Flesch István: Kurdok, kurdbarátok helytállása önkénnyel dacolva, egyenlőtlen küzdelemben

            Ez a keleti gyengülés egyértelműen összefügg a hatóságok évek óta ellene folytatott durva megfélemlítési és háborús politikájával. Ez mindenki számára annyira nyilvánvaló, hogy a kormánypárti Daily Sabah, a Sabah testvérlapja köntörfalazás nélkül elismeri: a „PKK-terroristákkal kapcsolatokat ápoló” HDP-t azzal sikerült visszaszorítani keleten és délkeleten, hogy a kormány 93 helyen saját megbízottait (vagyis kényszergondnokait) ültette (az önkényesen és törvénytelenül) felszámolt választott önkormányzatok és leváltott polgármesterek helyére. A „helybéliek üdvözölték” a kerületi kormányzóként beiktatott új közigazgatási megbízottakat, mert általuk új szolgáltatásokhoz jutottak, javult az infrastruktúra, felújították a terroristák támadásaitól megrongált iskolákat, középületeket. Megszűnt továbbá a „PKK-hoz történő pénzkiáramlás” – így a lap. Az újság ennek tulajdonítja, hogy például Diyarbakır tartományban a 2015-ös választásokhoz képest a HDP támogatottsága 72-ről 65, Batmanban 68-ról 62, Hakkariban 84-ről 69, Mardinban 68-ról 59,  Şırnakban 85-ről 70 százalékra csökkent. A keleti Van tartományban 65-ről 59-re csökkent a HDP-ra jutott szavazatok aránya.

            De ha csak a helyi önkormányzatiság megbénítása és kényszergondnokok kihelyezése lett volna a HDP-vel szembeni önkény egyetlen megnyilvánulása! Egy nappal a választások előtt a Cumhuriyet jelentése szerint a rendőrség letartóztatta a HDP és ifjúsági testvérmozgalma, a HDK hét aktivistáját, közöttük szavazókörökbe kijelölt képviselőiket. A hatósági rendszabályt azzal indokolták, hogy a központba érkezett értesülések szerint a szavazás napjára a gyanúsítottak „provokációkat” készítettek elő. Ennek a vádnak az alapján az államügyész összesen 25 letartóztatási parancsot írt alá és küldött szét HDP-párttagok őrizetbe vételére. Közben az Ağrı tarotmánybeli Yanyurt faluban meggyilkoltak egy kereskedőt, akinek erőszakos haláláért a hatóságok a PKK-t kárhoztatták. Pervin Buldan asszony, a HDP társelnöke a T24 hírportál jelentése szerint sajtóértekezleten jelentette be: Süleyman Soylu belügyminiszter telefonon felhívta, válogatott sértések kíséretében megfenyegette, és HDP-tisztségviselőkre akarta rákenni a gyilkosságot. „Majd én megmutatom nektek, hol a ti helyetek – kiabálta a kagylóba Soylu. Ebben az országban nincs semmi keresnivalótok. Menjetek, ahová akartok. Benneteket még a CHP, a Köztársasági Néppárt sem fog kihúzni a csávából” – idézte Buldan asszony a magáról megfeledkezett AKP-miniszter durva kirohanását. Ez utóbbi célzás arra vonatkozott, hogy némely politikai elemző szerint CHP-s „átszavazók” nélkül a HDP képtelen lett volna átvinni a parlamenti küszöb 10 százalékos akadályát.

            „A gyilkosságot természetesen azonnal alaposan ki kell vizsgálni, és a tettest el kell ítélni. De Soylu úrnak is tudnia kell, hogy hol a helye, s nem léphet át bizonyos határokat” – jelentette ki Buldan asszony. Az ügy előzménye az, hogy míg a török kormánypárti média szerint Mevlüt Bengi boltost a PKK emberei tették el láb alól, mégpedig ezért, mert az AKP-ra mert szavazni, a kurdpárti hírközlésben az emberölés indítékaként azt hozták fel, hogy a kereskedő rendőrspicli volt.

            Ilyen pattanásig feszült politikai légkörben került fel június 9-én és 13-án a világháló közösségi oldalaira a Török Köztársaság elnökének és AKP-vezérnek egy titkos beszéde, amelyet a választási hadjáratban részt vevő kampánycsapatai előtt tartott. E videofelvételen a szavazóurnáknál való „ügyes módszerek” alkalmazására „kéri” funkcionáriusait azzal a céllal, hogy szavatolni lehessen a HDP lenyomását 10 százalék alá, ezzel pedig az AKP sikerét. „Ez az ügy teljes mértékben magán viseli egy új Watergate-botrány jellegzetességeit” – emlékeztette olvasóit Isztambuli Levelében a Frankfurter Allgemeine Zeitung külső munkatársaként a lapban immáron rendszeresen publikáló Bülent Mumay török újságíró, akinek írásai egyszerre jelennek meg anyanyelvén és németül a tekintélyes konzervatív újság internetes kiadásában.

            „Barátaim! Ezt csak itt mondom, magunk között, nem pedig kint, nyilvánosan Miért? Mert a megszokottól eltérően kell cselekednetek, ha a HDP-ről van szó.” – hangzanak a mobiltelefonon felvett szavak. Az elnök emlékeztetett a 2015. június 7-ei választásokra, amelyeket megismételtetett, mivel az eredmények a HDP előretörése miatt nem feleltek meg neki. „Közvélemény-kutatások szerint most sem úgy fest a dolog, mintha már elintézettnek tekinthetnénk ügyünket. Ám semmiképen sem engedhetjük meg, hogy megérjünk egy második június 7-ét” – intette párthíveit. Éppen ennek elkerülése végett így „lelkesítette” a kampányszervezőket: Ha a HDP a parlamenti küszöb alatt marad, akkor az a mi sikerünk lesz. „Ezért ha választási segítőink mindenki mást megelőzve be tudnak menni az iskolákba, és ott a megfigyelők támogatásával megszerezzük a többséget a választási bizottságokban, akkor a dolgokat már rögtön a legelején el is igazítottuk”. Nincs félreértés – teszi hozzá Bülent Mumay. „A török államelnök utasításokat ad arra, hogy a HDP-t, amelyet másként nem tud lenyomni 10 százalék alá, mesterkedéssel, ármánykodásokkal kapcsolják ki a szavazóurnáknál.”

            Normális országban ilyen botrányos mondatok hallatán valóságos politikai földrengés pattant volna ki. Nálunk azonban nem, mert ez nem is lett volna lehetséges – írja az isztambuli levelező. A videót ugyanis csak a közösségi oldalakon lehetett terjeszteni. Egynémely hírportál és kisebb újságok kivételével nem akadt olyan sajtószerv, amely erről egyáltalán hírt adott volna. És Törökországban, ahol a média 93 százalékát az elnöki palota ellenőrzi, a közvélemény arról sem értesülhetett, hogy miként reagált minderre az államfő célkeresztjébe került HDP. Íme: „Erdoğan nyíltan bűncselekmény elkövetésére bújt fel. Azt tervezi, hogy csalással és elnyomással ellopja szavazatainkat, hogy a HDP ne teljesíthesse a 10 százalékos parlamenti követelményt”.

            Az államfő általánosságban is jól átgondolt HDP-ellenes stratégia szerint készült fel a választásokra. Közösséget vállalva az ultranacionalista MHP-val, módszeresen sátáni gonosznak tüntette fel a HDP-t, amelyet már a kurdokkal való béketárgyalások megszakítása óta is rendszeresen és sommásan terroristának nyilvánított. Egyedül a választásokat megelőző két hétben terrorpropaganda terjesztésével vádolták meg a közösségi médiumok 1199 használóját, s közülük 643-at meg is büntettek. Amikor Muharrem Ince, a CHP elnökjelöltje nemes gesztusként börtönében meglátogatta vetélytársát, a terrorizmus vádjával 2016 óta fogva tartott HDP-elnökjelöltet, Selahattin Demirtaşt, a párt volt vezetőjét, Erdoğan rögvest rásütötte a „terroristákkal való cimborálás és kollaboráció” bélyegét. Kormánya pedig, amely még három-négy évvel ezelőtt is az ő utasítására béketárgyalásokat folytatott a terrorizmus vádjával életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt és büntetését egy márvány-tengeri szigetbörtönben töltő Abdullah Öcalan PKK-vezérrel, most hazaárulásnak és terrorizmus pártolásának bélyegzi a kurdok bármiféle, akár a legkisebb támogatását vagy velük való szolidaritás vállalását.

            Választási kampánya során az 1954-es születésű államfő és pártvezér fáradhatatlanul járta az országot. Ezalatt minden energiáját latba vetve igyekezett lejáratni a már szervezetileg amúgy is megnyomorított HDP-t és annak kényszerű fogságából csak erősen korlátozott választási harcra képes elnökjelöltjét, Demirtaşt. Amikor híre járta, hogy széles politikai színskálán mind többen emelnek szót azért, hogy a foglyot bírósági pere előtt legalább a választásokra helyezzék ideiglenesen szabadlábra, Recep Tayyip Erdoğan a felvetést dühödten elutasította. „Kit akartok ti kiengedni a börtönből? Hát én megmondom: egy véres kezű embert – vágott vissza a délkeleti Adıyaman városában szervezett tömeggyűlésen. Igen, mert neki vér tapad a kezéhez, 53 honfitársunk vére” – állította. A szónok azokért a súlyos zavargásokért hárította a felelősséget rabságban tartott politikai ellenfelére, amelyek 2014 őszén robbantak ki, amikor az ISIS terroristái ostromolták a szíriai kurd Kobanê határvárost.

            A kurdbarát HDP elnökeként Demirtaş akkor felszólította a párthíveit és az összes demokratikus erőket, hogy utcákra vonulva fejezzék ki szolidaritásukat a város hős kurd védői iránt, és ítéljék el a török kormányt, amiért megtagadja a segítséget a terroristákkal küzdő kobanêiektől. A felvonulások azonban erőszakba, egymással szemben álló kurd szervezetek és pártok híveinek véres összecsapásaiba torkolltak, amelyek során különböző források szerint 43–53 ember életét vesztette. A kölcsönös leszámolásokban állítólag élen járt a PKK és az iszlámista gyökerű és a török Hizbullah terrorszervezetből kinőtt szélsőjobboldali Igaz Ügy pártja, a Hüda Par. Erdoğan elrettentő példaként felhozta egy Yasin Börü nevű fiatal tisztázatlan és zavaros hátterű akkori halálát. A 16 éves ifjú azokban a napokban a Hüda Parhoz közel álló jótékonysági egyesület szervezésében vallási indíttatású munkát végezett. Éppen a muzulmán áldozati ünnep, a kurban bayramı alkalmából bárányhúst osztott szét nélkülöző szegények között, amikor álarcos PKK-szimpatizánsok támadták meg. Az ismeretlenek Börüt három társával együtt megkéselték, pisztolyból több golyót eresztettek beléjük, majd ledobták őket egy balkonról. „A meggyilkoltak vajon nem az én kurd testvéreim voltak? Yasin Börü nem a mi gyermekünk volt?” – tette fel az elnök a szónoki kérdést. De még ezen is túlment. Az északnyugati Kocaeliben a Cumhuriyet jelentése szerint kijelentette, hogy Demirtaş a fentiekért halálbüntetést érdemelne, s ha a török parlament megszavazza a kiszabható legsúlyosabb büntetés visszaállítását, ő maga nyomban jóváhagyná. Mindezek után Demirtaşt még „legfőbb terroristának” is nevezte.


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here