Kisebbségben: törökök Németországban

nemettorokA németországi törökök életét, a többségi társadalommal kialakult konfliktusok fő pontjait kívánom bemutatni. (…) Az antropológia berkein belül úgy érezzük a konfliktusok megoldása a megismerés, a ’másik’ iránti nyitottság útján érhető el. Alábbiakban megpróbálok a német—török együttélés főbb gócpontjain keresztül a megismerés rögös útján elindulni. Négy pontot érzek a témában kiemelten fontosnak, ezek az állampolgárság, az integráció, a migráció, és az uniós csatlakozás kérdéskörei. Talán, ha megértjük a fő konfliktusfelületek hátterét, közelebb juthatunk – a megismerés útján – a probléma feloldásához is.

Törökök, németek, német törökök, vagy török németek?

Fontos kérdésnek tartom, hogy hogyan tekintünk a Németországban élő törökökre. Külföldiek ők vagy németek, vagy esetleg a kettő között, valahol az asszimiláció egyik fokán? Sokan úgy gondolják, hogy az ott töltött hosszú évtizedek ellenére a törökökre még mindig mint külföldiekre kell tekintenünk. Ennek a gondolkodásmódnak egyik fő oka, hogy a törökök nagy százalékának még mindig komoly nehézségei vannak a német nyelvvel. Sok nyugat-európai országban ugyanis ez az egyik – lényegében a leginkább szem előtt lévő – mércéje annak, mennyire a többségi társadalomhoz tartozóak ’az idegenek’. Ennek a hiánynak egyik oka – mely tény ugyancsak sokakat zavar –, hogy a törökök mindig csak török médiumokat használnak. Természetesen az utóbbi évtizedekben volt lehetőség arra, hogy ehhez a megfelelő feltételeket kialakítsák. Így mára már minden adott ahhoz, hogy például egy berlini török kizárólag török nyelvű tévét nézzen, rádiót hallgasson, vagy épp újságot olvasson.

A másik oka ennek a szemléletnek (miszerint a törökökre még mindig mint külföldiekre kell tekintenünk) azon az egyszerű statisztikai kérdésen alapul, mennyi török is vette fel az ötvenes évek óta a német állampolgárságot. A válasz persze az, hogy meglepően kevesen, ám az igazán megdöbbentő ezekben az adatokban az, hogy nagy részben nem a német állami hivatalok elutasító szabályrendszere áll a számok mögött, hanem az érdektelenség. Ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb németországi török nem kívánja felvenni a német állampolgárságot. Ez persze a legtöbb jóindulatú németben kiverheti a biztosítékot.
Ugyanakkor elgondolkodtató az a tény, hogy mára már a Németországban élő törökök több mint harmada ott született – Németországban (2 millióból kb. 750000) -, és ez az arány persze csak nőni fog. Ami azt jelenti, hogy a törökök több mint a fele már több mint 15 éve él Németországban. Persze azt sem szabad elfelejteni ebben a kontextusban, hogy ők már mind német adófizetők.
A ’párhuzamos társadalom’ (Paralellgesellschaft)
Szorosan kapcsolódik a fentiekben taglaltakkal az a sokak által osztott felvetés, miszerint a németországi törökök nem akarnak integrálódni a német társadalomba, hanem egyfajta ’párhuzamos társadalmat’ (Paralellgesellschaft) alakítottak ki maguknak. Alábbiakban ennek okait taglalnám. A legtöbb adat ennek a felvetésnek igazát támasztja alá. Egyik szemléltető példa, hogy a házasságok kevesebb, mint 4%-a köttetik török és német között. Nem meglepő ez az adat, hiszen a törökök, ha helyben nem találnak megfelelőt, akkor is inkább Törökországban választanak maguknak házaspárt, majd magukkal hozzák Németországba. Helyi életüket is ez a zárkózottság jellemzi: törökök javaréscsak törökökkel állnak kapcsolatban, nagyon kevés német található szociális hálójukban. Ide kapcsolható a már vázolt török médiumok preferáltsága is. Azonban itt nem áll meg a ’társadalom a társadalomban’ koncepció érveinek sora. Megfigyelhető ugyanis az utóbbi időben egy gazdasági—fogyasztói jelenség is. Mégpedig, hogy a törökök általában török üzletekben vásárolnak, és így egyfajta ’etnikai ökonómiát’ (ethnische Ökonomie) alakítanak ki a német gazdasági rendszeren belül. –

A cikk folytatása>>>

maszol.ro


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here