Egy új online platform segíti a török bevándorló nőket külföldön

Riada Asimovic Akyol írása

REUTERS/Ina Fassbender Török nők német és török zászlókat lengetnek, Osnabruck, Németország, 2011. szeptember 20.

Az egyre népszerűbb Göcmen Anneler („Bevándorló anyák”) online platform, vagy ahogy az alapítók angol nyelven hirdetni szeretnék: „Bevándorló nők szolidaritási platformja” teret enged azoknak a török ​​nőknek, akik külföldön élnek és kapcsolati hálót valamint támogatást keresnek. A platform arra is lehetőséget kínál, hogy külföldi tapasztalataikat egymással megosszák. Az elmúlt években külföldre költözött török ​​nők részvételével zajló „Bevándorlási életutak” online felmérés eredményei március végén jelentek meg, és lenyűgöző képet mutatnak a nők tapasztalatairól.

A Pinar Erbas Erdurmaz és Esra Iyidogan Pencereci által alapított “Göcmen Anneler” mozgalom 2017 júniusában egy Facebook-csoportként kezdte meg működését. A két üzletasszony először Isztambulban találkozott 2007-ben, majd hamarosan barátságot is kötöttek. Erdurmaz és Pencereci életútja (házasság, új munkahelyek, gyermekek) párhuzamosan haladt egymással, s közös volt bennük az is, hogy mindketten férjeik munkája miatt költöztek külföldre, Montrealba és Dublinba.

Ha az ember egy idegen országba költözik, akkor hirtelen sok ismeretlen dologgal kell szembesülnie. „Kezdetben minden kételyünk, kérdésünk és alapvető szükségletünk gyermekeinkkel volt kapcsolatos és azzal a vággyal, hogy napi rutinjukat fenn tudjuk tartani az új országban. Elvesztünk a bevándorló anyasággal kapcsolatos témákban” – számol be Erdurmaz.

Online platformjuk napjainkra népszerű oldallá nőtte ki magát, amely több mint 14 000 török ​​nőt tömörít 80 országból, beleértve a leendő bevándorlókat is. A csoporttagok érdeklődésének középpontjában elsősorban a következő témák szerepelnek: nyugdíjalapok elérhetősége, az új nyelv megtanulása, a gyermekek új életükhöz való alkalmazkodása, kétnyelvű gyermekek nevelése, az óvoda vagy az iskola megtalálása, de a nők elleni rasszizmus és a nőkkel szembeni erőszak kezelése is a felkapott témák között vannak.

A weboldal legújabb alcsoportja, a „Göcmen Anneler ve Ozel Cocuklari” („Bevándorló anyák és sajátos nevelési igényű gyermekeik”) a genetikai rendellenességekkel, fogyatékossággal vagy speciális igényekkel rendelkező gyermekekre összpontosít. Egy másik alcsoport, a „Göcmen Anneler Okul Projesi” („Bevándorló anyák iskolaprojektje”) audiovizuális tartalmat szolgáltat más kultúrákról és országokról törökországi általános iskolai tanárok egy csoportja számára.

Erdurmaz és Pencereci a weboldal elindítása óta arra jött rá, hogy „elsősorban nők vagyunk és szolidaritást kell mutatnunk saját magunk iránt”. Mindeközben elhatározták, hogy a platform eredeti nevét megtartják, ám most már a „nőket” célozzák meg az „anyák” helyett.

2017. december 11. és 2018. január 23. között „Bevándorlási életutak” címmel felmérést végeztek, melyben 986, 25 és 44 év közötti csoporttag vett részt 60 különböző országból. A nőket Törökország és a befogadó ország közötti különbségekről kérdezték, például az egészségügyi ellátásról, az oktatásról, a munkalehetőségekről, a társadalmi életről, a környezetről és gyermekeik külföldön történő nevelésének kihívásairól.

A honlap alapítói azért vetették fel a felmérés ötletét, mivel új, külföldi otthonukban kihívásokkal szembesültek. Minden pénteken kitettek egy kérdőívet a weboldalukra, amelyben nyitott vagy feleletválasztós kérdésekre kellett a csoport tagjainak válaszolnia. Ahogy egyre jobban nőtt a csoport, úgy egyre több tag töltötte ki a kérdőívet. Ekkor Erdurmaz és Pencereci úgy döntöttek, hogy a kapott adatokat kielemzik annak érdekében, hogy jobban megértsék a csoporttagok demográfiáját, korábbi tapasztalatait, elvárásait és motivációit.

Elmondták, hogy a csoporttagok válaszai igen eltérőek voltak azzal kapcsolatban, hogy miért hagyták el Törökországot. Az alábbi válaszok születtek: „gyermekeknek jobb lehetőségeket, jobb oktatási rendszert biztosítani, karrierlehetőségek könnyebb elérése, stabilabb gazdasági rendszerben való munka és egy olyan társadalomban való életvitel, amelyben az egyének békében és függetlenségben élhetnek”. A válaszadók elégtelennek minősítették Törökországgal kapcsolatban az ország politikáját, kifogásolták a jólét és az egyéni szabadság hiányát, a zöldterületek arányát és az oktatási rendszer kudarcát.

A megkérdezettek 39%-a több mint két országban élt már Törökországon kívül. Erdurmaz és Pencereci megjegyezte, hogy egyes csoporttagok alkalmi kitelepülők vagy multinacionális cégek alkalmazottai, míg mások olyan országokban találtak munkát, ahol tanultak. Néhányan egyedülállóak; mások török ​​férfiakkal vagy külföldiekkel kötöttek házasságot. „A tagok egy másik csoportja – mint mi, külföldön élő feleségek is – férjük munkahelye miatt költözött külföldre. Amikor megnézzük az adatokat, az látszódik, hogy a válaszadók 57%-a olyan mint Esra és én, mégis 43%-uk mondta azt, hogy bevándorlóként dolgozik” – meséli Erdurmaz.

A megkérdezettek magas szintű iskolai végzettséggel rendelkeznek: 95%-uk egyetemi, posztgraduális vagy doktori fokozatot szerzett, így a számok azt mutatják, hogy kilencszer jobban képzettek, mint a törökországi nők átlaga. A Kantar Kutatóintézet időszakos, Tang Turkey 2018 felmérése szerint a török ​​nők 10%-a rendelkezik csupán egyetemi vagy magasabb felsőfokú végzettséggel.

A „Miért nem akarnak a magasan képzett nők visszatérni Törökországba? Agyelszívás gender nézőpontból” című tanulmányban Adem Yavuz Elveren és Gulay Toksoz akadémikusok arra a megállapításra jutottak, mely szerint „a politikai, társadalmi és kulturális légkör” lerombolja a nemek közötti egyenlőséget Törökországban, és „a nemek közötti egyenlőtlenségek növekedése hátrányos helyzetbe hozza a nőket mind az oktatás, mind a munkaerőpiacon való elhelyezkedés területén, amely nagy mértékben hozzájárul a magasan képzett nők migrációs döntéseihez”.

A felmérés arra is rámutatott, hogy nők 46%–a dolgozik befogadó országukban, 54%-uk viszont nem, annak ellenére, hogy szinte minden nő végzett munkát odahaza. Ennek egyik oka – Erdurmaz és Pencereci szerint –, hogy a megkérdezettek 48%-a az elmúlt 2 évben költözött külföldre, ezért időre van szükségük, hogy beilleszkedjenek, megtanulják az új nyelvet, gondoskodjanak gyermekeik elhelyezéséről és találjanak egy fizető állást. Azonban azt is megjegyezték, hogy „épp ez motiválja a nőket és váltja ki vállalkozó szellemüket, hogy megvalósítsák álmukat és hobbijukból fizető munkát teremtsenek”.

Egy ilyen csoporttag Tugba Alparslan, aki három évvel ezelőtt férje munkájának köszönhetően költözött Isztambulból San Franciscóba. Az Al-Monitorhoz fordult és egy teljesen új karrierbe kezdett. Tette ezt azt követően, hogy korábban Törökország legnagyobb telekommunikációs vállalatánál sikeres IT projekt- és portfólió-menedzser volt; egy olyan területen, melyet főleg férfiak uralnak. Számítástechnikai tapasztalatainak és az UCLA-n szerzett ismereteinek köszönhetően számos állásajánlattal keresték meg, amelyeket azonban rendre visszautasított. „Az mondtam magamban: most vagy soha! Majd belefogtam álmaim megvalósításába egy vállalkozás létrehozásával a természetes kozmetikumok és parfümök területén” – mondta Alparslan. Kutatásokat végzett, tanfolyamokon vett részt, tapasztalatokat szerzett, majd Loverdure Natural Cosmetics néven 2017-ben San Joséban bejegyeztette cégét.

Alparslan örül neki, hogy tagja lehet a török ​​bevándorló nők hálózatának. „Ez a csoport nagyon élénk. Mosolyogsz, ráncolod a homlokod, reménykedsz. Az emberek többnyire tisztelik egymás véleményét, de néha megfigyelhetőek túlzott reakciók is néhány aktuális témával kapcsolatban (vallás és politika)” – mondja. „Ilyen esetekben a józan ész mindig segít” jegyzi meg Alparslan, majd hozzáteszi: „Nagyra értékelem a szólásszabadságot és a tiszteletet. Valamint a nagyfokú szolidaritást”.

Erdurmaz és Pencereci szeretnék tevékenységi körüket kiterjeszteni és országspecifikus tartalmakkal bővíteni. YouTube csatornákon keresztül népszerű témák feldolgozását tervezik és egyéni konzultációs lehetőséget biztosítanának pszichológusok, gyermekorvosok, terapeuták és ügyvédek bevonásával.

Egy könyv kiadását is tervezik a közeljövőben, melyben „a tagok inspiráló, lenyűgöző és motiváló történetei” elevenednének meg.

Forrás: almonitor

Fordította: Lukács Eszter


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here