Édesebb, mint a méz

Réges-régen Melita városa legendás gyümölcsös kertjeiről volt híres. Még a név, Melita, is finomnak hangzik. Ez volt a Kelet-Törökországban található Malatya régi neve is, mely Törökország és a világ kajszibarack termelésében is fontos szerepet játszik.

Forrás: pixnio.com

Malatya Törökország szárított sárgabarackkészletének 90%-át exportálja, mely kb. 80 000 tonnát jelent, és a város ezáltal 290,7 millió dollár bevételhez jut. Az európai szárított sárgabaracktermékek legnagyobb része Malatyából származik.

A világszerte elismert mézédes malatyai sárgabarack még mindig népszerű, és remélhetőleg sokáig az is marad.

A Melita név hettita eredetű, a melit vagy milit mézet jelent. A hettita időkben Melita gyümölcsöseiről volt ismert, ezért néhányan azt feltételezik, hogy a név gyümölcsöskertet is jelenthet. A 17. századi oszmán utazó, Evliya Çelebi leírásaiból kiderül, hogy a városban nagyon jó a klíma, friss a levegő és kellemes a forrásvíz. Sok szép szőlőbirtok és gyümölcsöskert kínálja édes gyümölcseit. Említést tesz cseresznyéről, sárgabarackról és szőlőről, gabonafélékről és hüvelyesekről is. 7 800 szőlőbirtokot, 600 gyümölcsöst és veteményeskertet számolt meg.

Çelebi a mézszerű anyagot, melyet a tölgyfa kérgéből nyertek ki, mennyei mannának, Isten ajándékának nevezte. A manna nyilvánvalóan nem „esik” az égből, hanem egy gyantás cukros forma, amely a rovarok és növények kapcsolatán keresztül alakul ki – ebben az értelemben azonban mégis Isten csodája. Tulajdonképpen ez a csodás édes anyag, amely egyik napról a másikra jelenik meg a tölgyfa levelén, így lehet akár egyfajta méz is. Napjainkban azonban ez az elnevezés már inkább a kajszibarack mézédes ízére utal. Malatya völgyeiben a talaj ideális, a levegő és a források tiszták, így minden körülmény adott, hogy az itteni gyümölcsfák mézédes termést hozzanak.

A sárgabarack nemcsak egy gyümölcs volt az oszmán konyhában: használták sütéshez is, például a bárányhús mellé. A sárgabarackos ételt először mishmishiya néven említették, mely elnevezés a mishmish szóból ered és arabul kajszibarackot jelent. A recept a 13. századból való és először az „al-Baghdadi” című szakácskönyvben írták le, amely a kora középkori arab konyha első hivatalos szakácskönyvének számít. A könyv kibővített török változata csak jóval később, a 15. században jelent meg, melyet Muhammed bin Mahmud Shirvani, oszmán szakácskönyvíró vetett papírra. Malatyában még mindig előszeretettel hívják a gyümölcsöt mishmishnek, ahol a tájat a tűző napon száradó kajszibarack színe festi narancssárgára. Miért jobb a szárított sárgabarack a frissnél? Egyszerű a válasz: amikor leszedjük, még kitűnő, de másnapra már puhulni és foltosodni kezd. Ha éretten szedjük le, akkor hosszabb ideig tart, de elveszti mézes aromáját. Van egy arab közmondás: „fil mishmish”, ami nyers fordításban így hangzik: „holnap, amikor a sárgabarack a legjobb”, de mondhatnánk azt is: „amikor piros hó esik”. Ha elmulasztottuk megfelelő időben leszedni a kajszit, meg kell várnunk a következő szüretet, hogy hozzájussunk a mézédes gyümölcshöz. A sárgabarack idei szezonjának végefelé járunk, ezért ne hagyjuk ki a lehetőséget: élvezzük a mennyei, mézédes aromát, mielőtt eljön a „fil mishmish”!

Forrás: Hürriyet Daily News

Kollár Kata – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here