Törökországban több mint 30 nemzeti park, illetve természetvédelmi terület található. A térség változatos növény- és állatvilágának és történelmi jelentőségű látnivalóinak köszönhetően nagyon népszerű a turisták körében.
Cikksorozatunkban ezeket a nemzeti parkokat szeretnénk megismertetni olvasóinkkal.
***
Forrás: commons.wikimedia.org
Cikksorozatunk a végéhez közeledik. Ma a fekete-tengeri régióba látogatunk ismét.
Az Altındere Nemzeti Park a fekete-tengeri régió legismertebb parkja, Trabzontól nyugatra helyezkedik el, a Trabzon–Maçka útról könnyen megközelíthető.
Gazdag növény- és állatvilágán kívül a legszebb látnivaló a Sümela-monostor, amelyet Meryemana (Szűzanya) néven is ismernek, 300 méter tengerszint feletti magasságban található, és a régió keresztényeinek vallási központja volt. A művészettörténetben is különleges helyet foglal el. Úgy vélik, a monostort a IV. században építették, de valószínűbb, hogy III. Alexios alapította a XIV. században. A XIX. században kibővítették, és ez volt a legnépszerűbb korszaka. A bejárathoz keskeny, hosszú lépcső vezet fel. A monostorban vízelvezető, könyvtár, konyha, vendégszobák, ciszterna és egy medence is található, ahol a szent vizet összegyűjtötték. Az épület egy sziklafalon áll, a környező erdőre és forrásokra tekint le.
A park növényvilága rendkívül gazdag, fő fafaja a keleti lucfenyő, de találunk még itt egyéb fenyőféléket, gesztenyét, tölgyet, hársat, füzet, kaukázusi loncot és erdei rózsát. Az állatok közül főleg szarvas, őz, vadkecske, vaddisznó, medve, farkas, sakál, róka és hiúz talál menedéket a fák között.
A nemzeti parkot legjobb április és október között felkeresni és egy jót kirándulni itt. Több bungaló is van a park területén, amelyet előzetesen kell lefoglalni.
Egy amatőr török sportoló képviselte hazáját a május 29-én megrendezett Tenzig-Hillary Everest Maratonon. Törökország először vett részt az eseményen, melyet a Himaláján, Nepálban tartottak.
Az író és újságíró, Ece Vahapoğlu negyedik lett a női félmaratonon. Május 30-i twitter üzenetében így írt: „Ez a világ legmagasabb részén tartott és legnehezebb maraton.”
A versenyt – a rendezvény honlapja szerint – Tenzing Norgay serpa és Sir Edmund Hillary tiszteletére tartják, akik 1953. május 29-én először jutottak fel a Mount Everestre.
Vahapoǧlu a 21,0975 km-es távot 3 óra 48 perc alatt teljesítette és 24 sportolóval versenyzett ebben a kategóriában.
„Arra koncentráltam, hogy sérülés nélkül fejezzem be a versenyt. Tudtam, hogy a kitartás ugyanolyan fontos, mint a sebesség. Nagyon boldog voltam az elért helyezésem miatt!” – mondta. Külön elismerés számára, hogy a dobogósok profi sportolók voltak.
„Ez volt a legnehezebb kaland eddigi életemben. Hét résztvevőt helikopterrel kellett kórházba szállítani” – tette még hozzá és elmondta azt is, hogy büszkeséget és izgatottságot érez amiért Törökországot képviselhette. „Legnagyobb álmom és célom vált valóra.”
Vahapoǧlu arról is beszámolt, hogy kalandjáról dokumentumfilmet készít – ezzel is népszerűsítve a sportot.
Az idei versenyen egyébként 34 ország közel 200 sportolója vett részt. A Tenzing-Hillary Everest Maraton a Guinness Rekordok Könyvében is szerepel – mint a legmagasabb helyen tartott futóverseny.
Cikksorozatunkban arra vállalkozunk, hogy az immáron több száz éves múltra visszatekintő magyar sajtótörténetben szereplő, a törökökkel és Törökországgal kapcsolatos, ám számos esetben már sajnálatosan és olykor méltatlanul elfeledett híreket mutassunk be. Sorozatunk jelen részében egy közel kétszáz évvel ezelőtti, a török gasztronómiáról szóló hazai híradást mutatunk be.
Piláf
Pontosan 200 évvel ezelőtt, 1817-ben látott napvilágot a Hazai és Külföldi Tudósítások című lap melléklapjaként a Hasznos Mulatságok című periodika. A Hazai és Külföldi Tudósítások eleinte – 1806 és 1808 között – Hazai Tudósítások címen jelent meg a korabeli cenzúra által nagyon is beszabályozott körülmények között. A Kultsár István (1760–1828) szerkesztésében megjelenő újság kezdetben csak hazai hírek közlésére kap engedélyt a hatóságoktól – 1808-tól azonban a cenzúra már engedélyezi más sajtótermékekben megjelent külföldi vonatkozású hírek referálásást is, így a lap neve a továbbiakban Hazai és Külföldi Tudósítások. A Hasznos Mulatságok című melléklet a magyar sajtótörténet egyik korszakalkotó újságjaként számon tartott Hazai és Külföldi Tudósítások egyik tematikus melléklapjaként jelenik meg 1817 és 1840 között: Kultsár eredeti szándéka szerint a melléklap a folklór különböző elemeivel (népdalok, népmesék, népszokások és népviseletek, táncok) volt hivatva foglalkozni, határon innen és túl. A Hasznos Mulatságok fennállásának hosszú esztendei alatt olyan értékes anyag született, mely máig méltán tarthat számot az érdeklődésre.
Kultsár István
Az eredetileg egyházi pályán elindult Kultsár később tanítóként tevékenykedik, majd egyebek közt Keszthelyen Festetics György fiának nevelőjeként folytatja pályáját, de ő az, aki felismerve Mikes Kelemen Törökországi levelek című kéziratának jelentőségét, elsőként adja ki azt nyomtatásban is.
Kultsár halála után özvegye veszi át a lapok kiadását – a Hazai és Külföldi Tudósítások 1840-től egészen 1848-as megszűnéséig Nemzeti Újság néven futott.
A Hasznos Mulatságok című melléklap színes írásaival 200 évvel később is érdekes olvasmány lehet sokak számára: az alábbiakban egy, a melléklap 1819/17. számában megjelent újságcikket mutatunk be, mely a kétszáz évvel ezelőtti török étkezési szokásokról szól. A cikk leírása alapján így a korabeli magyar olvasó nagy valószínűséggel könnyen képes volt elképzelni magának egy – adott esetben a saját étkezési szokásaitól eltérő – gasztronómiai világot.
Vajon ilyesmire gondolt a 19. századi újságolvasó?
Hogy a téma zamatát még hívebben adjuk vissza, eredeti helyesírással közöljük a közel 200 éves írást:
„Török ebéd
A’ gazdag Törököknek, kik szokás szerint délig a’ kereveten hevernek, és pipázgatnak, midőn az ebéd ideje el jön ekképpen készítetik az asztal: elejébe tesznek egy kisded alatsony táblát, mellyre sem abroszt nem terítenek, sem kést, villát nem tesznek, mert már minden a’ mi elejébe tétetik felaprítva szokott lenni, még a’ kenyér is. Tehát az egész asztali készűlet áll egy ezüst sótartóból, és egypár hasonló kanálból. Először 5-6 tányéron olivát, czellert, paprikát, uborkát ’s más egyebeket szoktak feltenni; azutánn szinte hasonló kis tányérokon adják fel a’ nedves tsemegéket; továbbá következnek galamb, tsirke, vagy juh betsináltak, mellyek moskussal, és rózsa vízzel bőven megvannak szaporítva, ’s néha ezek mellé gyümöltsök is adatnak; végre az ebédnek berekesztésére pillau, vagy is hússal készült riskása adatik fel. Ezen többféle ételekkel a’ Török Úr nem soká vesződik, hanem egy fertály óra alatt mindennel készen vagyon. Akkor egy nagy pohár erős Serbetet megiszik, ’s ismét viszsza dűll a’ kerevetre.”
Serbetárus (şerbetçi) a mai Isztambulban
A kétszáz évvel későbbi olvasó a fenti híradás szövegében alighanem ma is sikerrel azonosítja a török gasztronómia olyan jeles képviselőit, mint a meze, a piláf vagy akár a serbet.
Sorozatunk következő részében újabb, a törökökkel és Törökországgal kapcsolatban a magyar sajtótörténelemben korábban megjelent hírekről olvashatunk.
Még márciusban derült ki, hogy a világ több tévécsatornáján is remek nézettséget hozó török széria, a hazájában is naponta vetített, és mára több mint 500 epizódból álló „Elif” újabb hat ország nézőit fogja meghódítani. Tavasszal még nem tudtuk, de most utánajártunk annak, hogy az így összesen már huszonkét országba eladott sorozatot idehaza melyik tévétársaság tűzi majd műsorára.
A sorozat története Elifről, egy hatéves kislányról szól, aki kénytelen elhagyni családját, beteg édesanyját. Mindezt azért, mert kegyetlen nevelőapja el akarja őt adni, hogy szerencsejátékból felhalmozódott adósságait rendezni tudja. Elif, édesanyja jó barátjához kerül, aki szolgálóként dolgozik egy gazdag családnál. Azt azonban csak kevesen tudják, hogy Elif biológiai apja pont ennek a gazdag családnak a fia.
Kérdésünkre Pécsi Norberttől, az RTL sajtókapcsolati vezetőjétől megtudtuk, hogy a széria hazai vetítési jogát az RTL Magyarország vásárolta meg. Arról azonban még nincsenek infóink, hogy az „Elif” az RTL melyik tévécsatornáján, és pontosan mikor is kerül adásba.
Amikor az ember már egy ideje külföldön él, pláne, amikor gyermeket vár, eszébe jutnak komoly, sorsfordító kérdések önazonosságról, magyarságról. Így tett anno a nagyon jó Tede in Turkey blog szerzője is.
„Mindennapi az, hogy kenyeret és tejet veszek a sarkon, nem okoz többé sikerélményt, hogy el tudom gagyogni, mit szeretnék. Nincs halálfélelmem az utakon és nem pörög le előttem életem filmje, ha egy idióta elénk vág az úton, nem, már nem, már nem annyira.
Nem meglepetés többé, hogy kérdőn állva egy új városrészben kérés nélkül segíteni próbálnak az emberek. Nem meglepetés, de nagyon jó érzés. Egyre nehezebb külső szemlélőként látni itt a dolgokat, a kezdeti élmények lassan kisimulnak, feledésbe merülnek. (…)
Attól a pillanattól kezdve, hogy megtudtam, gyereket várok, kismillió kérdésre próbálok választ találni. A szülővé, anyává válás, a család megszületése csak egy része ennek, azt hiszem, ez törvényszerűen lezajlik mindenkiben. Van egy különbség, ami a mi helyzetünket azonban mássá teszi: mi most itt vagyunk. (…)
Magyar. És török. Itt és most. Ki a magyar, ki a török? Magyar-e az, aki a hazájában él? A hazájában élő magyar-e A magyar? Haza? Hol van? Egy van? Több is lehet?
Ötszázharmincöt éve született Fráter (Utješenović Martinuzzi) György, aki a mohácsi veszedelem után azon fáradozott, hogy a Habsburgok és a török között egyensúlyozva, Erdélyt külön állammá szervezze, és megőrizze magyarnak, miközben a Magyar Királyság nagy része veszni látszott. Az utolsó magyar származású uralkodónk, I. (Szapolyai) János szolgálatában állt, és végül erőszakos halált kellett halnia: a Habsburgok ölették meg…
Utješenović Martinuzzi György, ismertebb nevén Fráter György horvát kisnemesi szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Kamičakban, 1482. június 18-án. A fiatal fiút 1492-ben Corvin János szolgálatába adták, majd több, mint egy évtizedet töltött a herceg udvarában. Corvin 1504-ben bekövetkezett halála után Szapolyai István nádor özvegyéhez, aztán az ifjú Szapolyai János vajdához került. Fráter György előbb katonáskodni kezdett, majd otthagyta Erdélyt, és a sajóládi pálos rendházba vonult be, ahol már novíciusként is kitűnt eszével és műveltségével. Fráter György a mohácsi csata után egy esztendővel visszatért Szapolyai János (I. János néven uralkodott1526 és 1540 között) szolgálatába, akit Habsburg Ferdinánd ellenében választottak meg Magyarország trónjára. Az utolsó, magyar (és horvát) származású uralkodó a Magyar Királyság területére benyomuló Habsburg zsoldosseregek elől Lengyelországba menekült, majd Fráter György diplomáciai közvetítésének köszönhetően megegyezett I. Szulejmánnal, a mohácsi győzővel, és a szultán segítségével 1529-ben visszatért Magyarországra.
György barát hamarosan a magyar uralkodó legfőbb tanácsadója lett, aki kincstartói, főkancellári, majd 1534-ben váradi püspöki méltóságba helyezte a szerzetest. Fráter kulcsszerepet játszott Ferdinánd és János király egyezkedései során, így például az 1538-as váradi béke megkötésében is. Fráter György az uralkodó 1540-ben bekövetkező halálával a csecsemő trónörökös, Szapolyai János Zsigmond(II. János néven uralkodott 1540 és 1570között) gyámja és az ország kormányzója lett, majd részt vett a Roggendorf generális által ostromolt Buda sikeres védelmében. 1541-ben I. Szulejmán a ravasz magyar diplomatát is becsapta, mikor csellel elfoglalta Budát, majd pedig évi 10 000 arany adó fejében – János Zsigmond nagykorúságáig – Izabella anyakirálynéra és a püspök gondjaira bízta az ország maradék, keleti felének irányítását. A becsapott Fráter György egyezkedni kezdett a Habsburgokkal, és 1541 decemberében,a gyalui egyezményben jóváhagyta, hogy Ferdinánd szerezze meg János Zsigmond örökségét, ám cserében azt a feltételt szabta, hogy a keresztény uralkodó foglalja vissza Buda várát a töröktől. 1542 során meg is indult a felszabadító hadjárat, azonban az V. Károly német-római császár (ur. 1519-1556) által is támogatott vállalkozás kudarcot vallott.
A nyelvőr szerepében is igen aktív Recep Tayyip Erdoğan török államfő legutóbbi döntése értelmében számos török futballklub kénytelen megváltoztatni saját stadionjának elnevezését. Erdoğan elnök ezen intézkedése azonban eltörpül II. Abdul Hamid szultán döntése mellett, aki – szintén nyelvi okokra hivatkozva – magát a futballt is megtiltotta az Oszmán Birodalom alattvalói számára. Egy magyar újságíró pedig azt írta: „A mi felfogásunk szerint mosolyogni való naivság a tiltó rendelkezésnek ez az indoklása, de hát ez már így volt Keleten”.
A közelmúltban számos híradás szólt arról a magyar nyelvű sajtóban, hogy Erdoğan török elnök hol az oszmán-török nyelv iskolai oktatásáról, hol úgy általában magáról a török nyelvről értekezik, de legutóbbi megnyilvánulásában éppen arról értesülhetett a hírolvasó közönség, hogy az elnök utasította az illetékes török minisztert: „töröljék az aréna szót a stadionok nevéből”. Ugyanebben a híradásban arról is olvashattunk, hogy az elnök ellenzi „az idegen szavak használatát cégtáblákon, illetve a sportlétesítményeken” is.
Homok és aréna
Erdoğan török elnök legutóbbi, a török nyelv védelme érdekében hozott intézkedése szerint tehát törölni kell az aréna kifejezést a stadionok nevéből. Ez az intézkedés több neves isztambuli futballklubot is érint: a Galatasaray Türk Telekom Arena, a Beşiktaş Vodafone Arena, de a korábbi Euroliga-győztes Fenerbahçe kosárlabda-csapatának Ülker Sports Arena elnevezésű stadionjának nevét is meg kell változtatni.
A török elnök egy isztambuli vallási iskola diplomaosztóján mondott beszédében az alábbi érveléssel támasztotta alá mondandóját:
„Ellenzem az aréna kifejezést. Tudják, mit csináltak a múltban az arénákban? Embereket marcangoltak ott vadállatok”.
Hogy a török elnök ellenszenvét a jövőben esetleg milyen más, az emberi élettel összeegyeztethetetlennek vélt szavak és kifejezések váltják még ki, előre nem sejthetjük. Az aréna szó védelmében azonban érdemes megjegyezni, hogy a szó egyrészt még a gladiátor- és állatversenyek idején sem kizárólag az Erdoğan által említett jelentéssel bírt, másrészt nem minden történelmi korszakban kötődött és kötődik kizárólag az Erdoğan által vizionált véres eseményekhez.
Az aréna szó ugyanis a latin (h)arēna ’föveny, homok; homokkal felszórt küzdőtér az amfiteátrumban’ szóból származik.
„A latin arena (homok) fogalom azzal a homokkal áll kapcsolatban, amivel a versenyek helyszínéül szolgáló küzdőteret felszórták.” – olvasható Wolfgang Behringer: A sport kultúrtörténete. Az ókori olimpiáktól napjainkig című művében; a dolog érdekességét pedig tovább árnyalja, hogy minden idők talán leghíresebb amfiteátruma (és annak arénája), a római Colosseum (az Amphiteatrum Flavium) ma a világ egyik legnépszerűbb turistalátványossága.
Öröm az ürömben, hogy Erdoğan elnök ellenszenve csupán az aréna szóra és nem a futball egészére terjed ki: mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a közelmúltban a korábban csak közönségesen Kasımpaşa Stadium néven ismert stadiont az isztambuli Kasımpaşa negyedében született elnökről nevezték el – aki korábban maga is játszott a helyi csapatban.
Kapu és porta
A magyar nyelvű sajtóban olyan híreket is olvashatott az ember a közelmúltban, melyek szerint Erdoğan elnök különös érdeklődést tanúsít II. Abdul Hamid uralkodása és személye iránt. II. Abdul Hamid szultán uralkodása (1876–1909) idején, 1876-ban kapott az Oszmán Birodalom először alkotmányt és parlamentet – igaz, a szultán utóbbit már 1878-ban feloszlatta, az alkotmányos berendezkedés pedig csupán papíron létezett akkor, amikor a szultán abszolút uralkodóként kormányozta birodalmát; ezt követően II. Abdul Hamid az ifjútörökök nyomására csupán 1908-ban helyezte ismét hatályba az alkotmányt. A szultán uralkodásának idején zajlott le a berlini kongresszus is 1878-ban, mely számos terület végleges elszakadását eredményezte a birodalomtól, de II. Abdul Hamid uralkodásának idején következett be Bosznia-Hercegovina Osztrák–Magyar Monarchia általi okkupációja, majd annexiója is. A szultán uralkodása idején igen keményen lépett fel az örmény nacionalizmussal szemben is.
Az egyes szavak és kifejezések jelentését árgus szemekkel vigyázó szigorú nyelvőrként azonban II. Abdul Hamid szultán sokkal messzebb ment kései utódánál, Erdoğan elnöknél: nem csupán a focival kapcsolatos egyes szavak jelentésében látott kivetnivalót, de magát a futballt is betiltotta.
A Sporthírlap 1924. január 12-i számában „Az FTC-nek a török bajnok felett aratott győzelméről” című cikkében a konstantinápolyi tudósító – Klement Sándor – arról számol be, hogy miután a Galatasaray múzeumában megtekintette az FTC és a Galatasaray 1912-es mérkőzéséről készült fotókat, hosszasan elbeszélget a helyiekkel a török sport és labdarúgás történetéről. Így ír:
Második mérkőzését is megnyerte a magyar válogatott az Andorrában zajló 3×3-as Eb-selejtezőn. A magyar lányok 21-10-re múlták felül Törökországot.
A törökök az első két meccsüket elveszítették a tornán, míg a magyar csapat győzelemmel kezdett Németország ellen. Medgyessy ziccerével, majd sikeres távoli dobásával indult a találkozó magyar részről. Az első perceket pontszegényebb játék jellemezte. Süle találatával 4-2-re vezettünk, amikor 3 perc után elérkezett az első játékmegszakítás. Medgyessy 1+1-es megoldásával 6-2-re nőtt a magyar előny, de ezt követően a törököknek is voltak szép megoldásaik és egy sikeres távoli dobásuk is. Süle duplájával 10-4-re sikerült ellépni, de a törökök még 12-8-ra felzárkóztak. A mérkőzés második felének ez volt a legszorosabb állása.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
