Horontól a Zeybekig – A török néptánc világa Korom Alexandrával 8. rész

Az Oszmán Birodalom celebjei: a karşılama és a çiftetelli

A török táncrégiók közötti utazásunk hetedik és egyben utolsó állomásához ért képzeletbeli vonatunk. Megérkeztünk a karşılama és a çiftetelli táncok hazájába. Mindketten népszerűek, kegyeikért vetélkedik Irán, Görögország, Macedónia és még Szerbia is. Nem csoda, hiszen már az Oszmán Birodalomban is ez a páros volt az egyik legnépszerűbb táncstílus. Állítólag a trákoknak volt abban nagy szerepük, hogy ez a könnyed táncstílus ennyire elterjedt és beolvadt a köztudatba.

Nézzük hát először a karşılamát. Népszerű stílus, valószínűsíthetően azért is, hiszen viszonylag kevés olyan török tánc van, ahol szemtől szemben lehetnek a táncosok, szemkontaktust felvéve – esetleg nyíltan kacérkodva egymással. Talán ez is az egyetlen olyan dolog, amely a különböző régiók karşılamájában megegyező sajátosság. Már csak azért is, mert igazából nincsenek kötött kombinációk, ez egy afféle szájról szájra terjedő stílus, ahol idősebbről fiatalabbra száll a táncfigura, és csak úgy érzés szerint adják elő. Kvázi örömtánc, esküvőkön különösen kedvelt szórakozási forma. Jelentése annyit tesz, hogy ’légy üdvözölve’.

A táncstílus manapság is dívik annyi változtatással, hogy a kor előrehaladtával a tradicionalitásába belecsempésződött egy kis erotikus jelleg is, hiszen ahogyan korábban említettem, itt érintkezhetnek a férfi és női kezek, a szemek mélyen elrévedhetnek egymásban és a szívek egyszerre dobbanhatnak, a csípők lágyan ringhatnak – olykor egészen közel egymáshoz. Törökországon belül Konya és környéke, az égei-tengeri régió, Mersin és környéke ,valamint Közép-Nyugat-Anatólia a karşılama hazája.

Ha ritmikáját vesszük górcső alá, 9/8-os, tehát 4 kicsiny lépést tesznek meg táncosaink 2-2-2-3 ütemre.

Karşılama nem csak a néptáncban van jelen, hanem a hastánc egyik kedvelt ritmusa is. Főként a romani – vagy gypsy – hastáncfúziók alkalmával találkozhatunk vele. A táncos ilyenkor apró cintányérral üti a ritmust, vagy szalaggal díszített csörgődobbal színesíti koreográfiáját. Az egyik legnépszerűbb karşılama ritmusú török-gypsy tánc a „rompi-rompi”. Számos hazai és külföldi tánccsoport feldolgozta, kisebb-nagyobb sikerrel. Aktív hastáncos koromban nekem is volt szerencsém a rompihoz – és nem azért, hogy hazabeszéljek, de az egyik kedvenc koreográfiám volt, valószínűleg az üteme miatt. Annyira lendületes, annyira magával ragadó, hogy nincs kedve az ember lányának abbahagyni.

No, de visszarántom magam a nosztalgiából, hiszen vár még ránk a másik játékos táncstílusunk, a çiftetelli. Hogy már a stílus neve ne legyen egysíkú és unalmas, számos írásformájával találkozhatunk: ez valószínűleg abból fakad, hogy a çiftetelliért (vagy tsiftetelli, chiftetelli) megint harcot vívnak Görögország és az arab világ táncosai is.

Le kell szögeznünk még a çiftetelliről való elmélkedés elején: az egyik legnehezebben kezelhető téma, hiszen nemcsak táncstílus, hanem táncritmus, tánclépés és – talán mondható, hogy – táncműfaj is. Ezért is kavarog sokszor a pontos meghatározás valószínűleg a táncos és zenész berkeken belül is a szakemberek fejében, és méláznak el hosszan, amikor a çiftetelli kerül szóba.

A különböző ritmusokon alapuló népszerű esküvői tánc más kultúrákba való adaptálása során számos olyan téves megnevezést kapott, mint a „kelet tánca” vagy „orientális tánc” vagy hastánc. Emiatt sajnos nagyon nagy az anomália a népszerű videomegosztó portálon is, hogyha rákeresünk a stílusra, és aki egy kicsit laikusabb a témában, könnyen elveszhet a sok téves információ között teljesen torz képet alakítva ki magában.

Nevét egy török hangszer – a bağlama – után kapta, amelyet törökül is çifte-telli- nek, azaz hosszú nyelűnek (is) hívnak. A táncstílus egyben a ritmus neve is, DUM-tak-tak-DUM-tak vagy DUM-tkt-TAK-tkd-TAK-tkDUM-DUM-TAK-tkt. Nagyon jellegzetesen kihallható a zenéből, ezzel megadva az egyedi stíluskaraktert.

Ami még megemlítendő tény a çiftetellivel kapcsolatban, hogy a ritmus és a tánc érdekes kapcsolatot mutat Görögország és Törökország, sőt visszanyúlva egészen az Oszmán Birodalom történetében. Görögországban a çiftetellit egyöntetűen a hastánc műfajának nevezik, és semmi köze nincs értelmezésben a korábban említett ritmushoz. Minden, ami hastánc, a görögök számára çiftetelli. Mivel a görög nép sem volt egy unalmas, guggon ülő nép, vándorolt és igázott erre meg arra, így „népszerűsítette” a kifejezést is az egész világ számára.

Valószínűleg a zavar ott keletkezhetett, hogy a çiftetelli, a kezdeti melankolikus hangvétele miatt az Oszmán Birodalom idején a paloták közkedvelt ritmusa(!) és nem tánca volt. A palota zenészei örömmel szolgáltatták a háttérzenét çiftetelliben. Utána természetesen az odaliszkek a ritmust manifesztálták tánccá a pasák nagy örömére, ahonnan egyenes út vezetett a mai transzformált állapottá. A mai Törökországban a borús hangvételnek nyomát sem találjuk, sőt a befelé forduló magányosan táncoló hölgyeknek sem. A tradicionális vonalat teljes mértékben felváltotta a popzenei alap és a vegyes páros táncosokból álló össznépi örömtánc.

Összegezve, Kedves Olvasó, elmondhatjuk, hogy bármennyire is kusza és homályos mindkét táncstílus, biztosan kijelenthető, hogy a mai napig a legnépszerűbbek, nemhiába kapták a megszemélyesítő „celeb” jelzőt. Hogy miért?  Csak annyit javaslok: Hallgasd meg és rezdülj!

Korom Alexandra – Türkinfo

 

 

 

 

 

 


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here