Istenfélő ember volt, fennmaradt az a híres mondása, hogy a rendszer szekuláris, én azonban nem vagyok az…

            A Milliyet című napilap a Habertürk TV jelentése alapján közölte, hogy a sírnál Erdoğan találkozott Özal özvegyével, Semrával, aki kijelentette, hogy örömmel tölti el a népszavazási „igenek” győzelme. Duygu Kaya tévétudósító szerint azt is felelevenítette, hogy férje annak idején elsőként vetette fel egy elnöki rendszer gondolatát Törökországban. Az ünnepség végén szúrákat recitáltak a Koránból.

            Az évforduló alkalmából Erdoğan külön írásos üzenetben méltatta Özal örökségét. „Ő egyike volt nemzetünk legkiválóbb államférfiainak és politikusainak, akik munkásságukkal, intézkedéseikkel leginkább szolgálták az ország haladását” – hangsúlyozta Erdoğan, hozzátéve, hogy különösképpen kiemelkedő szerepet játszott a demokrácia felélénkítésében, ezért kivételes hely illeti meg a török nép szívében és emlékezetében.

            A Török Köztársaság elnöke ezután lerótta kegyeletét Adnan Menderes sírjánál is. Az 1950-ben megtartott első szabad választásokon győztes Demokrata Párt miniszterelnökeként az 1960. május 27-i első törökországi katonai államcsíny után törvénytipró kirakatperben halálra ítélték, és két társával, Fatin Rüştü Zorlu külügy- és Hasan Polatkan pénzügyminiszterrel együtt 1961 szeptemberében felakasztották. 1990 szeptemberében újratemették, és a demokrácia mártírjainak nyilvánították őket.

            A török miniszterelnök, Binali Yıldırım „győzelmi beszédében” a megosztott lakosság számára felcsillantotta a kiengesztelődés reményét: azzal a szófordulattal igyekezett megnyugtatni az eredménybe egyáltalán nem beletörődő, erősen felzaklatott „nem”-híveket, hogy „új oldalra lapozunk a török demokrácia történetében. Mindenkit biztosíthatok afelől, hogy a szavazási eredményt legjobb szándékaink szerint népünk gazdagodására és békéjének szavatolására fordítjuk.”

            A diadalmas Erdoğan most majd várhatóan valamiféle „mosolyoffenzívával” igyekszik elfogadtatni „új rendszerét” Európával és az Egyesült Államokkal – feltételezi egy elismert török tudományos kutató. Özgür Ünlühisarcıklı szerint, aki az egyesült államokbeli German Marshall Fund ankarai irodáját vezeti, eme „elbűvölés” során a török elnök talán még ki is javít egy-két olyan kárt, amelyet a török demokrácia szenvedett el a Nyugat szeme láttára. Ha viszont ezt a „mosolyoffenzívát” nem viszonozzák, akkor egy B terv eszközéhez nyúlhat, vagyis még inkább megszorongatja a török társadalmat. Erdoğan győzelme ugyan megszilárdítja a kormányt, de gyengíteni fogja a társadalmi stabilitást – így a kutató. Sokkal sötétebben látja a helyzetet a New York-i St. Lawrence Egyetem előadója, Howard Eissenstat. A professzor szerint, aki a Közel-Keleti Demokrácia Projekt nevű amerikai kutatócsoport Törökország-szakértője, a győztes török államfő idejét nem fogja arra fecsérelni, hogy javítson az ellenzékkel való kapcsolatán. „Sőt a tisztogatás folytatódik, Erdoğannak azt súgja az ösztöne, hogy tapossa el, ne pedig magához emelje az ellenzéket” – mondta a professzor.

            Lehet, hogy a tapasztalt amerikai professzort sarkos véleménye megfogalmazásában érzelmileg erősen befolyásolta egy szinte hihetetlen rádiós közjáték, amelynek során a Török Köztársaság elnöke a szó szoros értelmében belefojtotta a szót egy riporterbe, aki a népszavazási kampány legforróbb szakaszában kurd hallgatók véleményét szerette volna idézni a meginterjúvolt elnöknek. Gezegen Mehmet műsorvezető a Kral FM adásában az elnökhöz intézve szavait elmondta, hogy még korábban beszélgetett kurdokkal, s az elhangzott véleményeket összegyűjtötte. „Ha megengedi, elnök úr, akkor most idéznék a hangfelvételekből” – ajánlotta a rádiós. „Ne tegye!” –  intette le a riportert az elnök… „Na nem baj, akkor majd elküldöm önnek a hangfelvételt, s akkor azért így mégiscsak meghallgathatja” – vigasztalódott a legmagasabb szintről elutasított műsorvezető, aki így élő adásban nem idézhetett kurdokat.

            Kurdisztán nem-et mondott – ezzel a címmel számolt be az ANF kurd hírügynökség a népszavazás délkelet-törökországi eredményéről, amely senkit nem érhetett meglepetésként. Mindenki számára ugyanis várhatóan és meggyőző erővel mutatta, hogy ezen a vidéken a kurd lakosság túlnyomó többsége minden hátrányos megkülönböztetés, korlátozó intézkedés és hatósági önkény ellenére is miként vélekedik a török hatalom reá kényszerített rendszeréről, pontosabban a még nagyobb hatáskörrel felruházandó államfő egyszemélyes uralmáról.

            A kurd nevén Amedban, vagyis a kurd központnak számító Diyarbakırban a nem szavazatok aránya 67,58 százalék volt az igenek 32,42 százalékával szemben. Batmanban ugyanez a százalékos arány 63,52-t mutatott 36,48 ellenében. Mardin: 59 nem, 41 igen, Şırnak: 71,70 nem, 28,30 igen, Siirt: 51,99 nem, 48, 01 igen. Hakkari 67,47 nem, 32,53 igen. Van: 57,28 nem, 42,72 igen. Dersim: 80,41 nem, 19,53 igen. Ağrı: 56,94 nem, 43,06 igen. Iğdır: 65,14 nem, 34,86 igen.

            Van tartományban volt néhány olyan helység is, ahol egyetlen igen szavazat sem akadt: Erciş körzetének Karlıyayla és Başkale körzetének Aşağıküme falvában például háromszáz, illetve 97 ember adott le nem szavazatot. Igennel senki sem szavazott.


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here