Ezen a napon: Selahattin Pınar, a zeneszerző, akit leginkább szerelmével együtt emlegetnek

Zenével, zeneszerzéssel, koncertekkel teli életet élt, közel száz dalt írt, életrajzírói mégis a szerelemben átélt időszakot –  rövidke 6 évet –  említik.

Selahattin Pınar 1902. január 22-én született. Édesapja ügyvéd, Denizli város képviselője, fiát is ügyvédi pályára szánta. Édesanyja azonban zenével tölti meg a házat, udon játszik, így fia is megismerkedik a klasszikus török zenével, és elsőként az ud hangszerren, majd 17 éves korától tamburán kezd tanulni, hamarosan Tanbûri Selahattin néven kezdik emlegetni. 1920-tól már saját dalokat is ír.

Ekkoriban zajlott édesapja házában a híres történet: Denizliből érkező fontos vendégek érdeklődtek, hogy mivel foglalkozik a fiú. „Selahattin zenész lett” – mondta az apa. A çalgıcı szót használta, mely olyasmit tesz: pengetős, ám ez nem túl tiszteletteljes kifejezés. A fia udvariasan megjegyezte: „Édesapám, kérem, én művész vagyok”. Erre az apa durván válaszolt. A fiú vette kabátját, elment otthonról, de az ajtóból visszaszólt: „Édesapám, majd meglátja, nemsokára büszkén emlegeti a nevemet.” Az apja utánadobta az olajlámpást, mely tüzet okozott a lakásban. Fia soha többé nem tért haza az apai házba.

Nem sokkal később egy koncerten találkozott – a művészete miatt az apja által szintén kitagadott – Afife Jale színésznővel. Az évszázad szerelmei között emlegetett történet egy pillantással kezdődött: már ezen a koncerten egymásba szerettek, hamarosan – mindketten 25 évesek akkor – összeházasodtak.

Afife arról híres, hogy ő volt az első muszlim nő, aki színpadra lépett. Történetéről már a Nők, akik elsők lehettek Törökországban című cikkünkben is írtunk. Bármit megtett azért, hogy színpadon álljon, még a rendőrség általi üldöztetést is vállalta.

Szenvedély volt számára a színjátszás, de a tiltások miatt nem állhatott színpadon. Ráadásul állandóan erős fejfájás gyötörte. Emiatt egyre erősebb fájdalomcsillapítókat, később morfiumot használt, mely függőséget okozott nála.. Sajnos függősége okozta halálát is. 1941. július 24-én, mindössze 39 évesen elhunyt.

Szerelmük történetét ebben a filmben is megnézhetik fotókkal, zenével.

Ugyan a betegség és a függőség miatt a fiatalok 1935-ben elváltak, de a zeneszerző dalait egyértelműen ez a szerelem is ihlette. Leghíresebb Afiféhez írt dalai: Nereden Sevdim O Zalim Kadını (Miért szerettem ezt a kegyetlen nőt), Anladım Sevmeyeceksin Beni Sen Nazlı Çiçek (Értem én, hogy nem fogsz engem szeretni, te romlott virág).

Egyik leghíresebb dala a Bir bahar akşamı  (Egy tavaszi estén), melynek versét Fuat Edip Aksı írta, aki korszakalkotónak tartotta a dalt: műveimet ezen mű előtti és utáni két korszakra kell osztani. A művet olyan hírességek énekelték már, mint Müslüm Gürses, Zeki Müren, Barış Manço vagy az újabb verziókban Ata Demirer és sokak kedvence, Tarkan.

A zeneszerzőről számtalan anekdota kering. Minden életrajzban kiemelik, hogy kétszer is magánkoncertet adott Atatürknek. Az elnök rajongója volt a török klasszikus zenének, így Selahattin Pınar dalait is kedvelte.

Személyiségének leírásakor mindenki megemlíti, hogy kizárólag elegánsan öltözködve volt hajlandó megjelenni, ruhatárában 800 nyakkendő sorakozott. Egy barátja egyszer kérni szeretett volna belőle egyet, de azt mondta: „Neked adom a hangomat, a hangszeremet vagy akár egy dalomat, de a nyakkendőimből soha nem adok.”

Úgy halt meg, ahogy minden estéjét töltötte: 1960. február 6-án, szombaton, vacsorázás, rakıiszogatás közben, baráti társaságban szívrohamot kapott és elhunyt. Barátai hosszú évekig találkoztak halálának évfordulóján törzshelyükön, és rá emlékeztek egy vacsora keretében. Ma több közterület viseli nevét, többek között ezen törzshellyel (a ma már nem álló Todori meyhane) szembeni utca Isztambul Kadıköy kerületében.

Forrás: adanamusikidernegi.com és acikradyo.com.tr

Erdem Éva – Türkinfo


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here