Lehull a fejkendő

Nemrégiben a török nők még azért harcoltak, hogy elfedhessék hajukat, mára azonban ez újra megváltozott. Az Erdogan-uralom 17. évében számos sztereotípia foszlik szerte – beleértve azt a feltételezést is, mely szerint a török társadalom egyre konzervatívabbá válik.

Lefife Ünal nemrégiben két fényképet tett fel a Twitterre. Bejegyzésére az egyik hozzászólás az volt, hogy „pokolra kéne jutnia”. Ünal két önarcképet tett közzé: az egyiken fejkendőben látható, a másikon fedetlen, hosszú fekete hajjal, jobb kezével a győzelem jelét mutatva. A kísérőszövegben ezt írta: „El kell fogadnod és tiszteletben kell tartanod, hogy a nők olyanok, amilyenek ők lenni akarnak, és nem olyanok, mint amilyennek te akarod, hogy legyenek”. A bejegyzés 10 000 kedvelést kapott, amely felfogható a „bátorsága” iránti elismerésnek is.

„Meglepődtem – meséli Ünal –, hiszen korábban sosem voltam különösebben aktív a Twitteren.” Ünal kortyol egyet a teájából. A kávézó egy amerikai bisztróra emlékeztet – amennyiben el tudunk vonatkoztatni a szomszéd asztalnál vízipipázóktól és a környéktől. Bagcilar Isztambul azon kerülete, amely épp annyira konzervatív, mint az évtizedekkel ezelőtt idevándorolt emberek, akik közül sokan a fekete-tengeri régióból származnak.

„Egy Samsunhoz közeli faluban születtem, ahol minden nő fejkendőt viselt” – mondja Ünal. „A fejkendős élet korlátozott: nem lehet táncolni, nadrágot viselni vagy rúzst használni.” Ünal ajkai most pirosra vannak festve, fekete garbót és farmert visel.

A fejkendő pálfordulata

Nemrégiben a török nők azért harcoltak, hogy eltakarhassák hajukat, ugyanis az egyetemeken és más középületekben ez tiltott dolognak számított.

Recep Tayyip Erdogan volt az, aki – konzervatív választópolgárainak tett ígéretét betartva – fokozatosan megszüntette ezeket a tilalmakat: először az egyetemeken 2008-ban, majd a közigazgatásban 2013-ban.

Lefife Ünal fejkendőjével – és anélkül. „El kell fogadnod és tiszteletben kell tartanod, hogy a nők olyanok, amilyenek ők lenni akarnak, és nem olyanok, mint amilyennek te akarod, hogy legyenek” – írta a Twitteren.

Erdogan lányai korábban az Egyesült Államokban tanultak és fejkendőt hordtak. Maga Erdogan mondta azt, hogy „vallásos generációt” szeretne. Amikor megjelentek az első fejkendős nők Isztambul elegáns bevásárlóközpontjaiban, a többi női vásárló neheztelését fejezte ki.

Ennek korábban az lehetett az oka, hogy a fejkendős lányok és asszonyok leginkább az alsóbb társadalmi osztályokhoz tartoztak. Ma azonban már nem ez a helyzet. Jelenleg – az Erdogan-kormány 17. évében – számos elképzelés látszik szertefoszlani – többek között az a feltételezés is, mely szerint a török társadalom egyre konzervatívabbá válik.

„Én mindig én vagyok”

Lefife Ünal nem az egyetlen nő, aki a közelmúltban ilyen kettős portréfotót tett közzé. Törökországban egy kisebb mozgalom szerveződött a #10YearsChallenge, # 1YearChallenge és #YalnizYueruemeyeceksin (nem vagy egyedül) hashtagek alatt.

Ünal három évig vívódott magával, hogy hordja-e a fejkendőt, melyet 19 éves korában azért kezdett viselni, mert a családja úgy akarta. Most 30 éves. Nehéz volt családjával megértetni, hogy „legbelsőbb lényét nem tudja külső megjelenése tükrözni”. „Képtelenek voltunk megérteni egymást” – meséli. Szülei időközben elfogadták döntését. Amikor néhány Twitter-felhasználó arról kérdezte, hogy a két fénykép valóban ugyanazon személyről készült-e, azt válaszolta: „Én mindig én vagyok”.

2018-ban a neves Konda török kutatóintézet által végzett felmérés megállapította, hogy a Törökországban élő 15–29 évesek 93%-a használja a közösségi médiát. „Szüleink generációja televízión és újságokon nőtt fel, senki nem kérdezte a véleményüket, de a mi nemzedékünk már más” – mondja Ünal, miközben felkapja mobilját, és rákattint Instagram-profiljára.

Busra Cebeci szintén megosztotta történetét; az újságíró az új fiatal női mozgalom úttörője volt. 2018-ban a nők erkölcsi konfliktusairól írt néhány cikket a vallás és a család vonatkozásában, de valós ismertségre akkor tett szert, amikor fényképeit megosztotta a Twitteren. „A férfiak azt mondták: vedd le a kendőt, de maradj csendben” – mondja Cebeci. Éppen ez az, amit nem akar. Most 25 éves és egy kis isztambuli tévécsatornánál dolgozik.

Adás után fáradtan, de lelkesen mesél arról a számtalan nőről, akik azért léptek vele kapcsolatba, hogy elmondhassák neki saját történetüket. Vagy arról a török nőről, aki csak azért mászta meg az isztambuli Galata-toronyot, hogy érezhesse, amint hajába kap a szél. „Miután leért, újra visszavette fejkendőjét” – mondja Cebeci. Mások képeket készítettek magukról a tükör előtt, amikor sminket viseltek és hajuk is fedetlen volt. Ezek a nők elmondták: „Így nem tudok kimenni az utcára”.

Cebeci szerint különösen azok az idősebb konzervatív nők csalódottak, akik hittek az AKP-ben, amikor a nők jogairól beszéltek. „Az utóbbi években fokozódott a nőkkel szembeni erőszak, de a politikusok ezt figyelmen kívül hagyják.” Ezek a nők úgy érezték, hogy nem veszik őket komolyan: „A férfiak csak a fejkendőt látják – számukra nem létezik alatta a nő.”

Sok nő az online felületeken álnevet használ, mert fél a támadásoktól. Például „Nurs”, aki a telefonos beszélgetés során elárulja, hogy fogorvos Ankarában. Durva zaklatásoknak volt kitéve, és amikor az általa megvédett nőket is bántalmazták, törölte állásfoglalásait a Twitteren. Később azonban mégis visszatette ezeket az online felületre. Azt mondja: „Fontos, hogy látható legyél és másokat is ösztönözz”.

Hivatalos visszafogottság a közelgő helyi választásokig (a cikk még a választások előtt íródott – a szerk.)

Végül csak néhány nő jut el addig, hogy nyilvánosan is felvállalja a véleményét a kendővel kapcsolatban, ám ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Még a vallási ügyekkel foglalkozó állami hivatal is meglepően visszafogottan reagált: Ayse Sucu, aki a nőkkel kapcsolatos ügyekért felel, elmondta: „a fej takarása” nem tartozik az iszlám öt pillére közé. Nem minden hívő veszi ennyire könnyedén a dolgot. „Allahnak meg kell gyógyítania őt” – olvasható egy megjegyzés az egyik nő előtte-utána fényképe alatt, egy másik pedig: „Elvesztette a nimbuszát.”

A hivatalos visszafogottságnak, mely a kormányközeli médiumokban is megjelenik, valószínűleg van valami köze a közeledő helyi választásokhoz. Az elmúlt időkben általában több nő szavazott Erdogan AKP-jára, mint férfi. A közvélemény-kutatások a párt támogatottságának elvesztését jósolják – elsősorban a gazdasági válság miatt, amely természetesen a társadalom szegényebb rétegeit érinti inkább, semmint a gazdagokét.

Panasz hangzott el azokkal a pártkáderekkel kapcsolatban is, akik az iszlám felszólítása ellenére sem élnek szerény életet. Erdogan viszont nem utal arra, hogy szándékában áll eltérni a konzervatív iránytól: rövid ideje arra buzdítja a hivatásos vallási alkalmazottakat, hogy motiválják a nőket és a gyermekeket a mecsetekben való megjelenésre.

„Vallásos generációt” akar: Recep Tayyip Erdogan fokozatosan eltörölte azokat a szabályokat, melyek megtiltották a fejkendő viselését: először az egyetemeken 2008-ban, majd 2013-ban a közigazgatásban.

Sőt, azok a nők, akik leteszik fejkendőjüket, szintén zavarba hozzák a szekularistákat – végtére is ez azt jelenti, hogy semmi sem illeszthető klisékbe. „Ezek a nők nem rohannak azonnal az Atatürk Mauzóleumhoz” – ahogy Umit Kivanc regényíró írta – a társadalmi megosztottság pedig egyre inkább legyőzhetetlennek tűnik. Épp ezért a konzervatív nők – akár fejkendőt viselnek, akár nem – szintén ritkán szavaznak a CHP mellett.

A szabad nőktől félni kell

Cebeci újságíró szerint „sok ember számára ijesztőek a szabad nők”, majd rávilágít arra, hogy ő sem támogatja a fejkendő betiltását. Minden nőnek képesnek kell lennie arra, hogy saját maga döntsön. A liberális feministák azt is elérték, hogy lehetővé váljon: a nők fejkendőben is tanulhatnak.

Gyakran szegezik nekik a kérdést vajon elfelejtették-e az úgynevezett „meggyőző helyiségeket”, ahol a kilencvenes években a női hallgatók kénytelenek voltak fejüket felfedni. Az egyik válasz így szól: „Akkoriban valószínűleg mi még a Tom és Jerryt néztük”.

A Konda megállapította, hogy tíz évvel ezelőtt a 15–29 éves török nők 50%-a nem viselt fejkendőt; ez a szám mostanra 58%-ra nőtt. „Szépségem” – írta egy nő Lefife Ünalnak – „a takarás nem Isten parancsa, ez hagyomány, teljesen nyugodt lehetsz”. Ünal a valódi nevét használta. Amikor a második fénykép is elkészült, textilgyárban dolgozott. Most talán filozófiát szeretne tanulni – mondja az üres teáspoharát félretolva.

Egy 18 éves diyarbakiri lány már kért is tanácsot tőle: le akarta tenni a fejkendőjét, de félt testvérei reakciójától. „Ma felhívott: beszélt az anyjával, és nem is volt olyan nehéz.”

Ünal azt mondja: „Azért tettem közzé a képeimet, mert szerettem volna másokat is a támogatásomról biztosítani”.

Forrás: Süddeutsche Zeitung, Qantara

Fordította: Lukács Eszter – Turkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here