2024. november 23.
Türkinfo Blog Oldal 1352

İskender Pala: Halál Babilonban, szerelem Isztambulban

Kíváncsisággal kezdtem bele ebbe a könyvbe, és azt kell mondjam, kellemesen csalódtam benne. Elsősorban az író személye miatt akartam elolvasni ezt a regényt – régi/klasszikus török irodalom professzora, egyetemi tanár, tehát okos ember tollából sok minden kijöhet.

 Azt kaptam, amit vártam: E/1. személyben íródott mű, melynek elbeszélője egy – ősi muszlim legendát feldolgozó [Lejla és Medzsnun] – könyv. Szerintem a kiindulópont (titkos tudós társaság) annyira nem is fontos, inkább csak összefogja az egész történetet, eladhatóvá teszi a könyvet. Gyakorlatilag felvonul előttünk több, mint 400 év fontosabb történelmi alakja, a keleti irodalom számos (elsősorban dívánköltészet) jeles képviselője. Fiktív köntösben tálalt (valós) kultúrtörténettel állunk szemben, miközben keresztül-kasul bejárjuk az oszmán birodalmat és a középkori Európát.

Ha Şafak Aşkja Rúmi regénye, akkor viszont Pala Halál Babilonban, szerelem Isztambulbanja Fuzúli regénye. Nem tartozik a könnyedebb olvasmányok közé, de szerintem nem is olyan nehézkes, én elejétől a végéig nagyon élveztem.

       

  Fuzúli             Fuzúli szobra Bakıban (Azerbajdzsán)

Fuzúli: (XVI. sz.) A kor egyik legjelentősebb költője a mai Azerbajdzsánban élt. Költeményének nyelve is erről tanúskodik. Az azerbajdzsáni nép joggal tekinti nemzeti költőjének. Hatása azonban túlnőtt e területen: az oszmánli birodalom minden részén ismertek voltak művei. A Lejla és Medzsnún című munkájában a költő egy arab eredetű, régi szerelmi legendát dolgoz fel, amely Keleten több mestert is megihletett. Története a következő: Lejla és Kajsz még gyermekkorukban megszeretik egymást. A szülők azonban elválasztják őket egymástól. Kajszot szerelmi fájdalma teljesen megőrjíti. A pusztában bujdokol. A nép már Medzsnúnnak, „Őrült”-nek hívja. Mikor Lejla felkeresi, nem is ismeri fel. A két szerelmes lelke végül halálukban egyesül.

Részletek Lejla és Medzsnunból:

Medzsnún szerelmi vallomása
Szólt Medzsnún: Tündér termetű leány,
Száraz bozótra, hej, tüzet ne hányj!
Engem felgyújt már halovány árnyad,
Fogytán türelmem, hogy hozzád járjak.
Jaj, jázmin-keblű, már pihenjél meg,
Ne vesd rám fényét arcod tükrének!
Ily kicsinyeknek, testetleneknek,
Mi hasznuk, hogyha tükörbe lesnek?
Szememben fény volt, hej, húri, aznap
Szememnek arcod tükrét nem adtad.
Nehezebb immár tégedet látnom –
Mért állsz elémbe mostan, virágom?
Frígyünket Allah erőssé tette,
Lelkem lelkeddel egyesítette.
Látásra vágyam már nékem nincsen –
A hiuságtól mentsen az Isten.
Jaj, te szív-rabló, örömet én már
Kaptam lelkemben, jaj, lelkemért kár!
Hosszú ideje, lelkem elszálla,
Más lelket rejt már testemnek sátra.
Kedves, testemben te vagy a lelkem,
Fény vagy szememben, vér vagy eremben
Engem magamtól elválasztottál –
Felmutatnálak, kinek ragyognál?
Te vagy, ki bévül töltesz meg engem,
Nem is vagyok már, csak te vagy bennem.
Te vagy, ki most is bennem sugárzol,
Megmenekültem mindenki mástól.
Ha én volnék én, te hol lakoznál?
S én is mi volnék, ha te nem volnál?
Mikor tevéled vagyok már telve,
Kereshetem a világon szerte
Léted jeleit, magamtól távol,
Kutathatom, de meg nem találom.
Medzsnún értesül Lejla haláláról
és a vágyakozásban meghal
Bánat kertjében kik rózsát szednek,
A földön rossz hírt marékszám vetnek.
Mikor a bánat könyvét szerezték,
Értelmül abba ezeket tették:
Boldogtalan Zejd, kit bajok vernek,
Mikor tudtára jutott a hírnek,
Indult az úton, percet se késve,
S Medzsnúnnak mindent el is beszéle.
Jaj, szerencsétlen, te szegény árva,
Minden buzgalmad veszett már kárba!
Sorsod végül is gonoszra fordult,
Mi jutott néked? Jó dolgod elmúlt.
Bomlott világ ez, szedd sátorfádat,
Hátat fordítsál már e világnak.
Az életet, lásd, Lejla rád hagyta,
Te élj, ő elment már más utakra.
Elment, kiért te nem szántad élted,
Csak lelkét adta cserébe néked.
A Paradicsom útjait járja,
Tőle borult az éden virágba.
Mikor a rossz hír Medzsnúnt elérte,
Olyat sóhajtott nagy keservébe,
Hogy sóhajtása elszállt a földön,
Holt kedvese is meghallá rögtön.
Nem sokon múlt, a kedves, ki elment,
Örök álmából hogy föl nem serkent!
*
Mikor szívének titkát kimondta,
Tudta, ez lészen már az ő sorsa.
Az Isten végül megsegítette,
Vágya kertjébe el is vezette.
A vágy kertjében rózsát szakítva,
A sors kelyhéből a bort megitta,
Kedvese sírját átfogta karja,
Bánatos lelkét a sírnak adta.
Lejla, ó, Lejla! – S édes szerelme
Sírjába tért meg nyugtalan lelke.

Kónya Lajos fordítása


GAZEL

Ciprusfádért sóhajtozom, szellőben ingóért,
Véres könnyem hullatom én mosolygó bimbódért.

Mosusz-szagú fürteiden ámulatba estem,
Széjjelbomlott szép hajadnak szerelmese lettem.

Mámoros két nárciszodért* beteg az én lelkem,
Gyöngyöt hintő rubintarcod vérbe borít engem.

Lángra gyúltam, s folyton égek, mint a gyertya lángja,
Tenélküled borult az én éjjelem magánya.

Szenvedésim búbánatnak zsákmányául vetnek,
Megmenteném szívem, lelkem nárciszos szemednek.

Adj életet a szemembe, lásd e bú hogy éget,
Szivem mélyét neked őrzöm, egyedül csak néked.

Hej Fuzúlî, a pokolról szólt a molla nemrég,
Bánatodról akart szólni, fogadni is mernék.

* Szemeidért.

Dr. Mészáros Gyula fordítása

GAZEL

Azt mondták, hogy meggyógyulok a csókjától egyszer,
S más azt mondja, nincs már az én bánatomra gyógyszer.

Ha az Alláh szerelmünkért kárhozatot adna,
a menyország húrî-serge magára maradna.

Nem kell annak csapszék többet, aki meglát téged,
Sátán háza hatalmának mért vetettél véget…?

Nyilad sebe hadd sajogjon, nem kell rája balzsam,
Bennem törött nyílnak hegyét minek is bolygassam?

Honnét tudja a tudatlan, hogy Alláh mivégből
Küldött nekünk Kórán-könyvet a szent, magas égből.

Az angyal sem várná ki a könnyeimnek végét,
Siralmammal az égben sem hagynék neki békét.

Hej Fuzúlî, míg a Dsennet forgatagján álmodsz,
Úgy látszik, hogy a sors-örvény hullámain hányódsz.

Dr. Mészáros Gyula fordítása

(Forrás: http://terebess.hu/keletkultinfo/torok/fuzuli.html)

Zizzer

Magyar irodalom törökül

1326730949.2151-menuicontemakorok-fÖsszegyűjtöttem néhány magyar [szép]irodalmi művet, amelyet lefordítottak török nyelvre. A lista közel sem teljes, de egyelőre csak ezekre bukkantam.A listám kiindulópontja a Turkinfon lévő könyvek voltak, és ezek mellé igyekeztem még újabbakat találni, majd ABC-be rendezni.

Ady Endre: Kan ve Altın

Bartis Attila: Sessizlik

Darvasi László: Santrforun Rüyası

Déry Tibor: Dev

Déry Tibor: Niki (török)

Dragomán György: Beyaz Şah

Dünya Masalları 1 – En Güzel Macar Masalları

Esterházy Péter: Bir kadın

Esterházy Péter: Hrabal’ın kitabı

Grecsó Krisztián: Hoş Geldin – Klein Güncesi

Herczeg Ferenc: Bizans

Herczeg Ferenc: Mavi Tilki

Herczeg Ferenc: Paganlar Altınkapının Yolcuları

Jókai Mór: Kanlı Lâle – Patrona Halil’i İsyana Sürükleyen Büyük Aşk

József Attila: Temiz yürekle

Karinthy Ferenc: Epepe (török)

Kertész Imre: Doğmayacak Çocuk için Dua

Kertész Imre: Fiyasko

Kertész Imre: Kadersizlik

Kertész Imre: Polisiye Bir Öykü

Kertész Imre: Tasfiye

Madách Imre: İnsanın trajedisi

Márai Sándor: Bir Burjuvanın İtirafları

Márai Sándor: Buda’da bir boşanma

Márai Sándor: Eszter’in Mirası

Márai Sándor: Parma Kontesi

Márai Sándor: Yürek Yangını

Mikes Kelemen: Prens Rakoczi ve Mikes’in Türkiye Mektupları

Molnár Ferenc: Pál sokağı Çocukları

Orhan Tüleylioğlu – Sevgi Can Aysevener (szerk.): József Attila – Evrenle Ölç Kendini

Örkény István: Bir Dakikalık Öyküler

Radnóti Miklós: Köpüklenen gök

Szabó Magda: Iza’nın Şarkısı

Szabó Magda: Kapı

Szabó Magda: Katalin Sokağı

Szerb Antal: Dünya Yazın Tarihi

Zihaly Lajos: İki esir

 

Zizzer

A felemelkedés útján, avagy törökök az EB-n

torokzaszloTehát az én olvasatomban 1993-ban megindult a török futball a felemelkedés útján. Pontosan ebben az évben történt két olyan dolog,mely lehetővé tette számomra a török foci teljes nyomonkövetését. Egyrészt elindult Magyarországon a „Foci világ” című szaklap,amely rendszeresen közölte az I.osztály és a kupa eredményeit,másrészt felszerelték nálunk a műholdas antennát,és így vasárnap esténként tudtam nézni a bajnoki összefoglalókat a TGRT csatornán.

Én pedig fogtam egy-egy spirálfüzetet,és 1993-tól kezdve az egyikbe elkezdtem a Beşiktaş mérkőzéseit vezetni,a másikba pedig a Török válogatott meccseit írom.

1994-ben a törökök már megmutatták az oroszlánfogaikat a nemzetközi színtéren: a Galatasaray legyőzte a Barcelonát! Ehhez az évhez azonban nálam egy csalódást keltő esemény is járult: a kedvenc játékosom,Feyyaz Uçar „árulást” követett el,és a nagy rivális Fenerbahçéhez szerződött…

De mindezek a dolgok eltörpültek amellett a ragyogó szezonnyitány mellett,mellyel a Beşiktaşom megkezdte az 1994/95-ös idényt! És nem csak hogy elkezdte,hanem gyönyörűen folytatta,és csodálatosan be is fejezte! Summázva 1995-ben bajnok a Beşiktaş! Az előző írásomban már mondtam,hogy az egyik kedvencem volt az 1989-1992 közti csapat,viszont az 1994/95-ös gárda egyértelműen a legnagyobb kedvencem! A német Christoph Daum volt a vezetőedzőnk,a kapuban a szintén német Aumann állt,aki korábban éveket ült a Bayern München kispadján. Aztán Gökhan,Recep,Alpay,a későbbi edzőnk,Rıza,a dél-afrikai Madida,Sergen,a „Török Maradona”,Mehmet,a kapitány,a súlyos térdsérülést szenvedő Mutlu,akit csak Chicagóban tudtak megoperálni,továbbá Ertuğrul,az izlandi Sverrisson,a fiatal gólzsák Oktay,Metin,a „Sárga Szélvihar”,és Ali Gültiken. Remek csapat volt ez!

Már az elején 7-et rúgtunk a Kocaelispornak,győztünk Trabzonban,8-at lőttünk İzmirben az Altaynak,stb. Azért is volt jelentős ez a bajnoki cím,mert egy rangadót sem sikerült megnyernünk a Galata illetve a Fener ellen.

Sosem felejtem el az ünneplést a Gaziantep meccs után,ahol már két fordulóval a vége előtt mi lettünk a bajnokok! Két török rapper külön dalt írt az alkalomra,az İnönü stadion felett pedig elrepült egy kisrepülőgép,melyre egy transzparens volt kötve: „Şampiyon Beşiktaş!”

A Bajnokok Ligájában aztán nem sikerült a bemutatkozás. Hiába volt ekkor már nálunk a német gólkirály,Stefan Kuntz is,a norvég bajnok Rosenborg Trondheim-ha csak egy góllal is-kivert minket. Én ekkor-a fekete-fehér szurkolókkal együtt-nagyon fel voltam háborodva,de közülünk akkor még senki sem tudta,hogy mekkora sztárcsapat lesz attól kezdve a Rosenborg.

1994-ben más, igen jelentős eseménysorozat is kezdetét vette. Elindultak az EURO ’96 selejtezői a milli takım számára.

És Magyarország ve Törökország egy csoportba került. Az első meccs éppen Budapesten volt. És úgy nézett ki az elején,hogy minden maradt a régiben,a törökök nem képesek túlnőni az árnyékukon. A szünetben sima 2-0 a hazaiak javára,pedig a lelátón ott szurkolt Süleyman Demirel köztársasági elnök is. A folytatásban aztán a félholdas csapat bebizonyította,hogy tényleg a felemelkedés útjára lépett! Nagyszerűen küzdve,tetszetősen-olykor egyérintőzve-játszva,mindent beleadva két galatás focista góljaival a vége 2-2,ez kezdésnek nagyon megfelelő a türkler számára. Akkora lendületet kapott ezzel a válogatott,hogy İstanbulban legázolták Izlandot (5-0),jött ugyan egy váratlan vereség otthon Svájctól (1-2),de ez nem szabott gátat a menetelésnek,Bernben visszavágtak a helvéteknek,majd egy pompás győzelem otthon a világbajnoki bronzérmes svédek ellen.

És ekkor a török csapat soha nem látott siker küszöbére érkezett: ha 1995 szeptemberében legyőzik az istanbuli selejtezőn a magyarokat,történetük során először eljuthatnak az Európa-bajnokságra!

Az egész ország egy emberként a meccsre koncentrált. Az összecsapást szerdai napon rendezték,de már kedden este 10 ezren tomboltak az İnönü stadion előtt! A Hürriyet pedig nem sokat teketóriázott a selejtező előtt,a következő szalagcímmel jelent meg a lap azon a napon:

„Vagy győztök,vagy meghaltok!”

A mérkőzés végül nem sok izgalmat hozott: Türkiye magabiztosan,2-0-ra győzött,az esélyeknek megfelelően,Hakan fejesgóljaival.

A találkozónak másfél évtizeddel később különös utóélete lett. A macar milli takım kapusa,Petry Zsolt akkoriban a Gençlerbirliği csapatában védett. Különböző bérviták miatt nem töltötte ki a szerződését,idő előtt távozott a török fővárosból. Azt hiszem per is lett a dologból,a FIFA elé került az ügy. Egyszóval haraggal távozott a piros-feketéktől. İlhan Cavcav régi elnök sok évvel később elővette az ügyet,és azt állította,a magyar kapus 25 ezer dollárt kapott a török szövetségtől azért,hogy engedje be a gólokat. Valószínűleg arról lehetett szó,hogy a régi sérelmek miatt az elnök még „rúgni akart” egyet a magyar kapuson.

Ezután a győzelem után a törököknek még az is belefért,hogy már csak döntetleneket érjenek el a hátralévő két meccsen,Skandináviában. Törökország utazhatott az EB-re,Angliába!

1996 nyarán,az Európa-bajnokságon aztán minden máshogy alakult,mint ahogy azt vártuk… Máig rossz érzés visszagondolni arra a tornára… A legnagyobb bajom a játék minőségével volt. Nem láttam viszont azt a szellemes,kombinatív,pontos,látványos játékot,ami a selejtező sorozat során jellemezte a csapatot. A horvátok ellen mintha nem akartak volna előre menni. Csak biztonsági passzolgatás folyt a pályán. A vége 1-0-ás vereség,de a gól miatt Alpay kapott egy fair play díjat. Portugália ellen már jobban akartak,de ez még mindig nem volt az igazi,és az ellenfél is erősebb volt,megint 1-0 oda. A Dánia elleni meccset nem közvetítette a magyar tévé,de talán jobb is nekem,mert súlyos vereség lett a vége: 0-3.

Így a törököknek dicstelenül kellett távozniuk,utolsó helyezettként,nulla ponttal,nulla lőtt góllal.

A hazaérkezés után pedig a polisnak kellett őriznie Hakan Şükür házát,a szurkolók haragja miatt.

De nem kellett volna elkeserednem az eredménytelenség miatt,a török csapatnak ez még csak kezdet volt!

Feyyaz

Yasar Kemal: A sovány Mehmed (Ince Memed)

Nem könnyű a betyárélet.

2010-ben egy újabb nagyszerű mű került a kezem közé: A sovány Mehmed (Ince Memed) első látásra regény, de valójában ez novellákból álló tetralógia, amely két adagban jelent meg – az első 1955-ben, a második része pedig 14 évvel később, 1969-ben. Yasar Kemal mai napig az egyik legnépszerűbb író hazájában, sőt külföldön is ő a legismertebb – már 1973 óta a Nobel-díj várományosa (amit szerintem már nem fog megkapni). A sovány Mehmed Pamuk Hója és Nevem Pirosa mellett a mai napig a legnépszerűbb regény Törökországban, 1984-ben pedig film is készült belőle Peter Ustinov rendezésében (aki legjobb színész mellékszereplőként 1960-ban a Spartacusban, 1964-ben a Topkapi című filmben nyújtott alakításáért vehette át az Oscar-díjat).

kemalYasar Kemal

A történet sovány Mehmedről, egy cukurovai parasztfiúról szól, aki felnőve bemenekül a hegyek közé és betyárnak áll, hogy megbosszulja mindazt, amit kisgyerekként ő és a családja elszenvedett. Azoknak, akik a kortárs irodalmat kedvelik, lehet, hogy kissé nehéz olvasmány, de én pont is ilyen klasszikus nyelvezetű alkotásokat szeretem: gyönyörű tájleírások, kegyetlen és realista ábrázolásmóddal. Szerintem a fordítója is nagyszerű munkát végzett.

Rózsa Sándor(Én csak Rózsa Sándort találtam meg, de ha bárki tud egy török betyáros képpel szolgálni, örömmel veszem.)

Magyarul sajnos csak két műve jelent meg (az Ördögszekerek útján – Ortadirek), de angolul – már elhunyt feleségének köszönhetően – több, mint 15. Az Ördögszekerek útján is itthon pihen a polcomon, és ha ezt is annyira fogom élvezni mint A sovány Mehmedet, akkor jöhetnek az angolul megjelent írásai.

Egy rövid és velős idézettel fejezem be a bejegyzést, amely egyszerűségében mennyi mindent magában foglal!

„Engedd útjára a részeg embert, majd összerogyik.” (417. oldal)

Zizzer

Mahmut Makal: Allah árnyékában – Egy anatóliai tanító feljegyzései

makalEzt a könyvet itt láttam meg a Türkinfón, meglepődtem azon, hogy könnyen beszerezhető a könyv. (Viszonylag sok olyan van, amit nehezen lehet megtalálni.)

A fülszöveg eleje így hangzik: Egy fiatal török tanító ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy írni kezdjen.Nem verset írt, nem regényt, hanem az őt körülvevő nyers, csupasz valóságot vetette papírra, úgy, ahogyan látta, úgy, ahogyan átélte, szépítgetés nélkül.

A könyv egyfajta szociográfia: nagyon érdekes és egyben megdöbbentő mű. A paraszti élet mindennapi viszontagságairól, a házasságról, különböző hiedelmekről szól a nyugat-anatóliai falvak 40-es és 60-as évek közötti időszakából.
Pontosan az ilyen könyvek tudatosítják bennem azt, hogy nagyon-nagyon kényelmes életem van: van normális fedél a fejem felett, van mit ennem-innom, fűtésem is van télen (habár fázom), és ha kedvem szottyan, bármikor elcsavaroghatok, nem vagyok röghöz kötve.
A könyvben sok korabeli fénykép található, így pontosan tudom, hogy miről ír Makal, nem hagy sok mindent a képzeletemre. Külön jó pont, hogy pl. földműveléshez használatos szerszámokat nemcsak leírja, hanem képekkel, vonalrajzokkal is bemutatja. Így nekem egyfajta térképet ad, mivel eléggé vizuális típus vagyok, és akkor értek meg valamit igazán, ha látom konkrétan.
Aki szereti a szociográfiákat, a falusi élet egyszerű, minden romantikát mellőző leírását, annak bátran ajánlom. Jókedvre nem fog deríteni, de talán elgondolkodunk, hogy itt és most élünk.

Egy – a könyvben szereplő – idézettel zárom a bejegyzésem, amely tökéletesen tükrözi az egész könyv hangulatát:

„Eszembe jutott erről egy eset. Egyszer az iskolában az olvasókönyvet lapozgattuk, szemem megakadt a következő mondaton: >>Apám, vegyél nekem egy kis mézet.<< Megkérdeztem a gyerekeket, kiderült, hogy ötvenhat tanuló közül csak egy látott mézet. A többiek azt sem tudták, hogy mi az. Az a gyerek, aki már látott mézet, abban is különbözött a többiektől, hogy már járt más faluban is.
S mit feleljen az ember az ilyen kérdésre:
– Tanító úr, kérem. Mihez hasonlít a méz? A lóhoz vagy a bárányhoz?” (57.oldal)

Zizzer

16,474FansLike
639FollowersFollow