2018. augusztus 22.
Türkinfo Blog

Törökország turisztikai bevétele jelentősen nőtt a második negyedévben

A július 31-én kiadott hivatalos közlemény szerint – az elmúlt időszakhoz képest – Törökország turisztikai bevétele jelentős mértékben nőtt.

Törökország turisztikai bevétele az év első három hónapjában még 3,4 milliárd dolláros csökkenést mutatott, ez 17,1%-os visszaesés volt az előző évhez képest. Ezzel szemben
az év második negyedévében a bevételek elérték az 5,4 milliárd dollárt, ami az előző év hasonló időszakához viszonyítva 8,7%-os növekedést jelent. Ez derül ki a Török Statisztikai Hivatal (TÜİK) legfrissebb adataiból.

A külföldi vendégek száma 16,3%-os emelkedést mutat májusban, ami 2,89 millió főt jelent, melynek jelentős részét az orosz turisták teszik ki. Európából közel 1,1 millió turista érkezett májusban, ami a tavalyi évhez képest 20%-os csökkenést jelent.

A TÜİK adataiból az is kiderül, hogy a második negyedévben az egy főre eső átlagos költés 611 dollár volt, a külföldiek esetében ez 570 dollárt, míg a külföldön élő török állampolgárok esetében 845 dollárt jelent.

A törökök külföldi utazásai 18,3%-os emelkedést mutatnak az év második negyedévében, 2016 azonos időszakához viszonyítva, ez 8,9 millió fős emelkedést jelent.

A látogatók 86,6%-a külföldi volt, és az országba érkezett turisták 13,4%-a külföldön élő török állampolgár.

A vizsgált negyedévben a külföldre utazó törökök száma 12,7%-os növekedést mutat, ez 2,3 millió főt jelent. Egy főre eső átlagos költésük 604 dollár volt.

Forrás: Hürriyet Daily News

Kollár Kata – Türkinfo

Onur Toparlak: Mavi gözlü dev

Şiir :    Nâzım Hikmet
Müzik: Onur Toparlak

Yaşar Güvenir: Sensiz Saadet Neymiş

Yaşar Güvenir
Énekes
Született: 1929. december 29., İzmir, Törökország
Meghalt: 1998. január 10., Isztambul, Törökország

Wikipédia törökül

Yedi Karanfil: Sarı gelin

Facebook

Dalszövegek (sajnos nem mindegyik szöveg érhető el)

Török wiki

Kenan Doğulu: Baş harfi ben

Kenan Doğulu (ejtsd: [kenan doulu], Isztambul, 1974. május 31. –) török popénekes, dalszerző. Ő képviselte Törökországot a 2007-es Eurovíziós Dalfesztiválon Helsinki-ben, és negyedik helyezést ért el Shake It Up Shekerim c. dalával.

További információk itt.

Redd: Mutlu Olmak İçin

A Redd egy 1996-ban alakult török rockegyüttes. Tagjai két testvérpár: Doğan Duru (vokál), Güneş Duru (háttérvokál, gitár), Berke Hatipoğlu (háttérvokál, gitár) és İlke Hatipoğlu (zongora, szintetizátor).

További információk itt.

Gripin: Sen Gidiyorsun

Info magyarul linkekkel

Ahmet Kaya – Günaydin Annecigim (Dardayim)

Ahmet Kaya legendás malatyai kurd énekes. 1957-ben született Malatyaban a család ötödik gyermekeként.

Török, azeri és kurd nyelven énekelt.

Néhány népszerű dala: Ayrılık Vakti, Söyle, Ağladıkça, Oy Benim Canım, Birazdan Kudurur Deniz, Arka Mahalle, Kum Gibi, Nereden Bileceksiniz, Hani Benim Gençliğim, Yakarım Geceleri and Şafak Türküsü.

1999. február 10.-én a SHOW TV zenei díjátadó gáláján az év énekesévé választották.

Száműzetésben halt meg 2000-ben Párizsban.

MFÖ: Bodrum Bodrum

İlhan Şeşen – Neler Oluyor Bize

Bengü – Sahici

Renaud Garcia-Fons & Derya Turkan Silk Moon duet

Egy kicsit más zene, egy kicsit más érzés. Jazz. Török zenésszel.

Derya Türkan 1973-ban született Isztambulban. Az isztambuli Technikai Egyetem török zenei állami konzervatóriumban végzett 1995-ben.

Hat albuma jelent meg eddig, az utolsó kettő a francia – spanyol basszistával. A video az utolsó, Silk Moon (2014) című albumukból van.

Angolul a bio

Facebook

Yeni Türkü – Fırtına

1978 óta működő együttes, számos albumuk jelent meg és sok koncertet tartottak. Stílusukban keveredik a hagyományos török és modern zene, valamint tradicionális hangszereket is használnak, mint pl. az oud, a baglama, a kemence a qanun és a gitár. A világ számos országának hangzásvilága és neves együttesek előadásmódja tükröződik zenéjükben, mint például az Inti Illimani.

Vezető énekesük Derya Köroğlu, azonban az együttes tagjai folyamatosan cserélődtek az évek folyamán.

Töbebt róluk angolul illetve törökül.

Honlapjuk, illetve facebook oldaluk.

İncesaz – Kalbimdeki Deniz /Ahraz..

Az Incesaz együttes 1996-ben Murat Aydemir, Derya Türkan és Cengiz Onural közreműködésével alakult. A zenészek klasszikus török hangszereken játszanak. Sajátságos hangvételű dalaikban harmónikusan ötvöződik a hagyományos török zene (melyben főszerepet játszik a “saz” és a hegedű) a kortárs dallamokkal és a modern popzenével.
Az együttes tagjai:Akın Aral (basszusgitár), Cengiz Onural (gitár, buzuki, Cura), Murat Aydemir (dob, lant), Taner Sayacıoğlu (kanun), Türker Çolak (davul), Volkan Hürsever (nagybőgő), Emre Erdal (klasszikus hegedű), Ezgi Köker (ének), Bora Ebeoğlu (ének), Derya Türkan (klasszikus hegedű), Dilek Türkan (ének)
Eddig nyolc albumuk jelent meg:
Eski Nisan (1999)
İkinci Bahar (2000)
Eylül Şarkıları (2002)
İstanbul’a Dair (2004)
Mazi Kalbimde (2005)
Elif (2007)
Kalbimdeki Deniz (2009)
Yollar (2011)
Geçsin Günler” (2014)

MFÖ – Hep Yaşın 19

Egy olyan együttes, aki megfogott a hangnemével, és engem nagyon emlékeztet Chris Rea-ra. Lehet, hogy éppen ezért kedveltem meg.

MFÖ, azaz Mazhar-Fuat-Özkan, bővebben: Mazhar Alanson, Fuat Güner and Özkan Uğur.

Hivatalos oldaluk ez: http://www.mfo.com.tr/

Háromtagú trió, mely 1984-től aktív napjainkig. Mintegy 14 lemeze jelent meg. Pop – rock jellegű zenét játszanak.

Türkinfo’da yeni dönem başlıyor

11rollup.2-121x300Değerli Okur!

Sitemiz bugünden itibaren tamamen yenileniyor.

Modern ve kolayca kullanılabilen bir site haritası ve daha kaliteli bir içerik Türkinfo’nun yayın hayatında yeni bir dönemin işareti. Yedi yıllık bir geçmişe sahip olan Türkinfo böylece “çocukluk dönemini” geride bırakmış oluyor ve çağdaş beklentilere daha da yanıt vererek Türk Macar ilişkileri alanında referans yayın organı olma işlevini yerine getirmeye devam ediyor. „Bir tutam Macaristan – Egy csipet Törökország” sloganımızın da kanıtladığı gibi bundan böyle de hem Türkiye’nin ve hem de Macaristan’ın toplum ve kültür hayatının her alanından size bilgiler ulaştırmaya devam edeceğiz.

Bundan yedi yıl önce Türkinfo Macarlara gerçek Türkiye’yi, Türklere de asıl Macaristan’ı anlatmak için yola çıktığında aslında bu alanda yalnız sayılırdık. Bugün artık “Türk Macar dostluğu” her iki ülke açısından hükümet düzeyinde de öne çıkarılan bir strateji haline geldi. Bu durum bizi memnun etmekle birlikte, yaptığımız işin ağırlığını daha iyi hissetmemize de neden oluyor. Çünkü bu ortam kısa vadeli politik etkilerden uzak durmayı öngören Türkinfo yayın ilkelerinin önemini daha da arttırıyor.

Türkinfo’nun yayın ilkelerini bir daha hatırlatmakta yarar var:

Bağımsızız, ancak tarafsız değiliz. Çünkü halklar ve kültürler arasındaki dostluğa ve uluslararası insan haklarına saygı gösterilmeden insanoğluna layık bir geleceğe ulaşamayacağımızı düşünüyoruz.

Çağdaş düşünce akımlarından ve teknik yeniliklerden yanayız, ancak geleneklere de saygı duyuyoruz, çünkü zorla kesintilere uğratılmamış ve barışçıl bir toplum arzuluyoruz.

Her alanda diyalog talep ediyoruz. Çünkü diyalogla çözülemeyecek toplumsal ve tarihsel sorun olmadığını düşünüyoruz, ancak diyalog sürecinde de adaletten taviz verilemeyeceği kanısındayız.

Ve son olarak da sivil toplumsal ilişkilerden ve kar amacı gütmeyen örgütlenmelerden yana olduğumuzu vurguluyoruz. Çünkü Türkinfo deneyiminin de kanıtladığı gibi insanların gönüllü katkılarla kendilerini ilgi duydukları alanda var etmelerinin inanılmaz enerjiler yaratacağını düşünüyoruz.

Değerli okur! Bizim açımızdan okurlar asla sıradan ve pasif bir kitle değildi. Türkinfo şimdiye kadar da siteyi ve tüm faaliyetlerini okurlarına dayanarak gerçekleştirdi. Çünkü okurlarımız hep yanımızdaydı ve aktif varlıklarıyla bize güç verdiler.

Umarız bu bundan sonra da böyle olur.

Okurlarımızın düşünce ve önerileri bizim için bundan sonra da yol gösterici olacaktır.

9 Nisan 2015, Budapeşte

Tarık Demirkan

Türkinfo Yayın Yönetmeni

Light in Babylon – Istanbul

A Light in Babylon különböző kultúrák és népcsoportok egyesülése: izraeli énekesnő (Michal Elia Kamal) iráni gyökerekkel, török santür (cimbalom) – játékos (Mete Ciftci), francia gitáros (Julien Demarque), valamint együtt zenélnek különböző országokból származó muzsikusokkal (Törökország, Franciaország és így tovább.)

Ez az együttes munka 2009 elején indult, amikor két utazó, Michal és Julien találkoztak. Később, 2010-ben elhatározták, hogy visszatérnek Isztambulba és megalapítsák azt, amit ma “Light in Babylon” néven ismerünk. Ekkor fordultak a népzene felé és írtak saját dalokat valamint találkoztak Mete Ciftci-vel. Azóta együtt játsznak barátaikkal az ismert isztambuli utcákon és kávéházakban.

Első demoalbumukkal 2010 májusában jelentkeztek, majd a másodikkal 2011 novemberében. Jelenleg első albumuk stúdiófelvételén és harmadik albumukon dolgoznak.

Honlap

Facebook oldal

İlhan İrem – Hoşgeldin Kadınım (1979)

Candan Erçetin-Bahar

Kibariye Ah Istanbul

Berksan ft.Hande Yener – Haberi Var Mı?

Kütahya’nın kardeş şehri Avrupa’nın Kültür Başkenti

pecs4Peç, sakin, kargaşasız, trafiksiz ve sadece 150 bin nüfuslu bir şehir. Ama ne şehir! Bir peri sihirli çubuğu ile dokunup, bu şehirde zamanı dondurmuş. Hiç kimse (bir Türk’ün asla anlayamayacağı vatandaşlık terbiyesiyle) asırlar öncesinde inşa edilen binalara bir çivi olsun çakmamış, dokunmamış, yıkıp yerine yenisini yapmamış, üzerine kat çıkmamış. Böylece Batı Roma, Osmanlı, Gotik, Barok ve Rokoko üslupları doğa afetlerinin dışında hiçbir tahrifata uğramadan bu güne kadar gelebilmiş. Avuç içi kadar bir kent, her biri pırlanta taşı değerinde binalarıyla bir açık müze oluşturuyor, sokaklarında dolaşanlara bir insanlık ve medeniyet dersi veriyor. Peç’de gezerken ortaçağdan bu güne, tarihin içinde dolaşıyorsunuz.

BİRARADA YAŞAMA KÜLTÜRÜ KÖK SALMIŞ

Hayat Peç’de 6 bin yıl önce Keltler ve İliryalılarla başlamış. 2’nci yüzyılda Roma İmparatorluğu’nun sonra da sırasıyla Hun, Ostrogot nihayet Frankların eline geçmiş. Macarların burada resmen bir devlet kurmalarının belgeli tarihi, 23 Ağustos 1003, fakat ülke sonradan çok işgal görmüş. Sırbistan’la savaşmış, 16 – 17’inci yüzyıllarda, 150 sene boyunca Osmanlı İmparatorluğunun parçası olmuş. “Bin atlı akınlarda çocuklar gibi şendik/ Bin atla o gün dev gibi bir orduyu yendik/ Geçtik Tuna’dan bir yaz günü kafilelerle”, diye mısralar döşenmiş Yahya Kemal, Mohaç seferi için ama 1780’de Avusturya- Macaristan İmparatorluğu’na devretmişiz aldığımız yerleri.

1. Dünya Savaşı sonrasında, Avusturya- Macaristan İmparatorluğu’nun da çökmesiyle, Macaristan nihayet özgürlüğüne kavuşmuş. Peç’in geçmişinde böyle gamlı günleri var ama şehrin kültürel kaderi, tarihinden hep çok daha parlak olmuş. İlk üniversitesini 1367, ilk kütüphanesini 1774 yılında kurmuş. Bu gün 34 bin öğrencili, 10 fakülteli üniversitesi, sanatın tüm alanları kapsayan ve sürekli düzenlenen kültür etkinlikleriyle çağdaş ve hareketli bir şehir. Aynı zamanda, değişik etnik ve dini grupları hiç ayırım yapmadan kucaklamasıyla da ünlü. Çünkü çok işgal görmüş. Peç’de Macarların yanı sıra Şvaplar, Sırplar, Hırvatlar, Müslüman Boşnaklar ve Yahudiler yanyana ahenk içinde yaşayabiliyor. Yahudi veya Müslüman çocukların devam ettiği okulların önünde onları muhtemel saldırılara karşı korumak üzere bekleyen polis araçları olmadığı gibi, değişik inançlara sahip dini ibadet yerlerini de yüksek duvarlarla korumaya almaya gerek görmüyorlar. Çünkü kimse ötekinin inancına karşı husumet beslemiyor. İnsanlar huzurlu, mutlu ve özgür, bu şehirde.

İNANÇLARI BULUŞTURAN SZCEHENYI MEYDANI

Bizim Taksim Meydanı’mıza tekabül eden Szcehenyi Meydanı’ndaki Gazi Kasım Paşa Camii’nin damında İslamı sembolize eden yarım ayın üzerinde bir haç var, tam önünde de 1713’de yaptırılan Holy Trinity Meryem Ana heykeli. Meydanın bir başka köşesinde Macarları Türkler’in boyunduruğundan kurtaran milli kahramanları Janos Hunyadi’nin koskocaman bir heykelini dikmişler. Ama daracık sokakları ve cumbalı minik evleriyle Peç’in en romantik mahallesi olan Tetye’nin adının, Türklerin burada tekke olarak kullandıkları bir mekandan geldiğini de inkar etmiyorlar, tıpkı 16. Yüzyılın sonlarında, “aziz” olarak kabul ettikleri Baba İdris adlı Osmanlı âliminin türbesini hâlâ korudukları ve anısını saygıyla yâdettikleri gibi.

Peç’in sokakları ve meydanları kahvehanelerle, barlarla, lokantalarla dolu. Sokaklarda müzik yapan öğrenci grupları dolaşıyor. Özellikle hafta sonları bir üniversite şehri olduğu için, yollar eğlenen gençlerle dolup taşıyor. İstanbul’da nasıl adım başına bir banka varsa, Peç’de de adım başına bir kitapçıya rastlamak mümkün. Kitapçı bolluğu kültür eşikleri hakkında bir fikir verebiliyor. Marka satan dükkanlara hemen hemen hiç rastlanmıyor ama sokak satıcılarının kişisel ürünlerini sergiledikleri pazar yerleri çok revaçta. Macarların uzun süren Sovyet rejiminin etkisinden kurtulmaları belli ki bir zaman alacak, servis sektörü hâlâ çok yavaş işliyor. Bırakın bir yemeğin bir bardak içkinin dahi gelmesi için en az 15 dakika beklemek zorunda kalıyorsunuz. Sabırsız Türkler için dayanılması zor bir durum. Ayrıca Macarlar bizlere göre çok sakin ve mesafeli. Gençlerin doldurduğu kafeteryalarda dahi bağıra çağıra konuşan ya da kahkahayla gülen kimseye rastlamadık.

UNVANI HAK EDİYORLAR Macarlara eğlenmek, gülmek, alışveriş etmek ve hızlı servis vermek adına pek çok şey öğretebiliriz ama onlardan öğreneceğimiz çok önemli bir şey var. Onu da bir örnekle anlatmaya çalışayım: 2000’de UNESCO Dünya Mirası Listesi’ne giren bir Necropolisleri var. 3’üncü yüzyıla ait bu çok katlı Hristiyan mezarlığını ilk kez 1780’de bulmuşlar. Erken devir freskolarını da ihtiva eden mezarlığın kazıları hâlâ sürüyor. Dönem eserlerinin bulunduğu bu mekan ilginç bir geçişle bizi bu günün eserlerinin sergilendiği bir başka mekana çıkarıyor. Ve işte o alanda bir heykel var ki, belki de tüm dünya halklarının etrafında dolaşıp ibret alması gerek! Yakında Vatikan’a taşınacak olan heykele bir yönünden baktığınız da Yahudi yıldızını, diğer yönünden baktığınızda Hristiyanlığın sembolü haçı, bir başka yönden baktığınızda ise İslamı sembolize eden ay yıldızı görüyorsunuz.

Sanatçı, üç semavi dinin sembolünü dahiyane bir uygulamayla bir bütün haline getirmiş. İşte Macar’ların en önemli özelliği bu bence, dinleri, görüşleri, fikirleri bir araya getirip bütünleştirebilme becerileri. Farklılıklardan çatışma değil, bütünleşme yaratabilmeleri. 6 bin yıllık geçmişlerini, tarihin akışı içinde uğradıkları işgalleri, ezaları filozoflara has bir bakış açısıyla, zerre kadar husumet duygusu barındırmadan değerlendirebilmeleri. 6 bin yıllık geçmişi olan bir şehrin birikimini ruhlarına sindirebilmiş insanların yaşadığı Peç, bir Dünya Kültür Başkenti olmayı hak etmiyor mu sizce? Ben kendi hesabıma bu ünvanı onlara helal ettim, gitti!

Peç’te ikinci Türk istilası Peç sakinleri, 20 – 23 Mayıs’ta bir kez daha Türklerin istilasına uğradı. Bu sefer bin atlıyla değil, iki yazar, birer besteci, soprano, neyzen ve dansçıyla gittik. Yazarlardan söz edişim sadece Perihan Mağden’le iki ayrı okulda ve Belediye Salonunda yaptığımız okumalar yok sayılamayacağından. Yoksa ne okursak okuyalım, muhteşem bir konser ve dans gösterisi dururken, bizim okumalar ne yazar! Beslediği Mevlana-Simyacı senfonik şiiriyle ve piyanosuyla Tuluğ Tırpan, neyiyle Burcu Karadağ, sesiyle Sertap Erener ve dansıyla Su Güneş Mıhladız, Macarları resmen büyüledi, esir aldı, gönüllerinde taht kurdu. Bu konsere katılan Peçliler, bundan böyle Türkleri, Burcu’nun ruhlarına üflediği neyle, Sertap’ın Mevlana’nın, Yunus’un, Abdülkadir Meragi’nin mısralarını seslendirdiği kristal sesiyle, Tuluğ’un bestesiyle hatırlayacak. 45 dakika boyunca, üst üste giydiği tennureleriyle hiç duraksamadan dönerek, egosundan arınıp, yeniden doğmayı sembolize eden Su Güneş’i ise hiç unutmayacak. Keşke tüm ülkeleri fethe hep aynı ekiple çıksak! Hiç elimiz boş dönmezdik!

Boynumuzda bardakla köyü gezdik Perihan Mağden’le üç gün boyunca, Goethe Enstitüsü’nün Yollarda projesinin kapsamında üzerimize düşenleri hiç itiraz etmeden yerine getirdik, okumalarımızı yaptık, soruları yanıtladık, video çekimleri yaptık. Pazar günü organizatörler ekibi ödüllendirmek için yakınlarda bir köydeki şarap festivaline götürdü. Akdeniz iklimini andıran güneşli bölgenin zengin toprağında yetişen üzümlerden çok güzel beyaz şarap üretiliyormuş. Hem 630 hektarlık bağlarda yetişen Chardonnay ve Cirfandli şaplarından tadacağız, hem de Villany bölgesinin kırmızılarını. Köyün girişinde boynumuza birer şarap bardağı astılar, elimize şarap kuponlarımızı ve değerlendirme karnelerimizi tutuşturdular. 14 değişik şarap evinin şarabından tadıp, şaraplara not vereceğiz.

Saat 16.00’da aracımız bizi bıraktığı noktadan alacak. Goethe Enstitüsü’nden çifte Claudia’larla önümüze çıkan ilk eve daldık. Dördüncü evden sonrası pek net değil ama galiba Claudialardan birini arı soktu, ben yerden çamur alıp yanağına yapıştırdım. Perihan çiğnenmiş ekmek uygulamasını sağlık verdi. Son hatırladığım, ani bastıran yağmurun altında araç beklerken sırılsıklam olmamızdı. Akşam konserde Viyana Orkestrası Tuluğ’un eserini yorumlarken gözümden durmadan akan yaşları, tattığım şaraplara yorduğum oldu ama yanımda oturan Alman çiftle arkamda oturan Macarlar da en az benim kadar heyecanlıydı. Sanatın ve şarabın iyisi sınır filan tanımıyor arkadaşlar. Bizde ikisi de var ama her ikisini de dünyaya kendimizi tanıtmak için kullanmasını bir türlü öğrenemiyoruz.

2010-09-27
Ayşe KULİN – Hürriyet

Macaristan’dan öğrencilerin Balıkesir gezisi

1340199232_ba2Estonya, Romanya ve Macaristan’dan gelen öğrenciler, Balıkesir’in Havran Belediye Başkanı Hasan Lofçalıoğlu’nu makamında ziyaret ederek, küresel ısınma için resim yarışması düzenleyeceklerini belirttiler. Estonya, Romanya ve Macaristan’dan gelen öğrenciler, Balıkesir’in Havran Belediye Başkanı Hasan Lofçalıoğlu’nu makamında ziyaret ederek, küresel ısınma için resim yarışması düzenleyeceklerini belirttiler. Küresel ısınma konusunda Türk Milletini uyarmak dostluk, arkadaşlık ve dayanışma duygularını pekiştirmek amacıyla Havran’a geldiklerini söyleyen Avrupalı öğrenciler, Küresel Isınma’ konulu ödüllü resim yarışması düzenleyeceklerini söylediler. Havran Kaymakamlığı ve Havran Belediyesi’nin misafiri olarak Yüksek Öğrenim Kredi ve Yurtlar Kurumu binasında misafir edilen öğrenciler, rehberleri öncülüğünde Havran ı inceleyip tanımaya çalışıyorlar. Öğrencilerin, 11 Ağustos 2009 Salı günü Saat 20.00 de küresel ısınma ile ilgili resim yarışması ve toplantı yapacakları öğrenildi.

Macaristan’dan öğrencilerin Maraş gezisi

6501Afşin Eshab-ı Kehf Külliyesi Macaristan, Finlandiya ve Slovakya’dan gelen yaklaşık 80 öğrenciyi ağırladı. Kahramanmaraş Süleyman Demirel Fen Lisesi tarafından hazırlanan Avrupa Birliği Enerji Maksimizasyonu Projesi kapsamında İlçemize gelen Macaristan, Finlandiya ve Slovakyalı öğrenciler Afşin Eshab-ı Kehf Külliyesini ziyaret etti. Macaristan dan 3 öğretmen 7 öğrenci, Slovakya’dan 4 öğretmen 9 öğrenci, Finlandiya’dan 2 öğretmen 11 öğrenci toplam 9 öğretmen 27 öğrenciden oluşan proje ekibi İMKB Kahramanmaraş Süleyman Demirel Fen Lisesi tarafından Afşin’e gezi düzenlendi. Öğrenciler ilk olarak Kahramanmaraş’ın tarihi ve kültürel yönden öneme sahip olan Afşin Eshabı- Kehf Külliyesi’ni ziyaret etti. Ziyarette öğrencilere tercümanlar tarafından külliyenin tarihi anlatıldı. Gezinin amacını anlatan Fen Lisesi Müdürü Fehmi Paksoy, şunları söyledi: ”Avrupa Birliği Proje kapsamında 3 ülkeyle enerji verimliliği ve en az enerji harcayarak çok verimli hale getire biliriz diye bir proje hazırladık. Bu proje kapsamında şuanda Macaristan, Finlandiya ve Slovakya’dan öğrencilerimiz geldi.

Asıl projenin en önemli amacı öğrencilerin birbirlerini ve kültürlerini tanımalarını sağlamak. Ülkemizi tanıtmak. Projenin ortak dili İngilizce misafir öğrenciler aileler tarafından misafir ediliyorlar. Bir hafta boyunca şehrimizi her yönüyle, tanıtılacak proje çalışmalarını 2 yıl sürecek. Ülkeler birbirlerine karşılıklı olarak gidip gelecek. Proje çalışmalarının dışında misafirler İlimizin tarihi, kültürel ve turistik mekânları gezdirilerek tanıtım yapılmakta. Ayrıca yöresel halk oyunlarımıza iştirak edip öğrencilerimizle kaynaşan konuk ekiplerin sevinçleri ve ilgileri görülmeyi değerdi.” Bu arada, Afşin Eshab-ı Kehf Külliyesi’ne gelen kız öğrenciler saclarını kapayarak külliye içerisinde dolaştılar. Öğrencilere buradan çok etkilendiklerini belirterek, ”Biz Türkiye’ye gelmeden önce ülke hakkında bilgi edindik. Buradaki kadınlarında bu tür yerlerde inançları gereği saçlarını kapatıyorlar. Bizde bu yüzden saçlarımızı üzerimizde bulunan ceketlerle kapadık” diye konuştular.

Kiskatonák, tevék, bakik – ötvenéves az Egri csillagok

Vélhetően még maga a rendező, Várkonyi Zoltán sem gondolta, hogy a Jókai Mór regényeiből forgatott filmek – A kőszívű ember fiai (1965), Egy magyar nábob (1966), Kárpáthy Zoltán (1966) – sikereit is képes lesz nemcsak megközelíteni, hanem felül is múlni Gárdonyi Géza 1901-ben megjelent regényének megfilmesítésével. A siker óriási volt: 1967 nyarától 1968 nyaráig forgattak, majd az év december 19-én bemutatták az Egri csillagokat, amely az 1948 óta elkészült magyar filmek közül a harmadik legnépszerűbb alkotás a maga kilencmillió feletti nézőszámával. Sokan állítják, a Várkonyi által filmre vitt történelmi alkotások azért is számíthattak – sőt számíthatnak – hatalmas népszerűségre, mert akárcsak Jókai regényei, úgy Gárdonyi műve is kötelező olvasmány volt, azaz a hazai ifjúsági irodalom kétségkívül legolvasottabb – és talán – legnépszerűbb darabjai.

Az Egri csillagok az akkori magyar filmgyártás egyik legnagyobb vállalkozása volt, főleg annak tükrében, hogy a filmgyárban egy „normális” filmet 20-30 nap alatt forgattak le, míg a kétrészes Gárdonyi-mű olyan nagyszabású alkotássá nőtte ki magát, hogy több hónapon keresztül készítették. Iszonyatos nagy munka volt, hiszen három helyszínen vették fel a filmet: az első rész nagyját, illetve a tengerparti jeleneteket előbb Bulgáriában, a Fekete-tengernél rögzítették, ám később bizonyos jeleneteket újra kellett venni a Balatonnál, majd a második rész egyetlen helyszínét, az egri várat Pilisborosjenő határában építették fel, az ostrom ott játszódott le. Noha az állapota azóta sokat romlott, a mai napig az egyik legtöbbet látogatott turistalátványossága a Pilisnek az „egri vár”. Érdekesség, hogy maga a rendező, Várkonyi Zoltán is feltűnik a filmben, ahogy Ferdinánd királyként egyáltalán nem figyel a magyar követekre, a segélykérő levél felolvasásakor szeme egy labdajáték fordulatait követi. Szintén nem mindennapi történet az, ahogy a két főszereplőt, Kovács Istvánt és Venczel Verát kiválasztották. Ők az Ifjúsági Magazin olvasóinak köszönhetik, hogy belebújhattak Bornemiszsza Gergely és Cecey Éva bőrébe, ugyanis fölényesen megnyerték a lap által kiírt közvélemény-kutatást. A sármos színész egy korábbi interjújában (Heti Napló) elárulta, összesen 18 ezer forintot – kétszer kilencezret – kapott az alakításáért, ami ötven évvel ezelőtt hatalmas pénznek számított Magyarországon. A pénzből két autónyeremény-betétkönyvet vett, és bármilyen hihetetlen: összesen öt gépkocsit nyert.

Folytatás

Forrás: magyarhang.org

Tényleg az USA okozza a török válságot?

Nem az Egyesült Államok által bevezetett szankciók okozták a török pénzügyi válságot, azok csupán mélyítették a folyamatot – jelentette ki Tarik Demirkán, a Turkinfo főszerkesztője a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában, kedden. Az elemzők immár hónapok óta figyelmeztetnek a török makrogazdaság rossz állapotára. A politikai vezetés viszont úgy állítja be a helyzetet, mintha az kizárólag az amerikai szankciók következménye volna.

Recep Tayyip Erdogan elnök egyenesen arról beszél, hogy ez a gazdasági támadás ugyanolyan veszélyes, mintha az ország területét támadták volna meg – írja az MTI.

Ebben a helyzetben Törökország próbálja átszervezni a gazdaságát más piacokra és szövetségeseket keres Európában – mondta Tarik Demirkán. (Az biztosan nem segíti a kapcsolatokat, hogy néhány napja ismeretlen támadók egy mozgó járműből rálőttek az ankarai amerikai nagykövetség épületére.)

Forrás: www.napi.hu

Kép: www.digitalhungary.hu

Törökországba passzolja le a Pool a BL-döntőn bakizó Kariust

Mozgalmas nap volt a hétfő a kapusok szempontjából Angliában, két topcsapatnál is történt ugyanis említhető esemény ezen a poszton.

A Liverpool – amely hétfőn 2-0-ra nyert idegenben a Crystal Palace ellen – előrehaladott tárgyalásokat folytat a Besiktassal a BL-döntőben bakizó Loris Karius kölcsönadásáról, az üzletben már csak a német kapus igenje kell ahhoz, hogy mindent aláírjanak. A török csapat az egyéves kölcsön végén meg is veheti a játékost.

Karius egyébként a csapattal tartott a hétfői bajnokira, így a hét második felében csatlakozhatna a 15-szörös török bajnokhoz. Ha távozik, a Liverpoolnál a nyáron rekordösszegért vett Alisson, illetve a csere Simon Mignolet maradna a szezonra – Karius a május 26-i BL-döntő óta nem kapott lehetőséget mellettük tétmeccsen.
Loris Karius hibájából gólt szerez a Real Madrid-csatár Karim Benzema a 2018. május 26-i Bajnokok Ligája-döntőn Kijevben
Jürgen Klopp, a Liverpool vezetőedzője hétfőn pont kitért Karius helyzetére, azt állítva, hogy Alissont akkor is megvették volna, ha a német nem ront Kijevben a Real Madrid ellen 3-1-re elvesztett döntőben, mert ritkán adódik lehetőség egy Alisson szintű kapus megvásárlására, és akkor lépniük kell.
Guardiola újabb gondja

Kevin De Bruyne három hónapos kihagyása mellett már a cserekapus posztján is bajban van Pep Guardiola a Manchester Citynél, hétfőn ugyanis Achillesz-szakadást szenvedett a második számú kapus Claudio Bravo, akinek a teljes szezont ki kell majd hagynia emiatt, írja az MTI.

A 35 éves chilei a tavalyi idényben 13 mérkőzésen állt be Ederson helyett, kiválásával Daniel Grimshaw lett az első számú helyettes, és mivel az angoloknál már lezárult az átigazolási időszak, nem is tudnak venni senkit a posztra.

Forrás: index.hu

Macar dans rekoru: 326 kişi Çardaş oynadı

Macar halk dansları ekibi tarafından koreografisi hazırlanan dans Debrecen şehri meydanında sahnelendi.

Yirmi değişik şehirden gelen halk dansları ekiplerinin bu özel gösterisi büyük bir ilgiyle izlendi.

326 dansçı arasında en genç dansçı 8 yaşındaki Nimrod Bekesi idi.

En yaşlı dansçı ise, 74 yaşındaki Janos Kiss oldu.

Hungarikumlar:  Operanın küçük kardeşi – Operet

Ha nincs más lehetőséged,

old meg ötletesen.

3D-s karmok készültek a sasnak

A 23 éves Hasan Kızılt, aki a Derik nevű faluban él a kelet-törökországi Mardin tartományban, a helyiek csak „életszerelőnek” becézik. Több sérült állatnak segített már hiányzó végtagjaikat pótolni.

A sast egy kisgyerek vitte el Kızılhez, aki nagyon rossz állapotban talált a madárra. A sas megvizsgálása közben Kızıl észrevette, hogy az állat karmai hiányoznak az egyik lábáról.

A fiatal férfi szerint a madár egy elektromos kerítés miatt veszíthette el őket, és ezek után képtelen volt repülni. „A sasok a lábuk segítségével szállnak fel, és a hiányzó karmok nélkül a hozzám elhozott sas nem tudott repülni.”

Alapos számítások elvégzése és modellezés után egy 3D-s nyomtató segítségével sikerült protézist készíteni a sas számára. Nem sokkal azután, hogy a madár megkapta a 3D–s végtagját, megpróbált felszállni, ami néhány próbálkozás után sikerült neki.

Kızıl elmondása szerint közel 300 sérült állatot kezelt már, mindezt ingyen, és örül, hogy a sasnak is tudott segíteni.

Ez év márciusában Kızıl nyerte el a törökországi Vallási Ügyek Elnökségének jótékonysági díját a fogyatékkal élő állatok kezelésére fordított erőfeszítéseiért.

Fordította: Lantos Ágota – Türkinfo

Forrás: Daily Sabah

Pontosan emlékszem mennyire durva volt az előző dollárkrízis Törökországban –ahogyan Erdoğan elnök úr is

Michael Daventry írása

Recep Tayyip Erdoğan 2002-ben. A kép nem sokkal azután készült, hogy Erdoğan a 2001-es török gazdasági összeomlásra és krízisre választ keresve megalapította a Fejlődés és Igazság Pártját (AKP).

Még tinédzser voltam, amikor Törökország utolsó nagyobb pénzleértékelésére sor került 2001-ben.

Fél órányi autóútra az elnöki palotától – ahol baljós árnyakat előrevetítve az akkori elnök az alkotmány egy másolatát vágta egyik miniszteréhez – a középiskola zengett az izgatott fecsegéstől.

Tisztán emlékszem, ahogy a szünetekben a monitorok előtt tömörültünk, és a csigalassú interneten követtük, ahogy a napi szinten üdítőre, harapnivalóra és buszjegyre költött pénzünk zuhanórepülésben értéktelenedik el az amerikai dollárral szemben.

A dollárhoz viszonyított átváltási érték 675.000 lírának felelt meg február 22-én reggel, amikor a török kormány úgy döntött, hagyja a török lírát szabadon úszni. A líra ebédidőre már 830.000-nél járt, a nap végére pedig elérte az egy milliót.

Amint a szünet után elcaplattunk angol irodalom órára, minket is ugyanazok a kérdések foglalkoztattak, mint mindenki mást Törökországban. Túléli ezt a török kormány? Vajon mi is szenvedni fogunk?

Az én esetemben a válasz igen volt, amit pár héttel később kezdtem csak igazán megérezni. Ugyanez vár a törökökre ez alkalommal.

A készpénz utáni hajsza

Akkor, hogy a pénzcsapokat nyitva tartsa, a kormány elkeseredettségében széles hálót vetett vízre.

Egy teljesen új típusú adónemmel állt elő – a fogyasztói termékekre kivetett luxusadó, mely magában foglalt az ékszerektől kezdve a mobiltelefon-hívásokon át sok mindent –, ami gyakorlatilag minden törökre hatással volt.

Az Isztambulon keresztül külföldre utazó török állampolgárokat kilépési adóval terhelték, melyet 50 dollárban határoztak meg, de a teljesen labilis török lírában kellett megfizetni, így a tengerentúli utazás még nehezebbé vált.

A külföldi tulajdonban lévő járművekre érvényes vámot annyiszorosára emelték, hogy brit származású apámnak jobban megérte átadnia öreg Peugeot 405-ösét az államnak, mert nem ért annyit az autó, mint a rá kivetett adó.

Közben kénytelenek voltunk újratárgyalni a családi házunk bérleti díját is, mert angol fontban fizettünk, és így a történtek után egyszerűen megfizethetetlenné vált.

A nemzetközi iskola, amelybe jártam – oda járatta gyerekeit az ankarai vállalkozó elit, diplomaták és a kevésbé jómódú, de szerencsés szülők, mint az enyémek is – megszüntette a személyzeti bérek dollárban való kifizetését. Így az iskola legjobb külföldi tanárai egyszerűen továbbálltak, aminek az iskola lett a kárvallottja.

A 17 évvel ezelőtti krízis megviselte a családomat, de a szüleim akkor megtarthatták állásukat, és végső esetben ott volt a lehetőség, hogy visszatérjenek az Egyesült Királyságba.

A legtöbb török családnak azonban nem volt a miénkhez hasonló biztonsági hálója. Rengetegen vesztették el a munkájukat, sokan a teljes megélhetésüket, ami végül egyenes úton vezetett Recep Tayyip Erdoğannak és pártjának, az Igazság és Fejlődés Pártjának a hatalomra kerüléséhez.

A bolondok suttogása

Idén, amint a török líra ismét zuhanórepülésben van, sokan azt gondolják, hogy a történelem megismételheti önmagát.  Azt mondják, a gazdasági válság politikai viszályt szül. Olyanok is vannak, akik bolondok módjára arról sutyorognak, hogy ez a krízis elhozhatja Erdoğan elnökségének végét.

Azonban senki sem tanulta meg jobban a 2001-es krízis politikai leckéit, mint maga Erdoğan. És pont ebben rejlik a krízisre adott válaszának kulcsa.

Éppen ezért hangolják az egész országot háborús készültségre, mégpedig egy olyan háborúra, melynek alapja a gazdasági konfliktus. Törökországot külső ellenség fenyegeti, ezt az ellenséget pedig a bankokban, nagy cégekben és külföldi vezetőkben kell keresni. A nemzetnek össze kell fognia ebben a harcban.

A török nacionalizmus gyökerei olyannyira mélyre nyúlnak, hogy még Erdoğan ellenfelei is – azok, akiknek meg sem fordul a fejében, hogy rá szavazzanak – készséggel elfogadják azokat a magyarázatokat, miszerint rosszindulatú külső erők szakadatlanul munkálkodnak Törökország elpusztításán.

Még az ellenzéki pártok is beállnak a sorba. Nincs is nagyon más választásuk. Bármely, a külföldiekkel csak kicsit is szimpatizáló más magyarázat a hazaárulás bélyegének kockázatát hordozza.

A kérdés, hogy vajon meddig állja majd meg a helyét ez a narratíva.

Az egyik oka annak, hogy a 2001-es válságról először az iskolám jut eszembe, az az angolóra, ahova betódultunk, miután a szünetben a líra összeomlását követtük az interneten.

Az angoltanár azon ritka külföldiek közé tartozott, akik pontosan megértették, hogyan működik Törökország.

„Tudom, hogy mindannyian nagyon aggódtok a dollár árfolyama miatt, de higgyétek el nekem, 25 éve élek Törökországban, és ezalatt három nagy gazdasági válságot éltem át” – közben az ujjain számolt. „Ez is nagyon fájdalmas lesz, ez mindig az, de ez az ország valahogy mégis mindig megtalálja a módját, hogy megrázza magát és továbblépjen.”

2001-ben a politikai krízist nem maga a kezdeti sokk okozta, hanem az ezt követő lassú tortúra: a megtakarított pénzek teljes elértéktelenedése, a diplomások megrekedése képzetlen és alulfizetett munkákban, a megfizethetetlen orvosi receptek. Hónapokig tartott, míg az embereken teljesen úrrá lett méltóságuk elvesztésének érzete, és azt végül a politikai elit ellen fordították.

Ez ismét megtörténhet. Az összetevők ijesztően hasonlatosak. Azonban a mesélők ezúttal teljesen különbözőek, és Törökországban nyoma sincs a politikai lázongásnak.

Persze hozzá kell tenni, 2001 február 22-én, az AKP színre lépésére sem számított senki…

Forrás: intellinews.com

Fordította: Horváth Bálint – Türkinfo

Az ünnep, amely az imádságot és a barátságot ötvözi: Kurban Bayramı

Ha Törökországi tartózkodásunk épp a Kurban Bayramı, vagyis az áldozati ünnep idejére esik, azt tapasztalhatjuk, hogy az emberek sokkal vidámabbak, barátságosabbak, mint általában, a legszebb ruhájukban járnak az utcán és mindenkinek boldog ünnepet kívánnak.

Ez az ünnepi hangulat az egész országra jellemző minden vallási és állami ünnep alkalmával. Az ünnep ideje alatt mindenki meglátogatja a család távolabb élő tagjait, a barátaikat is felkeresik, és együtt ünnepelnek.

Az áldozati ünnep Törökország kulturális életének az egyik legfontosabb eleme, és amint többet megtudunk róla, máris jobban megértjük a törököket.

Az áldozati ünnep – mint a neve is mutatja – egy állat feláldozásával kezdődik, amelyre az első nap kora reggel kerül sor. Néhány család ezt a feladatot egy hentesre bízza inkább, mások jobban szeretik, ha a család férfi tagja végzi el a rituálét. Amikor az állatot levágták és húsa a hűtőszekrénybe kerül, megterítik az asztalt és elkészítik a kavurma nevű ételt, ami egy pirított hús. Ez az étel az ünnep fő attrakciója és könnyű is elkészíteni. Hagymával és a török joghurtitallal, az ayrannal nagyon jó párosítás.

Az iszlám vallás szerint az áldozat története egészen Ábrahám prófétáig vezethető vissza. Ábrahám felesége nem tudott gyermeket szülni, és mivel Ábrahám gyermeket akart, így egy másik nőt vett feleségül, aki megajándékozta őt egy fiúval, ő volt Izmael. Ábrahám megfogadta, hogy ha első felesége mégis szül neki gyermeket, akkor elsőszülött fiát feláldozza Istennek. Néhány évvel később első felesége is életet adott egy gyermeknek. Ábrahám másnap kivitte Izmaelt a pusztába, és kész volt feláldozni őt, de ekkor megjelent mellettük egy kos, és Isten leszólt hozzá az égből: arra kérte, hogy ne fiát, hanem a kost áldozza fel. Ez a történet a Bibliában is megtalálható, de ott Ábrahám fia Izsák néven szerepel.

Az iszlám vallásban az áldozatbemutatás az imádság egyik formája. A muzulmánok szerint ez az egyik módja annak, hogy közelkerüljenek Allahhoz, tehát ez egy vallási rituálé, amelyet minden évben megtartanak.

Az ünnep legfontosabb jellemzője a társadalmi szerepvállalás: amikor az étel elkészül, a családok megosztják azt szomszédjaikkal és olyanokkal, akik nem tudják megfizetni az áldozati állat beszerzését.

Az ünnepre való készülődés már az ünnep előtti napon megkezdődik, az emberek elmennek vásárolni és kitakarítják a házaikat, és ha a család esetleg elutazik az ünnepen, akkor az utazás előkészületei is ekkor kezdődnek.

A Kurban Bayramı négynapos ünnep, és az áldozati állatot az első három napon vágják le. Áldozati állatnak legjobb a juh, a kecske, a szarvasmarha, a bivaly és a teve. A legfontosabb kritérium azonban, hogy az állat egészséges, megfelelő korú legyen és gondoskodni kell arról, hogy az állat ne érezzen fájdalmat.

Az iszlám naptár 11-12 nappal rövidebb, mint a Gergely-naptár, ezért az áldozati ünnep éppúgy, mint a többi vallási ünnep is, minden évben 11-12 nappal korábban kezdődik, mint az előző évben. Idén a Kurban Bayramı augusztus 21-25. között lesz. Mivel a Kurban Bayramı előestéje hétfőn van, az ünnep pedig keddtől péntekig tart, így sokaknak 9 napos lesz az ünnep.

Mindenkinek szép ünnepet! İyi bayramlar!

Forrás: turkey.com

Kollár Kata – Türkinfo

„Ez a macskák városa” – Egy nap Isztambulban

Isztambul a Kelet és a Nyugat, az ázsiai és az európai kultúra, a hagyomány és a modernitás városa. Olyan öreg, mint maga a mindannyiunkban ott élő vágy, hogy felkerekedjünk, és megnézzük magunknak a világot. Szigorúan szubjektív úti beszámoló a Boszporusz partjáról.

Isztambul óvárosának Fatih nevű negyedében nagy a nyüzsgés, egymást érik a kávézók, a faszénen sült birkahúst kínáló kifőzdék, a mindenféle limlomot áruló boltok. Pedig ez a szegénynegyed kellős közepe, egy szomorú tekintetű, négyévesforma kurd kisfiú jó kétszáz méteren keresztül kísér minket lehajtott fejjel és kinyújtott kézzel. Amikor végül a markába nyomunk pár lírát, azonnal az egyik dönereshez szalad, és rendel egy szendvicset; a tulajdonos jószívű, pár yprak sarmasit (töltött szőlőlevelet) és egy doboz ajrant is ad a kicsinek.
Pillanatok alatt több tucat gyerek rohan meg minket. Pedig Ayşe, a hostel mindig kedves és jókedvű recepciósa szólt, hogy ne adjunk baksist senkinek. „Nem szabadultok majd tőlük – mondta törökösen dallamos angolsággal. – A cipőpucolókkal se álljatok szóba. Az a trükkjük, hogy leejtik a kefét, és ha felveszed, a kedvességedért cserébe felajánlanak egy ingyen cipőtisztítást, aztán kifizettetik veled az egészet.” Hallgatnánk rá, de nehéz megállni: rengeteg a koldus, a parton újszülött gyerekükkel a mellükön kéregetnek a szoptatós anyák. Isztambul, ez a mindig izgő-mozgó, ősi és gyönyörű város már csak ilyen: mindig kér – igaz, mindig ad is cserébe valamit.

Kiszabadítjuk magunkat a gyerekek gyűrűjéből, és továbbindulunk. A város ultraortodox muszlimok lakta negyedének egyik legizgalmasabb helyére, a híres Çarşamba piacra megyünk, ahol szerdánként a nyúzott-pácolt birkafejtől a gyümölcsökön és egzotikus fűszereken át a bontott Merci-alkatrészekig szinte mindent meg lehet venni, ami elképzelhető – ráadásul még helyi mércével mérve is jutányos áron. Mire odaérünk, már hatalmas a tömeg, az egyik sarkon ételfestékkel színesre festett naposcsibéket árulnak egy kartondobozból. A kék, zöld, neonrózsaszín, barackvirágszín és tűzpiros csibék rémülten pislognak ránk a doboz pereme felett, a gyerekek visítozva rángatják a szüleik kezét, és izgatottan sustorogva mutogatnak a pelyhes kis madarakra.
A piac tömve áruval, mintha a világ minden „garantáltan eredeti” Adidas melegítőjét, damaszt zsebkendőjét és műselyem bugyogóját idehordták volna. „Ucuz, ucuz!” (Olcsó, olcsó!) – kiáltozzák az árusok; a kifőzdék felől erős, mégis kellemesen fűszeres illatot hoz a szél. A Çarşamba azért különösen érdekes hely, mert messze esik a turisták által látogatott látványosságoktól, ez maga a hamisítatlan Isztambul, ahol burnuszos férfiak és hidzsábos nők válogatnak a portékák között. Miután alaposan kibámészkodtuk magunkat, átvágunk a tömegen, és a közeli Valens akvadukt felé indulunk; az i. sz. 368-ban épült római vízvezetéket a világ legszebbjei között tartják számon, a középkori Konstantinápoly vízellátásának is fontos része volt. Ma a hagyomány és a huszadik századi modernitás összeborulásának különös emlékműve, alatta bújik át a város egyik legforgalmasabb főútja, az Atatürk Bulvari (Atatürk körút) is.

A több mint 920 méter hosszú akvadukt a város egyik leghíresebb látványossága. Egyik boltíve alatt kedves kis teraszt találunk, le is ülünk egy árnyékos asztalhoz, hogy kifújjuk magunkat és igyunk egy zaccos török kávét. A Föld egyik legnépesebb, az agglomerációval együtt több mint tizenötmillió lakosú városában mindig pezseg az élet, de szerencsére találunk azért benne olyan eldugott kis helyeket, ahol megpihenhetünk. Ez a terasz is ilyen, a kényelmes székekben jólesik az ülés, szótlanul iszogatjuk a kávénkat, és a közeli parkban gyerekkocsit tologató nőket, szemérmesen beszélgető párokat nézzük. Egy jellegzetes öltözéket viselő, szakállas mollah (iszlám hittudós) is arra sétál a tanítványaival, biztos a közeli Şehzade Camiiból (a camii [dzsámi] magyarul mecsetet jelent) jöttek. A csodaszép mecsetet I. Szulejmán szultán építtette, hogy emléket állítson fiának, Mehmed hercegnek, aki 1543-ban egy magyarországi hadjáratból hazatérőben halt meg. Szulejmán egyetlen törvényes fia halála után állítólag negyven napig gyászolt a mecset helyén felállított ideiglenes kegyhelyen, később itt építették fel Mehmed türbéjét is.
Alaposan átböngésszük a térképet, és továbbindulunk. A Kapalıçarşı, vagyis a Nagy Bazár alig több mint negyedóra sétára van tőlünk, úgy döntünk, jobb, ha már az utazás elején beszerezzük a kötelező szuveníreket. Gyaloglás közben elmegyünk a Saraçhane Parkı (Szaracén park), az Isztambuli Egyetem szociológia szakának épülete és a Beyazit mecset mellett, legszívesebben mindegyikbe bemennénk, de szorít minket az idő. Egyszer csak felmagaslik előttünk a Nagy Bazár – a helyiek csak „Fedett Bazárnak” hívják: egyetlen gigantikus szín-, hang- és szagrobbanás, ez a világ egyik legnagyobb fedett piaca, ahol hatvan utcácska háromezer boltjában kínálják a portékáikat az árusok. A szüleink bőrkabátért, olcsó aranyért és örmény konyakért jártak ide a nyolcvanas években, de van itt minden, amit az emberi elme csak el tud képzelni a Miki egeres állólámpától a használt krikettütőig. Kicsit incselkedik velünk az otthon, egy érmékkel teli kőedényben régi kétforintost találok.

Veszünk egy muszlinstólát anyámnak és néhány szép cserepet a barátoknak. A hűtőmágnes és a képeslap persze olcsóbb lenne, de ennyi szépség között nem visz rá a lélek, hogy az ajándékokon spóroljunk. A turisták körében nagyon népszerű Kapalıçarşı ugyan jóval drágább, mint a Çarşamba, de alkudni lehet, sőt kötelező: így is megússzuk pár száz lírából a bevásárlást.

Cikk folytatása>>>

Forrás: nlcafe.hu