A Göbekli Tepe törökországi régészeti lelőhelyen feltárt több mint tizenkétezer éves kőtömbök véséseinek elemzésével egy új tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy azok egy üstökös maradványainak becsapódását rögzítették.
Egy i. e. 10 950-ből származó (ennél mintegy 250 évvel idősebb vagy fiatalabb is lehet) kőtömb, a híres „keselyűkő” a legújabb kutatások szerint egy (esetleg több) üstökös katasztrofális következményekkel – tömeges fajkihalással és a korai civilizációk összeomlásával – járó ütközését is regisztrálta. Az ún. pleisztocén–holocén kihalási esemény (más néven Dryas kihalási esemény) egy hatalmas üstökös mintegy 10 890 évvel ezelőtti felrobbanása miatt következhetett be. Az észak-amerikai kontinensen, a Nagy-tavaktól északkeletre becsapódó üstökös egyes tudósok szerint a jégtakaró egy részének felolvasztásával és a Golf-áramlat időleges leállításával, valamint a levegőbe kerülő aeroszol miatt a közvetlen pusztítás mellett komoly lehűléssel is járt. Számos állatfaj, különösen a nagy testű emlősök nem tudtak megbirkózni életkörülményeik változásával – ekkor haltak ki többek között a gyapjas mamutok, a kardfogú tigrisek, az óriásszarvasok és óriáslajhárok. A teória szerint az üstökös, illetőleg az 1200 évig tartó lehűlés a felelős a paleoindián Clovis kultúra eltűnéséért is.
Az Edinburgi Egyetem tudósai nemrégiben nagy jelentőségű felfedezést tettek: a számos pontos bírált üstökös-becsapódási elméletet – a becsapódásnak ugyanis közvetlen nyomát máig nem találják, ám a platinának és más fémeknek a felszínhez szokatlanul közeli előfordulása miatt a földtani elemzések mégis valószínűsítik – elődeink csillagászati megfigyelései is alátámasztják. Martin B. Sweatman és Dimitrios Tsiktitsis a Mediterranean Archeology and Archaeometry című szaklapban publikált tanulmánya igen nagy vihart kavart szakmai körökben. Nem kevesebbet állítanak ugyanis a szerzők, mint azt, hogy a törökországi megalitok éppen asztronómiai céllal készültek, és egyikük a kihalási esemény jelzőkarójának is tekinthető.
A következő, hazánkban bemutatkozó török széria a Tuba Büyüküstün (Egy ellopott élet) és Engin Akyürek (Fatmagül) főszereplésével készült Piszkos pénz, tiszta szerelem (Kara Para Aşk) lesz. A Törökországban 2014 és 2015 között vetített sorozat legelső része július 3-án, 20 órakor debütál magyar szinkronnal az Izaura TV-n. A Piszkos pénz, tiszta szerelem minden hétköznap este új részekkel lesz látható az Izaura műsorán.
Szerette a vidám, gondtalan életét. Olaszországban dolgozott ékszertervezőként. Sikeres családi vállalkozásuk volt. De egy estén minden megváltozott… Megölték az apját. Mindent megtesz, hogy megtalálja a gyilkosát. Arra azonban nem számított, hogy az igazságkeresés közben annyi szenvedés után rátalál a feltétel nélküli szerelem…
Piszkos pénz, tiszta szerelem: országos TV premier július 3-tól hétköznap esténként 20.00 órától az Izaura TV-n!
Egy török édesapa, aki a távoli Hakkari tartományban él, nem engedhette meg magának, hogy elutazzon lányával Isztambulba megnézni a Boszporusz-hidat. Ezért készített egy makettet, hogy így szerezzen örömet lányának.
Aydin Güder függönyökből és esernyőkből készítette el a Boszporusz-híd makettjét lányának, Yağmurnak – és a tökéletes összhatás érdekében a kivilágításról és a sirályhangokról is gondoskodott.
„Nem vihettem el őt Isztambulba, mert túl költséges lett volna. Mivel a lányom szerette volna látni a hidat és hallani a sirályokat, ezért csináltam neki egy hídmakettet. Két és fél nap alatt készült el a 210 centiméter hosszú szerkezet.” – mondta Güder.
Miután a történet megjelent a sajtóban, az Ifjúsági- és Sportminisztérium felajánlást tett Yağmur és osztálytársai isztambuli úti költségeinek támogatására.
A londoni Southbank Center listát készített az elmúlt 50 év legszebb szerelmes verseiből, melyen helyet kapott Nazım Hikmet Nem is tudtam, hogy szeretem (Severmişim Meğer) műve is.
A verseket a Southbank Center szakértő csoportja egyévnyi munkával 30 ország költőinek alkotásaiból válogatta össze, nagy hangsúlyt fektetve a modern korra.
A csoport egyik tagja, James Runcie így fogalmazott: “Nemzetközi és stilisztikai szempontból is igazán sokszínű lista készült. Az egyetlen nehézség az volt, hogy csak 50 verset választhattunk.”
A kiválasztott verseket költők és színészek előadásában lehetett meghallgatni 2016 nyarán, a Southbank Center rendezvényén.
Severmişim Meğer
Nem is tudtam, hogy szeretem
Yıl 62 mart 28
Prag-Berlin treninde pencerenin yanındayım
akşam oluyor
dumanlı ıslak ovaya akşamın yorgun bir kuş gibi inişini severmişim meğer
kolan vurdu yüreğim salıncak bulutlara girdi çıktı
Valahogy a virágok jutottak eszembe
Pipacsok, kaktuszok, nárciszok
Isztambulban, Kadıköyben[3], nárciszmezőn csókoltam meg Marikát
Lélegzete marcipán illatú
Éveim száma tizenhét
Gúzsba kötött szívem hinta felhőkön repesett
Çiçekleri severmişim meğer
üç kırmızı karanfil yolladı bana hapishaneye yoldaşlar 1948
Nem is tudtam, hogy szeretem a virágokat
Három piros szegfűt küldtek nekem a bajtársak a börtönbe, 1948
Yıldızları hatırladım
severmişim meğer
ister aşağıdan yukarıya seyredip onları şaşıp kalayım
ister uçayım yanıbaşlarında
Emlékszem a csillagokra
Nem is tudtam, hogy szeretem
Akár lentről bámulva őket ámuljak rajtuk
Akár mellettük szárnyalva
Kosmos adamlarına sorularım var
çok daha iri iri mi gördüler yıldızları
kara kadifede koskocaman cevahirler miydiler
turuncuda kayısılar mı
kibirleniyor mu insan yıldızlara biraz daha yaklaşınca
renkli fotoğraflarını gördüm kosmosun Ogonyok dergisinde
kızmayın ama dostlar non figüratif mi desek soyut mu desek işte o soydan yağlı boyalara benziyordu kimisi yani dehşetli figüratif ve somut
insanın yüreği ağzına geliyor karşılarında
sınırsızlığı onlar hasretimizin aklımızın ellerimizin
onlara bakıp düşünebildim ölümü bile şu kadarcık keder duymadan
kosmosu severmişim meğer
Kérdéseim vannak a kozmosz embereihez
Sokkal hatalmasabbnak látták-e a csillagokat?
Fekete bársonyon óriási ékkövek tán?
Vagy narancsban kajszik?
Dülled-e a melle az embernek, ha kicsit közelebb kerül a csillagokhoz?
Láttam színes fotókat a kozmoszról az Ogonyok magazinban
Ne haragudjatok, barátaim, nonfiguratívnak vagy absztraktnak hívjam-e, nem tudom, de azokra az előkelő olajfestményekre emlékeztetett, vagyis némelyik borzasztóan figuratív és konkrét
Az ember szíve a torkában dobog, ha előttük áll
Határtalanságuk ők a vágyakozásunknak, elménknek, kezeinknek
Rajuk nézve még a halálra is gondolni tudtam, szemernyi bánatot sem érezvén
Nem is tudtam, hogy szeretem a kozmoszt
Gözümün önüne kar yağışı geliyor
ağır ağır dilsiz kuşbaşısı da buram buram tipisi de
meğer kar yağışını severmişim
Szinte látni vélem, ahogy hull a hó
Lassú, néma nagy pelyhekben is, átható viharban is
Nem is tudtam, hogy szeretem a hóesést
Güneşi severmişim meğer
şimdi şu vişne reçeline bulanmış batarken bile
güneş İstanbul’da da kimi kere renkli kartpostallardaki gibi batar
ama onun resmini sen öyle yapmayacaksın
Nem is tudtam, hogy szeretem a Napot
Még most is, ahogy meggylekvárba fordultan tűnik el a horizonton
Isztambulban is néha színes képeslapként alkonyul
Mégis, te nem úgy rajzolod majd
Meğer denizi severmişim
hem de nasıl
ama Ayvazofski’nin denizleri bir yana
Nem is tudtam, hogy szeretem a tengert
De még hogy
Mégis, Ajvazovszkij tengerei mások
Bulutları severmişim meğer
ister altlarında olayım ister üstlerinde
ister devlere benzesinler ister ak tüylü hayvanlara
Nem is tudtam, hogy szeretem a felhőket
Legyek bár alattuk, vagy felettük
Hasonlítsanak akár óriásokra, akár hófehér tollazatú állatokra
Ayışığı geliyor aklıma en aygın baygını en yalancısı en küçük burjuvası
severmişim
A holdfény jut eszembe, a legbágyadtabb, leghazugabb, legkispolgáribb
Szeretem
Yağmuru severmişim meğer
ağ gibi de inse üstüme ve damlayıp dağılsa da camlarımda yüreğim beni olduğum yerde bırakır ağlara dolanık ya da bir damlanın içinde ve çıkar yolculuğa haritada çizilmemiş bir memlekete gider
yağmuru severmişim meğer
Nem is tudtam, hogy szeretem az esőt
Ha hálóként hull is rám, vagy ha cseppenként teríti is be ablakaimat, a szívem itt hagy, csapdába esve vagy egy cseppbe zárva és útnak ered az ismeretlenbe
Nem is tudtam, hogy szeretem az esőt
Ama neden birdenbire keşfettim bu sevdaları Prag-Berlin treninde yanında pencerenin
altıncı cıgaramı yaktığımdan mı
bir teki ölümdür benim için
Moskova’da kalan birilerini düşündüğümden mi geberesiye
saçları saman sarısı kirpikleri mavi
Mégis, miért ily hirtelen fedeztem fel e vonzalmakat, a Prága–Berlin vonaton, az ablak mellett?
Tán mert már a hatodik cigarettámat gyújtom?
Egyetlenegy is halál számomra
Vagy tán mert Moszkvában maradt valakikre gondolok pusztulásig
Haja lenszőke, szempillái kékek
Zifiri karanlıkta gidiyor tiren
zifiri karanlığı severmişim meğer
kıvılcımlar uçuşuyor lokomotiften
kıvılcımları severmişim meğer
Koromsötétben megy a vonat
Nem is tudtam, hogy szeretem a koromsötétet
Szikrák repdesnek a mozdonyból
Nem is tudtam, hogy szeretem a szikrákat
Meğer ne çok şeyi severmişim de altmışımda farkına vardım bunun
Prag-Berlin treninde yanında pencerenin yeryüzünü dönülmez bir yolculuğa çıkmışım gibi seyrederek
Nem is tudtam, hogy mi mindent szeretek és csak most, hatvanévesen jöttem rá erre
A Prága–Berlin vonaton, az ablak mellett, nézve az eget, mintha egy visszafordulhatatlan utazásra indultam volna
Török levelek – Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban
Miközben Ogier Ghiselin de Busbecq I. Ferdinánd király követeként Szulejmán udvarába tart, hogy Erdély sorsáról tárgyaljon a szultánnal, a Halys (Kızılırmak) folyó partján arról elmélkedik, hogy egy jóslat félreértelmezése miatt hogyan omlott össze az ókori Lydia királysága. S hogy mit csinál e sorsdöntő fontosságú események sodrában a Busbecq társaságában utazó Zay Ferenc? Horgászik.
Az Ogier Ghiselin de Busbecq 1554–1555-ös követjárását bemutató sorozatunk újabb állomásában az alábbiakban arról olvashatunk, ahogy I. Ferdinánd király Szulejmán szultánhoz tartó követe és kísérete 1555 tavaszán elér a Halys (Kızılırmak) folyó partjához. Sorozatunk előző részében arról olvashattunk, ahogy Ankarában járva Busbecq (és a társaságában utazó Hans Dernschwam) az angóragyapjúról elmélkedik.
A Kızılırmak
Krőzus a Halys partján
Az alábbiakban a követ és kísérete Ankarától halad tovább Amászia, a szultán tábora felé. Busbecq így ír:
„Ankarából Balygazar faluba jöttünk, ahonnan Zarekucktba, majd Zerneczijbe, ahonnan a Halys folyó partjára értünk. Algeos falu felé haladva e vidékeken át a távolban látszottak a hegyek Synope közelében, melyek a vörös okker színét viselték, amelyet a városról neveztek el. Itt volt az a Halys folyó is, mely egykor a médek és a lídek királyságának határa volt, s melyről a régi jóslat azt mondta, hogy amennyiben Krőzus átkel rajta, a perzsákra háborút hoz, egy nagy birodalom vesztét okozza, de – s ebben tévedett – a sajátjáét. Ennek partjain volt egy kisebb erdőség, melyet először, mivel általunk nem ismert bozótfélét láttunk, megcsodáltunk, de aztán rájöttünk, hogy ez az édesgyökér, melynek gyökeréből italkészletünket bőségesen feltöltöttük.”
Ami a Busbecq által itt megnevezett településeket illeti, Balygazar – mely Hans Dernschwam leírásában, ahogy azt később még látni fogjuk, Ballager alakban szerepel – a ma Ankarától 25 km-re északkeletre levő Balıkhisar nevű településsel azonosítható. A Busbecqnél Zarekuckt néven szereplő település Dernschwamnál Szari Kurt – ez talán a mai Sarıkoz nevű, Ankarától szintén északkeletre levő kis településsel azonosítható. A Zerneczij (Dernschwamnál Dgiermi) nevű település ma már nem azonosítható, ahogy pontosan Algeos (Dernschwamnál Alla Gwys) sem. Synope (a mai Sinop) a Fekete-tenger partján található város; s mivel a város környéke volt már az ókorban is a vörös okker színű, festéshez használt agyag egyik fő lelőhelye, a színt a városról az ókorban szinópiának nevezték.
A Halys (Dernschwamnál Halis) folyó a mai nevén Kızılırmak nevű folyó latinosított formájú görög elnevezése. A maga 1150 km-es hosszával a leghosszabb teljes egészében a mai Törökország területén található folyó: a történelemben, ahogy ezt Busbecq is megjegyzi, valóban számos alkalommal szolgált határfolyóként.
Krőzus (Kroiszosz) az ókori Lydia mesésen gazdag királya volt i.e. 560 és i.e. 546 között – Hérodotosz elbeszélése szerint pedig, mielőtt a király megtámadta volna Perzsiát, jóslatot kért a delphoi jósdától a hadjárat kimenetét illetően. A Busbecq által is idézett, erősen kétértelmű jóslat, mely a Halys folyón való átkelés esetére egy nagy birodalom bukását jövendölte, Lydia királyát mégis arra bátorította, hogy megtámadja a perzsákat – vesztére: a perzsa ellencsapás Lydia önállóságát is megszüntette.
Krőzus aranypénze
A horgászó Zay Ferenc
Miközben Szulejmánhoz tart tárgyalni Erdély jövőjéről és Krőzus király sorsán elmélkedik, Busbecq nem szakad el az 1555-ös év tavaszának hétköznapi kérdéseitől sem. A Halys folyó partján arról is ír, milyen halakat lehet fogni a folyóban, s hogyan is kerített sort egy kis horgászásra a Busbecq társaságában Szulejmán udvarába tartó Zay Ferenc:
Zay Ferenc
„Álldogált ott történetesen egy vidéki ember is, akitől tolmács segítségével megkérdeztük, vajon a folyóban van-e bőséggel hal, s mily módon fogják azokat. Azt válaszolta, hogy halból van elég, de fogni nem tudnak. Mivel ezen csodálkoztunk, elmondta, hogy ha valaki a kezét a vízbe próbálja dugni, a halak tovaúsznak, s nem várják meg, hogy megfogják őket. Már korábban is, amikor számunkra ismeretlen madarakat pillantottunk meg, s róluk, ill. arról a módról érdeklődtünk, ahogy azokat meg lehet fogni, valaki más azt mondta, megfogni őket nem lehet, mert ha az ember megpróbálja elfogni őket, elrepülnek.
Kollégáim egyikének, Zay Ferencnek volt egy hálója, melyet hamarosan be is vetett a halászat érdekében. Egyéb halak mellett a Dunában ekkor gyakori harcsát is fogott. Ebben a folyóban továbbá sok a tengeri rák is, vagy bizonyos ehhez hasonlatos rákféle. Azoknak a törököknek, akik ott voltak, hamarosan elegük lett a keresztények ekkora iparkodásából, nem bírták tovább nézni. Hogyhogy? – kérded. – Hát nincsenek Törökországban halászok? De vannak, ám e vidékeken bizony kevesen. És emlékszem, amikor egy másik helyen hatalmas nevetség tárgyává váltunk, mert a közönségesen csak fogaspontynak [fundulus] nevezett kis halakat fogdostuk, egy kis mellékágból. Minek hajkurászunk ilyen kis halak után? Milyen hasznot vagy eredményt várunk? És a bolondok azt sem tudták, hogy e halacskák hatalmas mennyiségéből mi több tállal halmoztunk fel, mi bőségesen elegendő volt sok ember jóllakatására.”
Halakról Busbecq már útjának korábbi szakaszán is értekezett; a Busbecq által fentebb fundulus néven említett halak a fogaspontyok, melyek valóban nem túl nagyméretűek. A Szulejmán amásziai tábora felé tartó követség tagjai azonban nem csupán abban különböztek a helyiektől, hogy még a fundulust is megették, hanem más gasztronómiai szokásaik is eltérőek voltak – ahogy erre a korábbiakban már bőven láthattunk példákat. Az alábbiakban Busbecq kifejezetten elismerően látszik nyilatkozni a helyiek spártaian egyszerű étkezési szokásairól, ahogy a pergamoni születésű Galénosz (129–201) által is ismert és leírt oxygaláról (ὀξύγαλα) is, mely egyfajta aludttej lehetett az antikvitásban, s melyet Busbecq leírásában a helyiek joghurtnak (Iugurtha) neveznek.
„Olyannyira mértékletesek, hogy a falánkságra a legkevésbé sem gondolnak: ha van só és kenyér, vagy valami hagyma, vagy egyfajta savanyú tej – mely Galénosz előtt sem volt ismeretlen: az oxygala, melyet ők joghurtnak mondanak –, mást nem is kívánnak. A tejet nagyon hideg vízzel hígítják, kenyeret tesznek bele: és akkor fogyasztják, amikor nagy a meleg és szomjasak. Hasznosságáról a nagy melegben gyakran mi magunk is szereztünk tapasztalatot: ez a fajta étel igen kellemes ízre és a gyomornak is, de rendkívül erős szomjoltó ereje is van.”
Galénosz szobra szülővárosában, Pergamonban
A folytatásban arról olvashatunk, az út ezen szakaszáról mit írt a Busbecq társaságában utazó Hans Dernschwam.
Judica vasárnapján 1555-ben
Dernschwam leírásából napra pontosan megtudjuk azt, amiről a nála jóval kevésbé pontos datálást adó Busbecq hallgat: hogy pontosan mikor is jár a Szulejmánhoz igyekvő csapat e vidéken.
A Busbecqnél Balygazar-Algeos, Dernschwamnál Ballager-Alla Gwys közötti távot a csapat 1555. március 30. és április 2. között teszi meg:
„Március 30-án délidőben az egynapi járóföldre fekvő Ballager nevű kis faluba érkeztünk. Mocsaras árok szeli ketté, benne jócskán kövi ponttyal. Két mérföldnyire fekszik Ancirától; alacsony hegyek között völgyben sima, jó úton haladtunk.
[ … ]
Bort, szénát nem tudtunk szerezni, a kenyér ehetetlen. Viszont tyúkot, tojást és savanyú tejet kaptunk.
[ … ]
Március 31-én, Judica vasárnapján Ballagerből továbbfolytattuk utunkat egy Szari Kurt nevű faluba, ami annyit jelent, mint sárga farkas; szari = sárga; kurt = farkas. Itt a falu alatt folyó patak melletti tisztáson, egy malom közelében táboroztunk le. A falu – kicsinyke, hegybe épített, földdel beszórt fecskefészkek – sík területről kúszik fel a hegyoldalon. Itt, a szorosok között igen jó a talaj; hegynek fel szántóföldek, szőlőskertek, amellett sok a juh, a kecske és a szarvasmarha.
Boruk azonban nincsen; a szőlőt már bogyó alakjában elfogyasztják, mézzel kevert édes italt főznek belőle. A sík földi szőlőskerteket rendesen megművelik.
Tojás, kenyér, kecskehús, árpa, szalma akadt, egy kis szénát is odahoztak a kocsikhoz, elfogadható áron.
[ … ]
Április elsején hat órakor indultunk el Szari Kurtból, és három órakor egy Dgiermi nevű kis faluba érkeztünk; a kettő közötti távolság öt jó magyar mérföldet tesz ki. [ … ]
A hegyek még az eddigieknél is kopárabbak. Mert az előző napokon még cserjék, bokrok, bozótok tűntek fel, olykor némi gyantásfenyő- és tölgycsemete is, most azonban fának vagy bokornak még csak nyoma sincsen. Az emberek csak tehéntrágyából tudnak főzésükhöz tüzet rakni.
Egész napon át a tegnapi folyóvíz mellett haladtunk, s azon több ízben – mintegy huszonötször – átkeltünk. Nagyjából akkora, mint a Wien folyó. Sokszor alaposan kilép a medréből; alapjában kicsiny, de igazi hegyi folyó: alaposan felduzzad az esőzések és havazások következtében. A helybeliek valódi barbárok: még azt sem tudják, hogy a víz neve Halis, még kevésbé azt, hogy mi volt az ősi neve. A törökök mindent szunak, vagyis víznek neveznek, hozzátéve azt a helységet, amelyen az keresztülfolyik.
[ … ]
Ennek a kicsiny falucskának is volt saját hodzsája, aki az előírt napi zsolozsmákat világgá kiabálja. Nyílt mezőn, a mecset tőszomszédságában táboroztam. A mecset sem más, mint földbe ásott és földdel borított disznóól.”
Az ókori Kis-Ázsia tájai
A Dernschwam által fentebb leírt településekről fentebb már szóltunk; különösen érdekes a Szari Kurt helynév Dernschwam általi etimológiája. Korábban már láthattuk, hogy saját etimológia gyártásával Dernschwam többször is próbálkozott. Judica vasárnapja pedig nagyböjt utolsó vasárnapja – a virágvasárnap előtti vasárnap; a nagyböjti időszakra eső vasárnapok latin nevüket kezdőénekük első soráról kapták tipikusan: Judica így: ’Ítélj meg’ jelentésű.
A kövi ponty, melyről Dernschwam ír a fentiekben, a Busbecq által fundulus néven említett fogaspontynak csupán távoli rokona: szintén nem túl nagyméretű halfajta.
Bithynia, Galatia és Kappadókia vidékein
Dernschwam így folytatja leírását:
„Borhoz egy másik görög faluban jutottunk; előző este külön evégett lóra ültünk s csak reggel tértünk vissza; egy keveset kecskebőr tömlőben magunkkal hoztunk.
Április 2-án reggel hat óra körül indultunk Dgiermiből, és tizenkét órára egy faluba érkeztünk, melyben azonban senki nem tartózkodott; valamennyi ház néptelen volt. Kerestük a helybelieket, és egy részüket meg is találtuk a hegyoldalban, az üregekben. A falu neve Alla Gwys; jó öt magyar mérföldnyire fekszik Dgiermitől.
Először egy széles hegyháton vonultunk át. Települést nem láttunk. Rét nincs, csak aszott birkalegelő.
Ezután egy nyomorúságos falun haladtunk keresztül, majd egy északról, bal kéz felől folyó vizén keltünk át. Ez egy másik folyóba torkollik, mely egész napi utunk során jobb kéz felől kísért bennünket.
A fent említett keresztirányban folyó patak vize zavaros, rossz ízű és rézszagú, mint amilyenek általában a piritet tartalmazó vizek. Balról, északi irányban fekvő réztartalmú helyről, rézbányából ömlik alá, egy Kangri nevezetű város és vár közelében. A vár – mint mondják – romokban van. Állítólag egy rézbánya található ott.
A réztartalmú víz neve törökül – mint mondják – Adzsi Szu; alighanem azonos azzal a Halis folyóval, mely Kappadókiát Galatiától elválasztja. Haragos víz lehet; partjai magasak, árterülete kiterjedt.
A folyó, melynek magas partján április 2-án az átkelésre várakoztunk, zavaros, rőtes színű, gyors folyású mély víz volt, szélesebb, mint a Garam Esztergomnál vagy a Majna Frankfurtnál. Még egyszer olyan mély, mint az előbbiek. A törökök errefelé Kizil Irmaknak nevezik. Mint mondják, azokból a hegyekből szakad alá, amelyeket jobb kéz felől látunk. Mellette a Szivasz nevű, örmények lakta város terül el.
Azok a folyók, amelyek felett két nappal előbb áthaladtunk, mind abba az előbb említett réztartalmú folyóba ömlenek bele és teszik azt oly bővizűvé. Ez a Halis folyó lehet, amelyről Solinus emlékezik meg a Kappadokiáról szóló fejezetében.”
A fentebb említett Kangri (ókori nevén Gangra vagy Gangaris) a mai Çankırı; Szivasz a mai Sivas. Ám amikor Adzsi Szu vizét azonosítja a Halys folyóval, Dernschwam már maga is téved: a Kızılırmak mellékfolyója természetesen nem azonos magával a Halys folyóval.
Gaius Julius Solinus egy harmadik századi szerző, a De mirabilibus mundi című mű alkotója: részletesen ír Kappadókiáról is. A folytatásban Dernschwam így ír:
Sztrabón egy 16. századi metszeten
„Bithinia, Galatia és Kappadokia – melyeken Konstantinápolyból való útra kelésünk óta áthaladtunk – szép tartományok. Bithinának sok a hegye és erdeje, miként arról fentebb már szó esett. Galatiának nincsenek termőföldjei, hegyei pedig kopárak, Kappadokia pedig szűkölködik erdőben és vízben.
[ … ]
Nem messze egy sóbánya működik, olyan, mint az erdélyiek; tegnap megnéztük. Egy nagy tömb szép tiszta só egy akcse. A lakosság annyira együgyű, hogy sem a városokat, sem más helységeiket nem tudják megnevezni. Mindez így száll apáról fiúra, ezért maradtak pásztorok és hajcsárok. Az itteni sós vizekről és sóbányákról megemlékezik Strabo is, aki egyébként Amásziában született.”
Az Amásziában született Sztrabónról már korábban volt szó; a Busbecq által is többször hivatkozott Sztrabón Geógraphika című művének XIII. könyvében (3. szakasz 39. fejezet) ír a ximénei sóbányákról:
„Ximénében sóbányák vannak s úgy sejtik, hogy a Halys folyó ettől kapta a nevét.”.
A folytatásban Busbecq és csapata, miközben tovább halad Amászia felé, újabb gasztronómiai érdekességekről számol be.
Törökország az egyik legszebb, történelmi emlékekben gazdag ország, melyet még különlegesebbé tesz az, hogy két kontinensen (Európa és Ázsia) helyezkedik el. Ezen kívül 15 – az UNESCO által világörökséggé nyilvánított – hellyel is büszkélkedhet. A földalatti városokba és a díszes templomokba tett kirándulások, a nemzeti parkok és a bazárok felfedezésén túl még összegyűjtöttünk 33 dolgot, amit ki kell próbálni annak, aki Törökországba látogat.
Repülni a „tündérkémények” felett Kappadókiában, a Göreme Nemzeti Parkban. A legszebb látvány napfelkeltekor van, amikor a sok hőlégballon a különleges sziklaképződmények felett száll.
Elmerülni Pamukkale melegvizű forrásaiban, melyek a római korból megmaradt Hierapolisz lábánál találhatóak. A helyiek „szent helynek” vagy „pamutkastélynak” is hívják a 17 lépcsőzetesen elhelyezkedő medencét, melyekből ellátni Denizliig.
Betérni az Hagia Szophia bizánci mecsetbe és az ott lévő bronz bevonatú oszlopon lévő lyukba hüvelykujjunkkal egy teljes kört leírni. Aki ezt megteszi, kigyógyul betegségéből.
Vadvízi evezni a lélegzetelállító Köprülü-kanyonban, mely egyike Törökország nemzeti parkjainak és Antalya tartományban található.
Megkóstolni a „török pizzát”, a lahmacunt, melyen darált hús és zöldség a feltét.
Napozni Ölüdeniz homokos tengerpartján, mely egy kristálytiszta vizű öbölben van.
Felfrissülni egy kiváló törökfürdőben, mondjuk az Isztambulban található Süleymaniye Hamamban, melyet egykor a szultán is használt.
Felkeresni a Szelim-mecsetet (Selimiye camii) Edirnében, melyet a híres török építész Mimar Sinan tervezett a XVI. században. A színes csempés, nagykupolás mecset az iszlám művészet egyik remek példája.
A Bursa felvonóval (Bursa Teleferik) felmenni az Uludaǧ-hegyre, ahol az egyik legkedveltebb török síparadicsom található.
Ellátogatni Epheszoszba, megnézni Celsus könyvtárát és Artemisz templomát, mely az ókori világ hét csodájának egyike.
Felmászni Kaunos ókori városához, ahol a sírokat a hegy belsejében vájták ki.
Meglátogatni a szultán palotáját, a Dolmabahçe Palotát, mely a Boszporusz partján áll és ma múzeumként működik.
Elidőzni a Van-tó partján, ami Törökország legnagyobb, míg a Közel-Kelet második legnagyobb tava. Mivel vizében sok a nátrium-karbonát, így könnyű benne úszni és nehéz elsüllyedni.
Forrás: wikimedia / Hanifi.suna / 11 June 2020
Elautózni Karaisalıba a Varda viadukthoz, mely a Skyfall című James Bond filmben is szerepelt.
Ajándékot vásárolni a híres isztambuli Nagy Bazárban, mely az egyik legrégebbi és legnagyobb fedett piac a világon. Több, mint 5000 helyen árulnak itt szőnyegeket, lámpákat és edényeket.
Ellátogatni Eskişehirbe és megnézni a Sazova kastélyt, mely olyan, mint egy Disney mese színhelye, és – az amerikaival ellenétben – még belépőt sem kell fizetni.
Felkeresni Hattuszaszt, a Hettita Birodalom egykori fővárosát. Az itt található oroszlános kaput i.e. 1343-1200 között rendeltetésszerűen használták, ma már az UNESCO világörökségei közé tartozik.
Hűsölni az Antalyában lévő Düden vízesés alatt.
Bejárni az Isztambulban található Ahmed szultán mecsetet, melyet a turisták Kék mecset néven ismernek.
Megnézni a Nemrut-hegy különleges sziklafejeit, melyek az i.e. I. századból valók.
Nassolni egy kis Turkish Delightot, lokumot (= szultánkenyeret), melyet Edmund karaktere tett híressé „Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény” című kalandfilmben.
Felkeresni Tróját, mely 4000 évvel ezelőtt épült és a trójai háború színhelye volt, amit a spártaiak csellel foglaltak el a rómaiaktól i.e. XII. században.
Egy különleges estét tölteni Kappadókia egyik barlanghoteljében, és felfedezni a térség földalatti városait.
Hajózni a Boszporuszon Isztambulban, Európa és Ázsia határán.
Megnézni az aszpendoszi színházat, mely a római kor legjobb állapotban fennmaradt színháza.
Felmászni a Sümela kolostorhoz, mely a fekete-tengeri régióban, Altmdere völgynél található sziklaszirtre épült.
Tavuk göğşüt enni, mely egy igazi török étel. Ezt a különleges desszertet először az oszmán szultánnak szolgálták fel, egyfajta tejes puding, melyet csirkemellből készítenek cukor, rizsliszt és fahéj hozzáadásával.
Vízitaxin utazni Dalyanból az Iztuzu-partra, melyet Teknősbéka-partnak is neveznek, mert ez a tojásrakóhelye az álcserepes teknősnek.
Felmászni a mardini várhoz, mely az egyetlen erődítmény Törökországban, melyet sosem foglaltak el.
Pihenni Çamlıhemsinben, mely egy kis falu a fekete-tengeri régióban, ahol a törökök szívesen töltik nyári szabadságukat.
Ellátogatni Göbekli Tepébe, mely Şanlıurfa mellett található. A régészeti hely 6000 évvel Stonehenge előtt jött létre, és nagy valószínűséggel az itteni a világ legrégebbi temploma.
Felkeresni a Sivas tartományban Divriği községében található, az UNESCO világörökségi listáján is szerepelő,1288-ban épült nagy mecsetet és kórházat.
Elutazni Tekirovába, ahol Phaselis romjai állnak. Az ókori város a Földközi-tenger partján áll, amely egykor fontos görög és római kikötőváros volt.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
