Kovács Dalma: Tékozló leány a török egyetemen II.

kovacs_dalmaLebegés a felszínen

Elkezdtem a török egyetemet. Helyesebben belevágódtam a közepébe. Mivel már hetek óta tartott az oktatás, a „csöppenés”-t nem érzem helytálló kifejezésnek. Az első szemeszter vége felé lavírozva összetömörödött néhány gondolat a fejemben.

1. ‘Puha átmenet’: A török egyetem első éve a gimnázium és az egyetem között andalog valahol félúton

Magyarországon ez pont fordítva működik. Az első szemeszter első napján akadémiai pályafutásunk rajtkövéről startolunk. Sprintben meg sem állunk a harmadik szemeszterig, ahol az ember eléri lelki mélypontját, de onnan mindenki azzal biztatja magát, hogy már csak másfél év van hátra, azt meg fél lábon is kibírjuk. És tényleg! A harmadik szemeszter holtpontjától kezdve felfelé ível a tendencia.

Nos, itt nem ez történik. Törökország elnyújtott 4 éves BA képzése elegendő időt kínál a rózsaszín ködben való kíméletes babusgatásra. Mivel nagyon ráérünk, az első két szemeszter megengedhet magának egy ‘puha átmenet’ időszakot. A kezdeti ráhangolódás után fokozatosan nehezülnek és megsokszorozódnak az órák. Hazai rendszerünk ellenpontjaként a kellemes kezdetet a harmadik év tájékán mélyrepülés követi. Így a török egyetem szárnyalási lehetőséget biztosít az újonnan érkező, egyetemi életről mit sem sejtő gólyáknak. Hogyan nyilvánul meg ez a gyakorlatban? A tanárok az első évben a diákok motivációjának növelése érdekében nagyon jóindulatúan osztályoznak. Sokkal enyhébb formában követelnek, és kevesebbet várnak el. A tanórák száma is ilyenkor a legkevesebb. Nekem mindössze öt órám van, amit három nap alatt letudok. További három órát (az ország összes elsősével együtt) távoktatásban végzek: török nyelv, történelem és egy választott idegen nyelv. Sajnos mindenki tudja, hogy a puha átmenet mennyire puha. Albérlet-keresési hadjáratomban az egyik lakótársjelöltem konkrétan elsőéves hallgatói mivoltomnál fogva utasított el, mondván az élet számomra Hawaii és dizsi, ezért nem akar velem együtt lakni. Gólyák kizárva!

2. Egyetemi oktatás gimnáziumi környezetben

Úgy néz ki, az első év gimis oktatási hangulata el fog szállni, de van, ami örökre megmarad… A gimnáziumra emlékeztető egyetemi épület a középiskolában megszokott tantermekkel zsúfolt. Meglepő módon nincs határozott válaszvonal a gyakorlatok és előadások között. Még ha vannak is kötelezően látogatott órák, azok nem a Magyarországon megszokott nagyelőadókban folynak. Nincsenek is nagyelőadók.

3. A tanárok figyelembe veszik a diákok ebédidejét

Az egyetemi menza csak meghatározott időben van nyitva, de a tanárok alkalmazkodnak ehhez, hamarabb elengedik a tanulókat, hogy kényelmesen megebédelhessenek(!). Az oktatók érdeklődése és figyelmessége minden területen megnyilvánul. Tudják a nevünket, könnyeden elcsevegnek és fölszabadultan viccelődnek velünk.

4. Szabad véleménynyilvánítás izgalom és gyomorgörcs nélkül

Néha már túlzásokba esve… Minden tanuló kifejtheti véleményét, és ezt sajnos mindenkinek meg is kell hallgatni. Itt nem akadémiai eszmecseréket kell elképzelni, hanem sokkal inkább szűk látókörre alapozott szubjektív párbeszédeket. A hazai egyetemeken nem jellemző ez a szólásszabadság. Egyrészt a magyarok sokkal nyugodtabb természetűek annál, hogy hadakozva hangoztassák véleményüket, másrészt a mi egyetemi tanáraink nagyrészt távolságtartó megnyilvánulásai sem bátorítanak egyéni önkifejezésre.

A török egyetemi órák rendkívül interaktívak. Az oktatók olyan fesztelen hangulatot teremtenek, hogy senki sem tántorodik el hangja hallatásától. No de a török fiatalságot ezen a téren nem is kell félteni! Számomra meglepő, de a hallgatók többsége mindent elsöprő magabiztossággal hangoztatja álláspontját. A török vérmérsékletből adódóan viszont még a legintellektuálisabb diskurzus is vitába torkollhat – különösen, ha a téma hazaszeretet vagy politika.

5. “Mondd, melyik egyetemre jársz, és megmondom, kire szavazol!”

Törökországban még a tejnek is politikai hovatartozása van… hát még az egyetemeknek! A felsőoktatási intézmények (különösen a nagy egyetemek) meghatározott politikai nézettel rendelkeznek, ami befolyásolja az odajáró diákok társadalmi megítélését. Például egy erősen nemzeti érzelmű egyetem nem biztos, hogy tárt karokkal fogad egy baloldali felsőoktatási intézményből érkező diákot. Az órákon is állandó téma a politika, nemegyszer maguk az oktatók is kifejtik aktuálpolitikai nézeteiket. De a diákok se semmik ezen a téren! A minap értesültem, hogy egyetememen két baloldali professzor irodájának ajtaját megjelölték, és egyértelműen kinyilvánították, hogy nem tartanak igényt oktatói szolgáltatásaikra. Olykor odáig fajul egy-egy falakon belüli eszmei összecsapás, hogy napokra bezárják az egyetemeket.

Mivel újságírást tanulok, a politika még inkább beissza magát mindennapjaimba. Hiába van elszeparálva és az autóbusz-állomás mellé eldugva a kommunikáció tanszék, nem elég… Amikor valaki tudomást szerez szakomról, ez az első kérdése: Hogyan látod a török politikai helyzetet? Sajnos ezen a ponton mindenkit le kell törnöm: Törökországot minél inkább felizgatja a politika, engem annál inkább lelomboz. Néhány külföldi csoporttársam viszont sokkal tehetségesebb kaméleon nálam, és úton-útfélen kormányközeliségét hangoztatja. Nemrégiben ellátogatott a TRT egyetemünkre, és riportot készített a külföldi diákokkal. Engem a kollégiumi életről faggattak. Nem haboztam, elkezdtem ecsetelni a helyzetet: „nagyon nehéz az élet az állami kollégiumban…” Ezután sajnos elvették tőlem a szót. Szerintem ki fognak vágni a felvételről, elefántcsontparti csoporttársam viszont azt kívánta, bárcsak úgy kormányoznák országát, mint Erdoğan Törökországot. Gyanítom, ő bekerül az élő adásba, és követve kaméleon mentalitású elődeit, lassacskán a TRT-hez csapódik.

6. Vizsgák és ceruzák

Törökországban sokkal stresszesebb vizsgázni, mint Magyarországon. Egyesével ellenőrzik mindenki személyazonosságát, két ellenőr vizslat fáradhatatlanul a termekben. A nagyobb kaliberű vizsgákon szinte minden tilos. Tilos telefonálni még vizsga előtt is a helyiségben, jobboldalon ülni a padban, zsebkendőt bevinni, kimenni az utolsó tizenöt percben stb. Nekem viszont legtöbb gondot a ceruzarendszer okozza. Mind a mai napig legalább három ceruza hegyét töröm ki egy-egy vizsga alkalmával, így kénytelen vagyok ceruzakollekcióval nekivágni a számonkéréseknek. Számomra felfoghatatlan módon a török egyetemen TILOS tollat használni a vizsgákon.

Míg otthon – a gyakorlatok zh-in és beadandóin kívül – csak egy nagy szemesztert lezáró számonkérés van a tárgyakból, a török egyetemeken létezik a ‘szemeszter közepi vizsga’ jelensége. Ezeken a november közepe tájékán tartandó számonkéréseken levizsgázunk mindenből, amiből csak lehet. A szemeszter végi vizsgák az összteljesítmény 60%-át, míg a félév közepi vizsgák 40%-át teszik ki. A BA-n egymáshoz képest értékelik a tanulókat, tehát nincs egy konkrét kötelező határ, amit el kell érni. Ha az összátlag százalékosan magas, a jó egyéni teljesítmény is alulértékelődhet, ha viszont siralmas az összteljesítmény, egy nem túl fényes egyéni átlaggal is lehet remekelni. A törökök értékelési rendszerét egyébként még nem sikerült teljesen megfejtenem, ugyanis a számok végeredménye érdekes módon betű lesz (például AA, AB…).

7. Jobban jársz, ha külföldi vagy a török egyetemen

Ahogy Magyarországon, itt is előnyös külföldiként tanulni az egyetemen. A törökök amúgy is rokonszenveznek a külföldiekkel, különösen, ha fizikai megjelenésében eltér tőlük az illető. A feketék még mindig édes csokoládék, a szőkék pedig örök (orosznak vélt) szépségideálok. Külföldiként törökökkel együtt végezni az egyetemet – ráadásul törökül – mind a diákok, mind a tanárok figyelmét felkelti. Mert az rendben van, hogy valaki Törökországba jön egy szemeszterre erasmusos diákként, na de egy egész BA képzésre?! A legtöbben értetlenül állnak az esethez. Az oktatók reakciója általában pozitív. A török diákokkal is nagyon előzékenyek, de a külföldieket még inkább kitüntetik kedvességükkel. Megérkezésem után egy nappal soknemzetiségű csoporttársaimmal az egyik oktató irodájában találtam magam csokit majszolva. Professzorunk biztosított bennünket ‘atyai’ támogatásáról. Tisztában van vele, hogy távol élünk családjainktól, ezért felajánlotta segítségét az élet minden területén. A mi fejlesztésünkre külön figyelmet kíván fordítani, mert országokat, kultúrákat összekötő potenciált lát bennünk. Ennek érdekében, ha szükségét érezzük, az óra keretein kívül is örömmel foglalkozik velünk.

Egy másik megható jelenség a szemeszter közepi vizsgák alkalmával ért. Gazdaságtanból 92%-ot kaptam, ami jobb volt, mint a török diákok teljesítménye. Eredményemtől annyira elájult a tanárom, hogy mindenki előtt megdicsért, és kinyilatkozta, hogy elismerése jeléül 100%-ot fog beírni a rendszerbe. Nos, ez tényleg nagyon kedves gesztus, de engem nem igazán érdekel, hogy 92 vagy 100% az eredményem. A bejelentés utáni morajlásból arra következtettem, hogy török csoporttársaimat viszont annál inkább…
Persze a külföldi diákok teljesítményének értékelése teljesen tanárfüggő. Nem minden oktató van oda és vissza egy-egy jó szerepléstől.

8. Hangulatos kávézó nincs, diákbarát árak viszont vannak

Törökországban nagyon nagy a különbség a nagyvilág és az egyetem árai között! Nem úgy Magyarországon… Otthon teljesen megdöbbentem az ásványvízárak láttán. Morális válságom a tejeskávénál csak tovább mélyült… Én, aki naponta kb. 2000 Ft-ot voltam kénytelen költeni az ELTE-n, Törökországban fellélegeztem. 25 kurus a víz, 2 líra a melegszendvics! A négyfogásos ebéd 1,5 líra, ami bár változatos, nagyon könnyed. 2-3 óra után újra megéhezek. Ez eddig mind diákálomba illő, na de… hol fogyasztom el a 2 lírás melegszendvicsem? Hát nem egy ELTE-BTK Műhely típusú helyen, hanem egy minden hangulatot nélkülöző, narancssárga műanyag székes helységben. Hiába, nem lehet mindent… Vagy az ár, vagy a légkör!
Bár egyéni nézőpontomból belevágódtam a török egyetem közepébe, hamar rá kellett jönnöm, hogy – elsőéves mivoltomnál fogva – csak a felszíni hideg s meleg áramlatok sodrásában lebegek.

Folyt. köv…

Kovács Dalma


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here