Kinek és miért vonzó az Iszlám Állam?

36325_szoktetes_a_szerajbaMert nemzetet – ummát – épít. Szakértők arról, mit kezd ezzel a Nyugat, és hol nyúlt mellé. Bevezetés az iszlám radikalizmusba.
Miért és hogyan működhet az Iszlám Állam, fel lehet-e számolni a főként muszlimokat gyilkoló terrorszervezetet, és egyáltalán mitől forró ismét a Közel-Kelet? Lebilincselő beszélgetésen vettünk részt a Sapientia EMTE kolozsvári karának Aulájában, ahol a szakértőket az sem zavarta, hogy semmit sem tudtunk az iszlámról. Hogy ez ne maradjon így, az iszlámról szóló kurzus beindítását is tervezi az egyetem.

Miért van iszlámkérdés?

Mert a hírek egyre gyakoribb szereplői iszlám vallású személyek, főként ha az illetők erőszakos cselekményeket követnek el. (Annak ugyanis nincs hírértéke, hogy reggel ugyanúgy felkelnek, iskolába viszik a gyermekeiket, munkába mennek stb.)

Ma az EU területén 25–30 millió muszlim vallású személy él, a prognózisok szerint számuk 2030-ra megduplázódik, és az unió lakosságának 8 százalékát fogják jelenteni – vezette be a kerekasztal-beszélgetést Tonk Márton dékán.

Miért nincs iszlám?

Mert nem egységes: az iszlámot és az arab világot számos feszültség gyötri belülről – mondta dr. Maróth Miklós professzor, az MTA volt alelnöke, és sorolta:

1. Az iszlám és az arab nemzetállamok között, amelyeket az első világháború után hoztak létre a győztes országok vonalzóval és saját érdekeik mentén, és amelyekben gyakran egymással ellenséges nemzeti öntudatok alakultak ki. Ezzel a szétfejlődéssel szemben áll az iszlám egyik tanítása, miszerint az iszlám egy ummát, egyetlen nemzetet képez. Az arab világ pedig nem tudja, melyik irányba mozduljon.

2. Európában a hosszú békekorszak gazdasági fellendülést hozott, míg az arab világban óriási népszaporulat tette tönkre a gazdasági fejlődés eredményét Maróth Miklós szerint. Azt látták, hogy a liberalizmus irányába elindult európai országok fellendültek, de míg Japánban sikerrel járt a liberalizmus, az arab világban nem. Ahogy a szocialista, baloldali gondolkodás sem, bár azzal is próbálkoztak. A modern társadalmak építése kudarcos volt az arab világban, ezért felmerült a visszatérés az iszlámhoz olyan alapon, hogy „amíg komolyan vettük az iszlámot, mi uraltuk a világot”. Most nem világos, hogy a modernizációs utat választják vagy visszatérnek egy iszlám által átszőtt társadalmi modellhez.

3. Míg Európában békeidőszak honol, az arab világot háborúk sora szaggatja. Ezeket a háborúkat viszont Európa exportálta az arab világba az elmúlt 70 évben, állította Maróth. Szerinte az arab világban többé-kevésbé világosan látják, hogy ezekért az európai államok a felelősek, amelyekhez szintén ambivalens módon viszonyulnak: muzulmán gőggel (a mi vallásunk az igazi, mi erkölcsösök vagyunk, az európaiaknak se erkölcsük, se nemzeti, se keresztény öntudatuk nincs) és odaköltözési vággyal.

4. Az is feszültséget okoz, hogy egy részük idegennek érzi, sőt megveti azt az európai országot, ahova emigrált, vagy amelyikbe beleszületett, és közben azt érzi, hogy annak a társadalomnak a perifériájára szorult, hogy alsóbbrendű az „őslakosokhoz” képest.

5. Feszültség van a síita és a szunnita iszlám között is. Az első világháborúig a szunnita török uralom alatt egyesült az egész arab világ, kivéve Marokkót. Lawrence ezredes lázította az arabokat a török uralom ellen, arab királyságot ígért nekik, az arabok fellázadtak, de nem kapták meg, amit ígértek nekik. Arab szerző írta le, mesélte Maróth, hogy az arabokat azóta is gyötri a bűntudat, mert azt érzik, hogy elárulták a kalifájukat, és kereskedő népként még szégyellik is magukat, mert becsapták őket: ingyen lettek árulók.

Irakban a síiták voltak többségben, és szunniták kormányozták őket, Szíriában pedig a szunniták vannak többségben, és síiták kormányozták őket. És Szíria problémája áll az Iszlám Állam gyökerénél is.

Mi a különbség a síiták és a szunniták között?

A viszony Ali családjához. Ali Mohamed próféta unokatestvére és veje, valamint a negyedik kalifa volt, 656–661 között uralkodott. A síiták őt ismerik el első és egyetlen jogos kalifaként.

A szunnitáknál vallástudósok magyarázzák a Koránt, míg a síitáknál csak Ali családja, illetve a mindenkori kalifa az, aki értelmezheti a Koránt – magyarázta Maróth professzor közönségkérdésre. A szunnita azt jelenti, hogy a szunnának, a prófétai hagyománynak és a közösségnek a híve, míg a síia pártfogót jelent, aki pártolja Alit.

Mivel Ali leszármazottjai állítólag 940-ben elrejtőztek, és azóta elérhetetlenek, a síitáknál nincs a Korán–értelmezésre eleve kijelölt ember, ezért ott a vallásjogtudósok értelmezik azt. A síita iszlám racionális módszerekkel értelmezett szövegkorpuszra támaszkodik, a próféta tanítása mindig az erre feljogosított emberek értelmezésével együtt érvényes, és ez az értelmezés folyamatosan megújulhat. A síita vallás kompetitív – tudtuk meg Maróth professzortól, azaz ha valaki vallástudományi képesítést szerez, meg tud élni belőle mint egy közösség vezetője, tanítója. Ha szegődnek hozzá emberek, akkor a jövedelmük ötödét, amit vallási célra fordítanak, az illetőnek adják. Ha ő jó tanár és jól vezeti a közösséget, akkor ebből meg tud élni, ha nem, akkor kereshet magának más foglalkozást.

A közösségnek az illető magyarázza a forrásokat, az ő értelmezésében fogadja el a közösség a tanításokat. A síita vallás így nemcsak rugalmasabb, de személyesebb is, a tanítóhoz szegődő emberek között állandó a kapcsolat.
Síita–szunnita ellentétek

húzódnak meg gyakran a nagyhatalmi vetélkedések mögött is. Szaúd–Arábia és Irán több helyen is borsot tör egymás orra alá: Bahreinben a síiták lázadtak fel a szunnita uralom ellen, Szaúd–Arábia bevonult, ugyanez történt Jemenben, mire Szaúd-Arábia bombázza – mondta Maróth professzor. De ha az iszlám világot bárhol külső támadás éri, vagy a muszlimok támadásként érzékelik, akkor a medinai alkotmány alapján kötelességük összezárni és a muzulmán érdekeket nézni.

Az iszlám világban létező egységesítő törekvések ellenére a síita–szunnita ellentét fellángolt az utóbbi években, iszlamista szervezetek gyakran gyilkolnak ellentétes felekezetű muszlimokat, szélsőséges szunniták eretnekeknek, hitehagyóknak tartják a síitákat, olyanoknak, akik az ellenséggel is szövetkeznek – magyarázta dr. Rostoványi Zsolt, a Corvinus Egyetem rektora. Szerinte a két felekezet közötti politikai törés az, ami meghatározó lesz a közeljövőben is, nem a felülemelkedés a különbségeken.

Ali és két fia is politikai gyilkosság áldozata lett, miközben a síiták számára Ali a második legfontosabb vallási vezető, ezért ők úgy tekintik, hogy a szunniták meggyilkolták azokat, akik lerakták a síitizmus alapjait – világította meg az ellentét történelmi gyökerét dr. Varga Norbert politológus, a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem oktatója, aki szintén nem tartja elképzelhetőnek, hogy a síiták kiegyeznének a szunnitákkal.
A nyugati elefánt a közel-keleti porcelánboltban

A Közel–Kelet politikai hagyománya szerint ott az egyszemélyes vezetés az ideális, ahogy az ortodox államokban is, jegyezte meg Maróth Miklós. Nyugatról nézve mindegyik despota, bármelyiket meg lehetne támadni olyan alapon, hogy nem demokratikus. A Nyugat most a szíriai vezetőt pécézte ki, de valójában nem azért lázított ellene, mert féltette a demokráciát, hanem mert Iránnal nem tud mit kezdeni, nem lehet megszállni, belerúgott ezért az Irán kutyájának tartott Szíriába – véli a professzor.Szíria úgy került konfliktusba a Nyugattal, mint Pilátus a krédóba: nem tett semmit azért, hogy megtámadják, vallásbéke honolt a felekezetek között. Maróth szerint azért sem lehetett megdönteni Bassár el–Aszad uralmát, mert a nép mellette állt, kevesen lázadtak, külföldről pénzelt emberek kezdték el a tüntetéseket az arab tavasz végén.

A többségében síita szíriai kormány megdöntése egyaránt érdeke volt a szunnita Katarnak és Szaúd–Arábiának, illetve azoknak a nyugati államoknak, amelyeknek Iránnal volt elszámolásuk. Ezek közé sorolta Maróth professzor az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát, Franciaországot, Németországot. Mikor a szír kormányerők majdnem győztek, az amerikai bombázások újra destabilizálták a helyzetet.

Ezt a bizonytalanságot használták ki azok a szélsőséges muzulmán elemek, akiket nem lehet azzal vádolni, hogy rigurózusan betartanák az iszlám előírásait, amelyek például tiltják a polgári lakosság elleni atrocitásokat. Ezek a kalandorok olyan államot hoztak létre, amely magát az iszlámmal azonosítja, vagyis kalifátust. Olyan mértékű atrocitásokat követtek el, hogy nem lehet menteni őket semmilyen demokratikus mázzal, elvesztették a nyugati és keleti támogatást is. A helyzet megoldásaként

a Nyugat most az ellenfelet fegyverzi fel.

Az Iszlám Állam eddig is amerikai fegyverekkel küzdött, amelyeket Jordánián keresztül csempésztek be az úgynevezett demokratikus szír ellenzék támogatására. Most az ellenük küzdő kurdokat támogatják, akiknek a mozgalmát mindig elnyomták, és Irán segítségében is reménykednek, mert egyedül az iráni hadsereg lenne képes az Iszlám Államot megfékezni. Azok a szunnita államok, amelyek karanténba akarták zárni és kiszorítani a síita Iránt a politikai térképről, most kénytelenek maguk visszahozni Iránt a politikai életbe, és a segítségét kérni – értékelte a helyzetet Maróth professzor.

A Nyugatnak köszönhető a jelenlegi helyzet kialakulása – vélte Rostoványi Zsolt professzor is. Az arab államokban nem volt meg az a kulturális egység, ami a nemzetállamokhoz szükséges, Líbia például három, markánsan elkülönülő kulturális egységből áll, máshol pedig összetartozó egységeket, törzseket daraboltak szét akár három államba is.

Rostoványi az Iszlám Állam kialakította helyzet gyökerének 2003–at látja, Szaddam Huszein hatalmának megdöntését Irakban, mondvacsinált indokok alapján. Se tömegpusztító fegyvereket nem találtak, se bizonyítékot arra, hogy a Szaddam–rezsim együttműködött volna az al-Kaida terrorszervezettel. Így jött létre az Iszlám Állam

A jordániai Zarka városában született Abu Muszab al-Zarkavi Afganisztánban is megfordult, onnan érkezett 2003-ban Irak területére, ahol iszlamista szervezetet alakított. Több más szervezettel egyesülve 2006-ban vette fel az Iraki Iszlám Állam nevet. 2010-ben meggyilkolták az akkori, szintén al-Bagdadi nevű vezetőjét, őt követte az Iszlám Államot most is vezető Abu Bakr al-Bagdadi, és a szíriai al-Nuszra Fronttal egyesülve alakult meg az Iraki és Levantei Iszlám Állam, amely most Iszlám Államként hivatkozik magára.

Rostoványi szerint a térségben négy ország jellemezhető nagyjából bukott államként, vagyis ahol az állam elveszítette a kontrollt területének nagy része fölött: Szíria, Irak, Jemen és Líbia. Ahol nincs erős állam, ott törzsi, szektariánus és egyéb összecsapások lehetősége merül fel, amelyekben különböző radikális szervezetek nyernek teret. Jemenben például a húszi lázadók a síita iszlám egy kisebbségi ágához tartoznak, Irán támogatását élvezik, és Szaúd-Arábia azért is kezdett beavatkozni, mert rossz szemmel nézi Irán előretörését a régióban.rak az amerikai támadás után annyira nem esett szét, mint most Szíria, de fragmentálódott: északon a kurdok, középen arab szunniták, délen arab síiták uralják a területet. Folyamatos a dezintegráció és a feszültség közöttük. A szunnita lakosság egy része azért üdvözölte örömmel a szintén szunnita Iszlám Államot, mert súlyos atrocitások érték őt a síita milíciák részéről – magyarázta Rostoványi professzor.

Az Iszlám Államot még nem sikerült visszaszorítani, Irakban és Szíriában Magyarország nagyságú területeket, mintegy 90 ezer négyzetkilométert tart megszállva. Egyes források szerint mintegy 20-25 ezer külföldi csatlakozott az Iszlám Államhoz a világ körülbelül száz országából, és tavaly novembertől idén márciusig 35 iszlamista szervezet tett hűségesküt az Iszlám Államnak, vagy biztosította támogatásáról. Egyedül Nagy-Britanniából mintegy 60 hölgy csatlakozott az Iszlám Államhoz, amelynek tehát jelentős a vonzereje.

A cikk folytatása>>>

foter.ro


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here