Kecskemét saját török zsarnokot keresett, hogy életben maradjon

A barackpálinka előtt is volt már egy legendás csodafegyvere Kecskemétnek, a beszélő köntös. A szultántól kapott kaftán megvédte a várost a Habsburgok és az Oszmán Birodalom között zajló tizenötéves háború idején. Ugyan rég nyoma veszett, de még az ötvenes években is azt beszélték, hogy a barátok templomába falazva vigyázza tovább Kecskemétet. A Mikszáth Kálmán kisregénye nyomán híressé vált várostörténeti epizód 17. századi írásos nyoma viszont ma is megvan a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban.

Az Index Mi Vidékünk projektje Bács-Kiskun megyében járt.
Szabad város, szabadon választott zsarnokkal

A 30-as évek legbefolyásosabb influenszerét népviseletbe öltöztetett görlökkel hódította meg az ügyes gyárigazgató. A pálinkája egy fél évtizedre világhírű lett.

Mikszáth befutott író és újságíró volt, amikor A beszélő köntös 1889-ben megjelent. Kideríthetetlen már, hogyan jutott el hozzá a különleges, textil alapú védlevél története, mindenesetre a kisregény megírása előtt megfordult a városban.

Ahogy az utószóban írja, a „kaftány” nem írói fantázia szüleménye. A kecskeméti levéltár ma is őrzi azt az egyoldalas, magyar nyelvű szöveget, amely leírja az 1596-ban Eger elfoglalására érkező III. Mehmedet ajándékokkal fogadó kecskeméti polgárok esetét, akik a várost a portyázóktól megvédő csauszt (török őrzőt) ugyan nem kaptak, de egy aranyköntöst és háromszáz aranyat igen. Ez a köntös lett a védlevelük: elég volt a bírónak felvennie a törökök közeledtére, minden veszély elhárult.

A beszélő köntös első említése egy 1668 és 1670 között íródott, csaknem háromszáz oldalas, magyar nyelven íródott robotlajstromból származik. Az egyoldalas szöveg nem eredeti: egy korábbi, 1596-os, azóta megsemmisült iratról másolták le. Az, hogy ma is kézbe vehető, csak a véletlennek köszönhető: 1944-ben a faládákba pakolt és Nyárlőrincre menekített levéltári iratoknak nyoma veszett, míg a Városháza pincéjében rekedt dokumentumok (például a köntös történetét őrző leírás) megmaradtak.

Mikszáth saját bevallása szerint nem hogy megtoldotta volna a puszta tényeket, inkább „elhallgattam belőle a háromszáz aranyakat; hogyha esetleg be nem találtak róla bíró uraimék számolni – én magam ne kompromittáljam a saját beszély-alakjaimat”.
A beszélő köntös egészen másként dolgozza fel a korszakot, mint Jókai majd’ negyven évvel korábbi, a Bach-korszak minden nemzeti depresszióját magán viselő, romantikus-tragikus Török világ Magyarországonja. Az országgyűlési képviselőként a háttérben zajló játszmákat közelről látó Mikszáth egy kedélyesen vérengző operettbirodalomról és megélhetési zsarnokkeresőkről ír.

Folytatás

Forrás: index.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here