FELJEGYZÉSEK ÚTKÖZBEN: A város nyelve

…vagyis a szleng mindenhol más és más alakot ölt. Idegennek nehéz megértenie. Szarajevóban különösen: gyakran mintha többszörösen kódolt szavakra bukkannánk, amelyeket csak az „őslakosok” értenek. Legalábbis erről árulkodnak beszélgetés közben apró arcrezdüléseik – hazudni – ugye – csak nyelvvel lehet. Persze, mindennek előfeltétele, hogy az idegen vájtfülű és kiigazodik a beszéd különös melódiáján, a dikció szaggatottságán, az elnyelődő, kihulló hangzókat pedig odaérti, ahová kell. Hogy a főváros nyelve, pontosabban beszéde is dialektus, elég otthonosabb példákkal szemléltetni, mint a budapesti magyar, a prágai cseh vagy a párizsi francia.

Szarajevó beszédének van azonban egy sajátos szegmense. A törökből átvett szavaknak, a turcizmusoknak a bosnyák nyelvben különös szerepe van, pláne mióta bosnyák nyelv létezik. Úgy, mint „külön nyelv”. Jugoszlávia szétesése nyelvek közötti elhatárolódást is eredményezett, s ami addig dialektális különbség volt, mára elidegenítette a különösebb nehézség nélkül kölcsönösen érthető nyelveket. A különbségek hirtelen fontosabbak lettek, mint a hasonlóságok. Jelesül épp a történelem szó [historija] szerb [istorija] és horvát [povijest] változatát is lehet használni, felbukkant azonban mostanság a törökből érkező [tarih] szó is – a szóválasztást persze a szocializálódás és az ideológia is befolyásolja. Politikai ideológia, amely nélkül errefelé a történelem mintha végképp elbeszélhetetlen lenne.

A történelem során a turciz­musok Bosznia nyelvében elfoglalt szerepe is változott. Egyrészt a vallás nyelve – s ebbéli minőségében pedig gyakran török által közvetített arab. Régen az uralom nyelve volt, melynek szavait felekezetre való tekintet nélkül átvette a nép. Ez mára jócskán kikopott – hasonlóan van ez a szlovák és a magyar viszonyában: a klasszikus szlovák prózákban található sok, magyarból átvett szót a mai standard szlovákot beszélő olvasó nem érti, s esetleg csak dialektusokban maradtak fenn. Ehhez hasonlóan a turcizmusoknak is van valamiféle archaikus vagy népies bája, hiszen gyakran van e szavaknak szláv megfelelője is, amelyet Pulában, Becskereken, vagy Nikšićben is megértenek. A ćuprija és a most (híd) vagy az pendžer és a prozor (ablak) esete is remekül példázza a jelentés árnyalódását: mindkét szó ugyanazt jelenti, az első térben (Bosznia) és időben (török kor) behatárolt. A pendžer tehát inkább a török házak hagyományos, rácsos (demirli) ablakát jelenti, és senki sem gondolna arra, hogy az otokai bérház régi ablakát szigeteltre kellene cserélni. Ahogy a ćuprija is régi török kőhidat jelent, de semmiképpen a majdan megépülő boszniai gyorsforgalmi autópálya rengeteg völgyhídjának egyikét.

Folytatás

Forrás: ujszo.com


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here