2019. január 22.
Türkinfo Blog

Törökország turisztikai bevétele jelentősen nőtt a második negyedévben

A július 31-én kiadott hivatalos közlemény szerint – az elmúlt időszakhoz képest – Törökország turisztikai bevétele jelentős mértékben nőtt.

Törökország turisztikai bevétele az év első három hónapjában még 3,4 milliárd dolláros csökkenést mutatott, ez 17,1%-os visszaesés volt az előző évhez képest. Ezzel szemben
az év második negyedévében a bevételek elérték az 5,4 milliárd dollárt, ami az előző év hasonló időszakához viszonyítva 8,7%-os növekedést jelent. Ez derül ki a Török Statisztikai Hivatal (TÜİK) legfrissebb adataiból.

A külföldi vendégek száma 16,3%-os emelkedést mutat májusban, ami 2,89 millió főt jelent, melynek jelentős részét az orosz turisták teszik ki. Európából közel 1,1 millió turista érkezett májusban, ami a tavalyi évhez képest 20%-os csökkenést jelent.

A TÜİK adataiból az is kiderül, hogy a második negyedévben az egy főre eső átlagos költés 611 dollár volt, a külföldiek esetében ez 570 dollárt, míg a külföldön élő török állampolgárok esetében 845 dollárt jelent.

A törökök külföldi utazásai 18,3%-os emelkedést mutatnak az év második negyedévében, 2016 azonos időszakához viszonyítva, ez 8,9 millió fős emelkedést jelent.

A látogatók 86,6%-a külföldi volt, és az országba érkezett turisták 13,4%-a külföldön élő török állampolgár.

A vizsgált negyedévben a külföldre utazó törökök száma 12,7%-os növekedést mutat, ez 2,3 millió főt jelent. Egy főre eső átlagos költésük 604 dollár volt.

Forrás: Hürriyet Daily News

Kollár Kata – Türkinfo

Onur Toparlak: Mavi gözlü dev

Şiir :    Nâzım Hikmet
Müzik: Onur Toparlak

Yaşar Güvenir: Sensiz Saadet Neymiş

Yaşar Güvenir
Énekes
Született: 1929. december 29., İzmir, Törökország
Meghalt: 1998. január 10., Isztambul, Törökország

Wikipédia törökül

Yedi Karanfil: Sarı gelin

Facebook

Dalszövegek (sajnos nem mindegyik szöveg érhető el)

Török wiki

Kenan Doğulu: Baş harfi ben

Kenan Doğulu (ejtsd: [kenan doulu], Isztambul, 1974. május 31. –) török popénekes, dalszerző. Ő képviselte Törökországot a 2007-es Eurovíziós Dalfesztiválon Helsinki-ben, és negyedik helyezést ért el Shake It Up Shekerim c. dalával.

További információk itt.

Redd: Mutlu Olmak İçin

A Redd egy 1996-ban alakult török rockegyüttes. Tagjai két testvérpár: Doğan Duru (vokál), Güneş Duru (háttérvokál, gitár), Berke Hatipoğlu (háttérvokál, gitár) és İlke Hatipoğlu (zongora, szintetizátor).

További információk itt.

Gripin: Sen Gidiyorsun

Info magyarul linkekkel

Ahmet Kaya – Günaydin Annecigim (Dardayim)

Ahmet Kaya legendás malatyai kurd énekes. 1957-ben született Malatyaban a család ötödik gyermekeként.

Török, azeri és kurd nyelven énekelt.

Néhány népszerű dala: Ayrılık Vakti, Söyle, Ağladıkça, Oy Benim Canım, Birazdan Kudurur Deniz, Arka Mahalle, Kum Gibi, Nereden Bileceksiniz, Hani Benim Gençliğim, Yakarım Geceleri and Şafak Türküsü.

1999. február 10.-én a SHOW TV zenei díjátadó gáláján az év énekesévé választották.

Száműzetésben halt meg 2000-ben Párizsban.

MFÖ: Bodrum Bodrum

İlhan Şeşen – Neler Oluyor Bize

Bengü – Sahici

Renaud Garcia-Fons & Derya Turkan Silk Moon duet

Egy kicsit más zene, egy kicsit más érzés. Jazz. Török zenésszel.

Derya Türkan 1973-ban született Isztambulban. Az isztambuli Technikai Egyetem török zenei állami konzervatóriumban végzett 1995-ben.

Hat albuma jelent meg eddig, az utolsó kettő a francia – spanyol basszistával. A video az utolsó, Silk Moon (2014) című albumukból van.

Angolul a bio

Facebook

Yeni Türkü – Fırtına

1978 óta működő együttes, számos albumuk jelent meg és sok koncertet tartottak. Stílusukban keveredik a hagyományos török és modern zene, valamint tradicionális hangszereket is használnak, mint pl. az oud, a baglama, a kemence a qanun és a gitár. A világ számos országának hangzásvilága és neves együttesek előadásmódja tükröződik zenéjükben, mint például az Inti Illimani.

Vezető énekesük Derya Köroğlu, azonban az együttes tagjai folyamatosan cserélődtek az évek folyamán.

Töbebt róluk angolul illetve törökül.

Honlapjuk, illetve facebook oldaluk.

İncesaz – Kalbimdeki Deniz /Ahraz..

Az Incesaz együttes 1996-ben Murat Aydemir, Derya Türkan és Cengiz Onural közreműködésével alakult. A zenészek klasszikus török hangszereken játszanak. Sajátságos hangvételű dalaikban harmónikusan ötvöződik a hagyományos török zene (melyben főszerepet játszik a “saz” és a hegedű) a kortárs dallamokkal és a modern popzenével.
Az együttes tagjai:Akın Aral (basszusgitár), Cengiz Onural (gitár, buzuki, Cura), Murat Aydemir (dob, lant), Taner Sayacıoğlu (kanun), Türker Çolak (davul), Volkan Hürsever (nagybőgő), Emre Erdal (klasszikus hegedű), Ezgi Köker (ének), Bora Ebeoğlu (ének), Derya Türkan (klasszikus hegedű), Dilek Türkan (ének)
Eddig nyolc albumuk jelent meg:
Eski Nisan (1999)
İkinci Bahar (2000)
Eylül Şarkıları (2002)
İstanbul’a Dair (2004)
Mazi Kalbimde (2005)
Elif (2007)
Kalbimdeki Deniz (2009)
Yollar (2011)
Geçsin Günler” (2014)

MFÖ – Hep Yaşın 19

Egy olyan együttes, aki megfogott a hangnemével, és engem nagyon emlékeztet Chris Rea-ra. Lehet, hogy éppen ezért kedveltem meg.

MFÖ, azaz Mazhar-Fuat-Özkan, bővebben: Mazhar Alanson, Fuat Güner and Özkan Uğur.

Hivatalos oldaluk ez: http://www.mfo.com.tr/

Háromtagú trió, mely 1984-től aktív napjainkig. Mintegy 14 lemeze jelent meg. Pop – rock jellegű zenét játszanak.

Türkinfo’da yeni dönem başlıyor

11rollup.2-121x300Değerli Okur!

Sitemiz bugünden itibaren tamamen yenileniyor.

Modern ve kolayca kullanılabilen bir site haritası ve daha kaliteli bir içerik Türkinfo’nun yayın hayatında yeni bir dönemin işareti. Yedi yıllık bir geçmişe sahip olan Türkinfo böylece “çocukluk dönemini” geride bırakmış oluyor ve çağdaş beklentilere daha da yanıt vererek Türk Macar ilişkileri alanında referans yayın organı olma işlevini yerine getirmeye devam ediyor. „Bir tutam Macaristan – Egy csipet Törökország” sloganımızın da kanıtladığı gibi bundan böyle de hem Türkiye’nin ve hem de Macaristan’ın toplum ve kültür hayatının her alanından size bilgiler ulaştırmaya devam edeceğiz.

Bundan yedi yıl önce Türkinfo Macarlara gerçek Türkiye’yi, Türklere de asıl Macaristan’ı anlatmak için yola çıktığında aslında bu alanda yalnız sayılırdık. Bugün artık “Türk Macar dostluğu” her iki ülke açısından hükümet düzeyinde de öne çıkarılan bir strateji haline geldi. Bu durum bizi memnun etmekle birlikte, yaptığımız işin ağırlığını daha iyi hissetmemize de neden oluyor. Çünkü bu ortam kısa vadeli politik etkilerden uzak durmayı öngören Türkinfo yayın ilkelerinin önemini daha da arttırıyor.

Türkinfo’nun yayın ilkelerini bir daha hatırlatmakta yarar var:

Bağımsızız, ancak tarafsız değiliz. Çünkü halklar ve kültürler arasındaki dostluğa ve uluslararası insan haklarına saygı gösterilmeden insanoğluna layık bir geleceğe ulaşamayacağımızı düşünüyoruz.

Çağdaş düşünce akımlarından ve teknik yeniliklerden yanayız, ancak geleneklere de saygı duyuyoruz, çünkü zorla kesintilere uğratılmamış ve barışçıl bir toplum arzuluyoruz.

Her alanda diyalog talep ediyoruz. Çünkü diyalogla çözülemeyecek toplumsal ve tarihsel sorun olmadığını düşünüyoruz, ancak diyalog sürecinde de adaletten taviz verilemeyeceği kanısındayız.

Ve son olarak da sivil toplumsal ilişkilerden ve kar amacı gütmeyen örgütlenmelerden yana olduğumuzu vurguluyoruz. Çünkü Türkinfo deneyiminin de kanıtladığı gibi insanların gönüllü katkılarla kendilerini ilgi duydukları alanda var etmelerinin inanılmaz enerjiler yaratacağını düşünüyoruz.

Değerli okur! Bizim açımızdan okurlar asla sıradan ve pasif bir kitle değildi. Türkinfo şimdiye kadar da siteyi ve tüm faaliyetlerini okurlarına dayanarak gerçekleştirdi. Çünkü okurlarımız hep yanımızdaydı ve aktif varlıklarıyla bize güç verdiler.

Umarız bu bundan sonra da böyle olur.

Okurlarımızın düşünce ve önerileri bizim için bundan sonra da yol gösterici olacaktır.

9 Nisan 2015, Budapeşte

Tarık Demirkan

Türkinfo Yayın Yönetmeni

Light in Babylon – Istanbul

A Light in Babylon különböző kultúrák és népcsoportok egyesülése: izraeli énekesnő (Michal Elia Kamal) iráni gyökerekkel, török santür (cimbalom) – játékos (Mete Ciftci), francia gitáros (Julien Demarque), valamint együtt zenélnek különböző országokból származó muzsikusokkal (Törökország, Franciaország és így tovább.)

Ez az együttes munka 2009 elején indult, amikor két utazó, Michal és Julien találkoztak. Később, 2010-ben elhatározták, hogy visszatérnek Isztambulba és megalapítsák azt, amit ma “Light in Babylon” néven ismerünk. Ekkor fordultak a népzene felé és írtak saját dalokat valamint találkoztak Mete Ciftci-vel. Azóta együtt játsznak barátaikkal az ismert isztambuli utcákon és kávéházakban.

Első demoalbumukkal 2010 májusában jelentkeztek, majd a másodikkal 2011 novemberében. Jelenleg első albumuk stúdiófelvételén és harmadik albumukon dolgoznak.

Honlap

Facebook oldal

İlhan İrem – Hoşgeldin Kadınım (1979)

Candan Erçetin-Bahar

Kibariye Ah Istanbul

Berksan ft.Hande Yener – Haberi Var Mı?

Kütahya’nın kardeş şehri Avrupa’nın Kültür Başkenti

pecs4Peç, sakin, kargaşasız, trafiksiz ve sadece 150 bin nüfuslu bir şehir. Ama ne şehir! Bir peri sihirli çubuğu ile dokunup, bu şehirde zamanı dondurmuş. Hiç kimse (bir Türk’ün asla anlayamayacağı vatandaşlık terbiyesiyle) asırlar öncesinde inşa edilen binalara bir çivi olsun çakmamış, dokunmamış, yıkıp yerine yenisini yapmamış, üzerine kat çıkmamış. Böylece Batı Roma, Osmanlı, Gotik, Barok ve Rokoko üslupları doğa afetlerinin dışında hiçbir tahrifata uğramadan bu güne kadar gelebilmiş. Avuç içi kadar bir kent, her biri pırlanta taşı değerinde binalarıyla bir açık müze oluşturuyor, sokaklarında dolaşanlara bir insanlık ve medeniyet dersi veriyor. Peç’de gezerken ortaçağdan bu güne, tarihin içinde dolaşıyorsunuz.

BİRARADA YAŞAMA KÜLTÜRÜ KÖK SALMIŞ

Hayat Peç’de 6 bin yıl önce Keltler ve İliryalılarla başlamış. 2’nci yüzyılda Roma İmparatorluğu’nun sonra da sırasıyla Hun, Ostrogot nihayet Frankların eline geçmiş. Macarların burada resmen bir devlet kurmalarının belgeli tarihi, 23 Ağustos 1003, fakat ülke sonradan çok işgal görmüş. Sırbistan’la savaşmış, 16 – 17’inci yüzyıllarda, 150 sene boyunca Osmanlı İmparatorluğunun parçası olmuş. “Bin atlı akınlarda çocuklar gibi şendik/ Bin atla o gün dev gibi bir orduyu yendik/ Geçtik Tuna’dan bir yaz günü kafilelerle”, diye mısralar döşenmiş Yahya Kemal, Mohaç seferi için ama 1780’de Avusturya- Macaristan İmparatorluğu’na devretmişiz aldığımız yerleri.

1. Dünya Savaşı sonrasında, Avusturya- Macaristan İmparatorluğu’nun da çökmesiyle, Macaristan nihayet özgürlüğüne kavuşmuş. Peç’in geçmişinde böyle gamlı günleri var ama şehrin kültürel kaderi, tarihinden hep çok daha parlak olmuş. İlk üniversitesini 1367, ilk kütüphanesini 1774 yılında kurmuş. Bu gün 34 bin öğrencili, 10 fakülteli üniversitesi, sanatın tüm alanları kapsayan ve sürekli düzenlenen kültür etkinlikleriyle çağdaş ve hareketli bir şehir. Aynı zamanda, değişik etnik ve dini grupları hiç ayırım yapmadan kucaklamasıyla da ünlü. Çünkü çok işgal görmüş. Peç’de Macarların yanı sıra Şvaplar, Sırplar, Hırvatlar, Müslüman Boşnaklar ve Yahudiler yanyana ahenk içinde yaşayabiliyor. Yahudi veya Müslüman çocukların devam ettiği okulların önünde onları muhtemel saldırılara karşı korumak üzere bekleyen polis araçları olmadığı gibi, değişik inançlara sahip dini ibadet yerlerini de yüksek duvarlarla korumaya almaya gerek görmüyorlar. Çünkü kimse ötekinin inancına karşı husumet beslemiyor. İnsanlar huzurlu, mutlu ve özgür, bu şehirde.

İNANÇLARI BULUŞTURAN SZCEHENYI MEYDANI

Bizim Taksim Meydanı’mıza tekabül eden Szcehenyi Meydanı’ndaki Gazi Kasım Paşa Camii’nin damında İslamı sembolize eden yarım ayın üzerinde bir haç var, tam önünde de 1713’de yaptırılan Holy Trinity Meryem Ana heykeli. Meydanın bir başka köşesinde Macarları Türkler’in boyunduruğundan kurtaran milli kahramanları Janos Hunyadi’nin koskocaman bir heykelini dikmişler. Ama daracık sokakları ve cumbalı minik evleriyle Peç’in en romantik mahallesi olan Tetye’nin adının, Türklerin burada tekke olarak kullandıkları bir mekandan geldiğini de inkar etmiyorlar, tıpkı 16. Yüzyılın sonlarında, “aziz” olarak kabul ettikleri Baba İdris adlı Osmanlı âliminin türbesini hâlâ korudukları ve anısını saygıyla yâdettikleri gibi.

Peç’in sokakları ve meydanları kahvehanelerle, barlarla, lokantalarla dolu. Sokaklarda müzik yapan öğrenci grupları dolaşıyor. Özellikle hafta sonları bir üniversite şehri olduğu için, yollar eğlenen gençlerle dolup taşıyor. İstanbul’da nasıl adım başına bir banka varsa, Peç’de de adım başına bir kitapçıya rastlamak mümkün. Kitapçı bolluğu kültür eşikleri hakkında bir fikir verebiliyor. Marka satan dükkanlara hemen hemen hiç rastlanmıyor ama sokak satıcılarının kişisel ürünlerini sergiledikleri pazar yerleri çok revaçta. Macarların uzun süren Sovyet rejiminin etkisinden kurtulmaları belli ki bir zaman alacak, servis sektörü hâlâ çok yavaş işliyor. Bırakın bir yemeğin bir bardak içkinin dahi gelmesi için en az 15 dakika beklemek zorunda kalıyorsunuz. Sabırsız Türkler için dayanılması zor bir durum. Ayrıca Macarlar bizlere göre çok sakin ve mesafeli. Gençlerin doldurduğu kafeteryalarda dahi bağıra çağıra konuşan ya da kahkahayla gülen kimseye rastlamadık.

UNVANI HAK EDİYORLAR Macarlara eğlenmek, gülmek, alışveriş etmek ve hızlı servis vermek adına pek çok şey öğretebiliriz ama onlardan öğreneceğimiz çok önemli bir şey var. Onu da bir örnekle anlatmaya çalışayım: 2000’de UNESCO Dünya Mirası Listesi’ne giren bir Necropolisleri var. 3’üncü yüzyıla ait bu çok katlı Hristiyan mezarlığını ilk kez 1780’de bulmuşlar. Erken devir freskolarını da ihtiva eden mezarlığın kazıları hâlâ sürüyor. Dönem eserlerinin bulunduğu bu mekan ilginç bir geçişle bizi bu günün eserlerinin sergilendiği bir başka mekana çıkarıyor. Ve işte o alanda bir heykel var ki, belki de tüm dünya halklarının etrafında dolaşıp ibret alması gerek! Yakında Vatikan’a taşınacak olan heykele bir yönünden baktığınız da Yahudi yıldızını, diğer yönünden baktığınızda Hristiyanlığın sembolü haçı, bir başka yönden baktığınızda ise İslamı sembolize eden ay yıldızı görüyorsunuz.

Sanatçı, üç semavi dinin sembolünü dahiyane bir uygulamayla bir bütün haline getirmiş. İşte Macar’ların en önemli özelliği bu bence, dinleri, görüşleri, fikirleri bir araya getirip bütünleştirebilme becerileri. Farklılıklardan çatışma değil, bütünleşme yaratabilmeleri. 6 bin yıllık geçmişlerini, tarihin akışı içinde uğradıkları işgalleri, ezaları filozoflara has bir bakış açısıyla, zerre kadar husumet duygusu barındırmadan değerlendirebilmeleri. 6 bin yıllık geçmişi olan bir şehrin birikimini ruhlarına sindirebilmiş insanların yaşadığı Peç, bir Dünya Kültür Başkenti olmayı hak etmiyor mu sizce? Ben kendi hesabıma bu ünvanı onlara helal ettim, gitti!

Peç’te ikinci Türk istilası Peç sakinleri, 20 – 23 Mayıs’ta bir kez daha Türklerin istilasına uğradı. Bu sefer bin atlıyla değil, iki yazar, birer besteci, soprano, neyzen ve dansçıyla gittik. Yazarlardan söz edişim sadece Perihan Mağden’le iki ayrı okulda ve Belediye Salonunda yaptığımız okumalar yok sayılamayacağından. Yoksa ne okursak okuyalım, muhteşem bir konser ve dans gösterisi dururken, bizim okumalar ne yazar! Beslediği Mevlana-Simyacı senfonik şiiriyle ve piyanosuyla Tuluğ Tırpan, neyiyle Burcu Karadağ, sesiyle Sertap Erener ve dansıyla Su Güneş Mıhladız, Macarları resmen büyüledi, esir aldı, gönüllerinde taht kurdu. Bu konsere katılan Peçliler, bundan böyle Türkleri, Burcu’nun ruhlarına üflediği neyle, Sertap’ın Mevlana’nın, Yunus’un, Abdülkadir Meragi’nin mısralarını seslendirdiği kristal sesiyle, Tuluğ’un bestesiyle hatırlayacak. 45 dakika boyunca, üst üste giydiği tennureleriyle hiç duraksamadan dönerek, egosundan arınıp, yeniden doğmayı sembolize eden Su Güneş’i ise hiç unutmayacak. Keşke tüm ülkeleri fethe hep aynı ekiple çıksak! Hiç elimiz boş dönmezdik!

Boynumuzda bardakla köyü gezdik Perihan Mağden’le üç gün boyunca, Goethe Enstitüsü’nün Yollarda projesinin kapsamında üzerimize düşenleri hiç itiraz etmeden yerine getirdik, okumalarımızı yaptık, soruları yanıtladık, video çekimleri yaptık. Pazar günü organizatörler ekibi ödüllendirmek için yakınlarda bir köydeki şarap festivaline götürdü. Akdeniz iklimini andıran güneşli bölgenin zengin toprağında yetişen üzümlerden çok güzel beyaz şarap üretiliyormuş. Hem 630 hektarlık bağlarda yetişen Chardonnay ve Cirfandli şaplarından tadacağız, hem de Villany bölgesinin kırmızılarını. Köyün girişinde boynumuza birer şarap bardağı astılar, elimize şarap kuponlarımızı ve değerlendirme karnelerimizi tutuşturdular. 14 değişik şarap evinin şarabından tadıp, şaraplara not vereceğiz.

Saat 16.00’da aracımız bizi bıraktığı noktadan alacak. Goethe Enstitüsü’nden çifte Claudia’larla önümüze çıkan ilk eve daldık. Dördüncü evden sonrası pek net değil ama galiba Claudialardan birini arı soktu, ben yerden çamur alıp yanağına yapıştırdım. Perihan çiğnenmiş ekmek uygulamasını sağlık verdi. Son hatırladığım, ani bastıran yağmurun altında araç beklerken sırılsıklam olmamızdı. Akşam konserde Viyana Orkestrası Tuluğ’un eserini yorumlarken gözümden durmadan akan yaşları, tattığım şaraplara yorduğum oldu ama yanımda oturan Alman çiftle arkamda oturan Macarlar da en az benim kadar heyecanlıydı. Sanatın ve şarabın iyisi sınır filan tanımıyor arkadaşlar. Bizde ikisi de var ama her ikisini de dünyaya kendimizi tanıtmak için kullanmasını bir türlü öğrenemiyoruz.

2010-09-27
Ayşe KULİN – Hürriyet

Macaristan’dan öğrencilerin Balıkesir gezisi

1340199232_ba2Estonya, Romanya ve Macaristan’dan gelen öğrenciler, Balıkesir’in Havran Belediye Başkanı Hasan Lofçalıoğlu’nu makamında ziyaret ederek, küresel ısınma için resim yarışması düzenleyeceklerini belirttiler. Estonya, Romanya ve Macaristan’dan gelen öğrenciler, Balıkesir’in Havran Belediye Başkanı Hasan Lofçalıoğlu’nu makamında ziyaret ederek, küresel ısınma için resim yarışması düzenleyeceklerini belirttiler. Küresel ısınma konusunda Türk Milletini uyarmak dostluk, arkadaşlık ve dayanışma duygularını pekiştirmek amacıyla Havran’a geldiklerini söyleyen Avrupalı öğrenciler, Küresel Isınma’ konulu ödüllü resim yarışması düzenleyeceklerini söylediler. Havran Kaymakamlığı ve Havran Belediyesi’nin misafiri olarak Yüksek Öğrenim Kredi ve Yurtlar Kurumu binasında misafir edilen öğrenciler, rehberleri öncülüğünde Havran ı inceleyip tanımaya çalışıyorlar. Öğrencilerin, 11 Ağustos 2009 Salı günü Saat 20.00 de küresel ısınma ile ilgili resim yarışması ve toplantı yapacakları öğrenildi.

Macaristan’dan öğrencilerin Maraş gezisi

6501Afşin Eshab-ı Kehf Külliyesi Macaristan, Finlandiya ve Slovakya’dan gelen yaklaşık 80 öğrenciyi ağırladı. Kahramanmaraş Süleyman Demirel Fen Lisesi tarafından hazırlanan Avrupa Birliği Enerji Maksimizasyonu Projesi kapsamında İlçemize gelen Macaristan, Finlandiya ve Slovakyalı öğrenciler Afşin Eshab-ı Kehf Külliyesini ziyaret etti. Macaristan dan 3 öğretmen 7 öğrenci, Slovakya’dan 4 öğretmen 9 öğrenci, Finlandiya’dan 2 öğretmen 11 öğrenci toplam 9 öğretmen 27 öğrenciden oluşan proje ekibi İMKB Kahramanmaraş Süleyman Demirel Fen Lisesi tarafından Afşin’e gezi düzenlendi. Öğrenciler ilk olarak Kahramanmaraş’ın tarihi ve kültürel yönden öneme sahip olan Afşin Eshabı- Kehf Külliyesi’ni ziyaret etti. Ziyarette öğrencilere tercümanlar tarafından külliyenin tarihi anlatıldı. Gezinin amacını anlatan Fen Lisesi Müdürü Fehmi Paksoy, şunları söyledi: ”Avrupa Birliği Proje kapsamında 3 ülkeyle enerji verimliliği ve en az enerji harcayarak çok verimli hale getire biliriz diye bir proje hazırladık. Bu proje kapsamında şuanda Macaristan, Finlandiya ve Slovakya’dan öğrencilerimiz geldi.

Asıl projenin en önemli amacı öğrencilerin birbirlerini ve kültürlerini tanımalarını sağlamak. Ülkemizi tanıtmak. Projenin ortak dili İngilizce misafir öğrenciler aileler tarafından misafir ediliyorlar. Bir hafta boyunca şehrimizi her yönüyle, tanıtılacak proje çalışmalarını 2 yıl sürecek. Ülkeler birbirlerine karşılıklı olarak gidip gelecek. Proje çalışmalarının dışında misafirler İlimizin tarihi, kültürel ve turistik mekânları gezdirilerek tanıtım yapılmakta. Ayrıca yöresel halk oyunlarımıza iştirak edip öğrencilerimizle kaynaşan konuk ekiplerin sevinçleri ve ilgileri görülmeyi değerdi.” Bu arada, Afşin Eshab-ı Kehf Külliyesi’ne gelen kız öğrenciler saclarını kapayarak külliye içerisinde dolaştılar. Öğrencilere buradan çok etkilendiklerini belirterek, ”Biz Türkiye’ye gelmeden önce ülke hakkında bilgi edindik. Buradaki kadınlarında bu tür yerlerde inançları gereği saçlarını kapatıyorlar. Bizde bu yüzden saçlarımızı üzerimizde bulunan ceketlerle kapadık” diye konuştular.

“Úgy tanulj nyelvet, mint a gyerekek” – Tasnádi Edit

Tasnádi Edit neve műfordítóként került be a köztudatba. Aki törökül tanul, szótáríróként gondolhat rá. Kevesen tudják, hogy eredetileg nyelvésznek készült. A nyelvész másképpen tekint a nyelvre, olyan szépségeket is felfedez, amelyek mások számára láthatatlanok. Talán ez a titka annak, hogy ilyen magas szinten műveli a műfordítást, a magyar és a török nyelv értő szeretete. Hogyan, milyen nehézségek árán tanulta meg a török nyelvet, erről beszélgettünk. 

A magyar olvasóközönség a műfordításaid által ismerte meg a neved. Sokszor, sokféle alkalomból meséltél már fordítói pályádról. Van az életednek egy kevésbé ismert története is, én erről szeretnélek kérdezni. Kezdjük azzal, hogy hogyan lettél török szakos?

Ezt mindenki megkérdezi attól, aki török szakos lesz vagy törököt tanul. Azt szoktam mondani, hogy valami flúgja van annak, aki ezt választja valami megszokottabb nyelv helyett. Az én flúgom – ha lehet annak nevezni – a magyar nyelv volt.

Messziről kell kezdenem. Én nyolcadik kerületi vagyok, hatodikos koromig a Rökk Szilárd Utcai Általános Iskolába jártam. Mikor a szocializmus első éveiben átszervezték az oktatást, a Trefort utcai gyakorlóiskolába kerültem. Az osztályfőnököm magyar szakos volt, és az első órán megkérdezte, ki szereti a nyelvtant. A nyelvtant nem szokták szeretni, amit én nagyon sajnálok, és amin egyébként nagyon csodálkozom. Szerintem nincs nagyszerűbb dolog ember mivoltunk szempontjából, mint az, hogy beszélünk, ez pedig a nyelven keresztül valósul meg.

Akkor ott, az osztályban nagy csönd volt, senki sem tette fel a kezét, mire a tanár azt mondta, na jó, az év végén majd újra megkérdezi. Nem tudom már, mit csinált, de rám hatott. és a nyelvtant annyira megszerettem, hogy az az egész életemet meghatározta. Minden ebből következett.

Ott maradtam gimnáziumban is, és amikor a felvételire került a sor, én magyar szakra mentem az ELTE-re. Akkoriban kötelező volt mindenkinek két szakot választani. Volt a családban egy idősebb rokon, aki azt javasolta, hogy menjek törökre. Én magyar nyelvésznek készültem, nem tekintettem fő szakomnak a törököt. Óriási tömegben voltunk a magyar szakon, ehhez képest törökön csak ketten.

Nyelvi alapok nélkül mentél török szakra. Miből és hogyan tanultatok törökül?

Teljesen nulláról kezdtem, csak azt tudtam, milyen török jövevényszavak vannak a magyarban, mert ebből felkészültem a felvételire. Amint mondtam, ketten kezdtük a török szakot, illetve még valaki csatlakozott hozzánk, aki felettünk járt, magyar-könyvtár szakra, de valamiért kitalálta, hogy törökül szeretne tanulni. Így ismerkedtem meg Andrással, aki később a férjem lett, így a magyar szak és ezen keresztül a török tényleg meghatározta az egész életemet.

1962-ben vagyunk. Németh Gyulával az 1912-ben megjelent Türkisches Übungsbuchjából kezdtünk tanulni. Az évszám magában hordja, hogy ez a nyelvtan még a török írásreform előtt íródott.

Erről beszéljünk kicsit bővebben. Az a tapasztalatom, hogy sokan nem tudják, hogy a török nyelvet korábban arab írással írták. Ennek mikor és miért lett vége?

Az arab írást nyilvánvalóan az iszlám kultúra hozta magával, illetve a korai török kulturális életre nagy hatást gyakorolt a perzsa irodalom. Az arab írással az volt a gond, hogy nem felelt meg a török hangrendszernek. Az arabban a szavak jelentését a mássalhangzók hordozzák, a magánhangzót rendszerint nem is írják ki. Arab betűkkel írtak egészen az atatürki időkig, tehát még nincs száz éve, hogy a törökök latin betűvel írnak. Ennek nagyon sok előnye van. Olyan írásrendszert alakítottak ki, amely teljesen megfelel a kiejtésnek: bárkit meg lehet tanítani két perc alatt törökül olvasni, elsősorban egy magyart. Amikor kialakították a török ábécét, a magyar helyesírást is alapul vették. Vannak olyan közös hangok, mint például az ’ö’, ’ü’, amelyek nem minden nyelvben vannak meg, és amelyeket mi ugyanúgy írunk.

Mikor bekerültem, még Németh Gyula volt a tanszékvezető, aki ötven éven keresztül állt a tanszék élén. Ő nagyon fontosnak tartotta az arab írást és az oszmán török nyelvet. A nyelvtanulásra visszatérve, én nagyon rossz időben jártam a tanszékre. Igazából nem törökül tanultunk. Ahhoz képest, hogy a nulláról kezdtük a nyelvet, összesen heti két török nyelvóránk volt, ezzel párhuzamosan a többi régi és mai török nyelvet tanultuk hosszabb-rövidebb ideig. Bár híres és régi a magyar turkológia, mégsem öleli fel a teljes tudományterületet. Ez nálunk egyfajta „nemzeti tudomány” – a saját múltunkat, nyelvünket, történelmünket szeretnénk jobban megismerni általa. A török nagyon kicsi tanszék, de két, egymástól eltérő képzést nyújt. Az egyik a filológus, aki a magyar−török nyelvi kapcsolatokat kutatja, ezen belül is ennek a tán legérdekesebb részét, a honfoglalás előtti török−magyar kapcsolatokat. A történészek viszont megtanulnak oszmán-török kéziratokat olvasni, például deftereket és az oszmán korból fennmaradt egyéb iratokat, ezeken keresztül tárják fel a történelmi tényeket.

Én filológiát tanultam. Ebben az időben annyira el voltunk zárva mint a Varsói Szerződés tagországa, hogy Törökországból származó nyomtatott terméket nem is láttunk, se könyvet, se újságot. Ami volt, az Bulgáriából származott, ahol jelentős török kisebbség él. Akkoriban török lektort sem kaphattunk, a lektorunk a Magyar Rádió török adásánál dolgozott és magyar volt. Bár nagyon szépen megtanult törökül, tanári végzettsége nem volt.

Az egyetem évei alatt úgy tanultuk csak a törököt, mint egy halott nyelvet. Csak különböző török nyelveket hasonlítottunk össze, szövegeket olvastunk. Egyetemi éveim alatt én magyarról törökre egy sort sem fordítottam.

Akkor ez passzív nyelvtudás volt?

Abszolút, annak is nagyon gyenge. De az életem aztán megint más kanyart vett. A Magyar Nyelvtudományi Intézet volt az álmom, de amikor végeztem, éppen nem vettek fel senkit, ezzel szemben a Magyar Rádió török adásától megkeresték a tanszéket, hogy kellene egy ember. Én akkor ötödéves voltam. Bementem a Rádióba, ahol elém tettek egy cikket az Esti Hírlapból, hogy fordítsam le. Életemben először fordítottam magyarról törökre, gondolom, hogy olyan is lett, de végül felvettek.

Hogyan tanultál meg törökül?

Már ott, a Rádiónál, de az sem volt egyszerű.

Miért volt Magyarországon török adás? Ki hallgatta, milyen szerepet töltött be?

A világon mindenütt vannak idegen nyelvű adásai a rádióknak. Egyrészt az ország kisebbségének szól, másrészt ideológiát, kultúrát közvetít kifelé, külföldre. A szocializmus alatt nyilvánvalóan nem Magyarországon dőlt el, hogy milyen nyelven közvetíthetünk adásokat. A török jó döntés volt, a Magyar Rádió török adását szívesen hallgatták, szeretett adás volt.

Meddig ért el, hol tudtak titeket fogni?

Ezek az adások rövidhullámon mentek, mert az terjed messzire. Én ’67-ben végeztem, akkor léptem be a Rádióba. Ebben az időszakban már körülbelül egymillió török vendégmunkás dolgozott Nyugat-Európában. A mi adásunkat úgy sugározták, hogy ott is és Törökországban is lehetett fogni. A műsor nagy hányada kívánságműsor volt, „szív küldi szívnek”- jellegű. Így üzentek egymásnak a törökök Törökországból Nyugatra és fordítva. Ezen kívül minden nap adtunk híreket, kommentárokat kultúra, sport, történelem és sok más témában.

Itt már az élő török nyelvvel találkoztál? Hogyan kezdtél el dolgozni?

Először csak a passzív tudásomat tudtam használni és a rengeteg beérkező levelet olvastam. Fokozatosan vontak be a munkába. Először azt kellett kikeresnem az üzenetekből, ki kinek mit üzen és ezt átírni. Amikor ez már jól ment, a híreket kezdtem fordítani, végül a kommentárokat. Négyen voltunk magyarok, akik a török adásnál dolgoztunk, és az egyetemről kerültünk be, és mind végigjártuk ezt az „iskolát”. Ez hosszú évek alatt alakult így. Az adásnál dolgozó török kollégák javították ki, amit írtunk, fordítottunk.

Abból tanultatok, amit kijavítottak?

Igen. Mindenki írt szótárt magának. A szótáríráshoz az is hozzátartozik, hogy megkülönböztettük az oszmán török nyelvet a töröktől. Az oszmán törökben – törökül ’Osmanlı’-ban  − olyan sok a perzsa és az arab szó, hogy sokszor csak a segédige vagy a rag török. A nehézséget az okozta, hogy amikor én a Rádióhoz kerültem, még javában zajlott a nyelvújítás a török nyelvben. Ami nálunk lezárult a 19. század elejére, a törököknél csak a 19. század végén indult. Volt egy „nemzeti irodalom”-áramlat, amely felvetette, hogy vissza kellene térni a török szavakhoz, és törökösebben kellene írni. Addig a köznép, az egyszerű emberek nem tudták a saját irodalmukat elolvasni.

Ha jól tudom, török kollégáid az ötvenes években jöttek el Törökországból, az ő nyelvük az akkori nyelvállapotot tükrözte. Ez azt jelenti, hogy nekik is itt kellett „modernizálódni”?

Igen, nekik is lépést kellett tartani azzal, merre tart a nyelv. Török kollégáim hallgatták a törökországi rádióadásokat, és a Rádió  előfizetett a Cumhuriyet című újságra, amely baloldali, liberális, haladóbb szellemű volt, és ez a nyelvében is megmutatkozott. Ha egy új szóhasználattal találkoztak a rádióban vagy az írott sajtóban, kiírták a faliújságunkra. Én magam is bizonyos fokig cseréltem a nyelvemet, tehát adott esetben az ugyanarra a fogalomra vonatkozó új szót is meg kellett tanulnom.

A Rádión kívül is foglalkoztál a nyelvvel? Voltak más munkáid is, ahol a töröknek hasznát vetted?

Ami másféle tudást hozott és sokat segített a fejlődésben, az a tolmácsolás volt. Magyarországon akkoriban nagyon kevesen tudtak törökül, nem lehetett nagyon utazgatni sem. Én életemben először egy háromnapos szilveszteri társasúton voltam Törökországban, két évre rá, hogy az egyetemet elvégeztem, és ez az út is nagyon kivételes dolognak számított akkoriban. Aki tolmácsot keresett, rendszerint a török tanszékhez fordult, ahonnan elirányították a rádióhoz. Ez évente egy-két alkalmat jelentett. Volt, amire elengedtek, de olyan is volt, hogy a szabadságomat vettem ki, mert a munkából nem lehetett csak úgy kiesni. A tolmácsolást nagyon élveztem, sok érdekes tapasztalatot szereztem általa.

Mindaz, amit eddig elmondtál, azt bizonyítja, hogy azért ehhez kellett bátorság és vállalkozó kedv! Úgy elvállalni egy munkát, hogy nem állt mögötted stabil nyelvtudás, embert próbáló lehetett. Meddig maradtál a Rádiónál?

Hosszú évekig. Sokáig úgy éreztem, hogy tanulok, és fizetnek érte… A rendszerváltásnál minden felbomlott, ideológiailag és gazdaságilag is. A Rádiónak új elnöke lett. Az anyagi eszközök korlátozottak voltak, ezért úgy határoztak, hogy megszüntetik a külső adásokat.

Mi a török szekciónál a kezdetektől archiváltuk, amit megőrzendőnek tartottunk, például Nâzım Hikmettel sok felvétel készült. A fontos riportokat is eltettük. Mikor megszüntették a török adást, elmentem a külföldi adások főszerkesztőségének vezetőjéhez és mondtam, hogy ezt az anyagot érdemes lenne felvenni a Rádió archívumába. Így még hónapokig ott maradhattam, és rögzítettem magyarul a tekercseken, hogy mit tartalmaznak. Bár sokszor bemondtuk, hogy meg fog szűnni az adás, nem mindenkit értünk el, és továbbra is jöttek a levelek a hallgatóktól. Ezek alatt a hónapok alatt ezeket postai úton megválaszoltam.

Ezután kerültél Ankarába?

Igen, megpályáztam egy egyetemi lektori állást, ott tanítottam öt évig. A szemeszterek alatt hazajártam, mert csak az egyik fiam tudott kijönni velem, a családom itthon maradt. Nyáron folytattam a munkát a Rádió archívumában. Miután visszajöttem Ankarából, még nyolc évig dolgoztam az archívumban.

Egy ideig az ELTE-n is adtál órát.

Azt mondják a törökök, ha Allah bezár egy ajtót, kinyit egy másikat. Még szinte meg sem szoktam , hogy nyugdíjaztak a rádióból, amikor nyáron felhívott Dávid Géza professzor az egyetemről, hogy kellene egy lektor szeptembertől, vállalom-e, így még egy állásom lett.

Egyszer azt mondtad, sosem vonzott a tanári pálya. Szerintem az egyik legnagyszerűbb dolog valakinek megtanítani egy nyelvet, főleg a nulláról. Látni, ahogy fejlődik, ahogy megszerzi a tudást…

A siker nagyon fontos. Időnként voltak magántanítványaim is, akik nagyon különbözők voltak. Olyan is volt, hogy a Külügyminisztérium felfogadott diplomaták mellé, akik Törökországba készültek külügyi szolgálatra. Nagyon fontos tapasztalatom, hogy aki már tud egy idegen nyelvet, az egészen másképpen viszonyul a nyelvtanuláshoz.

A magyar nyelv nagyon sokat változott az elmúlt húsz-huszonöt év alatt. Lehet arról vitatkozni, hogy romlásról, vagy modernizációról van szó, mindenesetre az élő beszéd nyelvi formái egyre jobban beszüremlenek az írott nyelvbe, egyre több a szleng, a hétköznapi kifejezés. Ez a jelenség a törökben is megfigyelhető?

A fordítások során találkoztam ezzel a kérdéssel, a mai témájú regényekben ez adott esetben megjelenik. Ha nem találok egy ilyen kifejezést a szótárban, a török ismerőseimet szoktam megkérdezni, vagy rákeresek az interneten. Van például egy Ekşi Sözlük nevű oldal, ahol a legújabb kifejezéseket is meg lehet találni. Egyébként a törökök is panaszkodnak, hogy romlik a nyelvük.

Egy magyar anyanyelvű számára mi jelenti a legnagyobb nehézséget, ha törökül tanul?

Egyszer a Török Nyelvtudományi Társaság felkérésére tartottam erről egy előadást, ahol felsoroltam mindent, ami nekem problémát jelentett. Két olyan dolog van, ami a mai napig gondot okoz, az egyik a rengeteg igeidő. Meg is kaptam már törököktől, hogy én ezt soha nem fogom megtanulni. Sokszor nüanszokon múlik, hogy melyiket használjuk, erre vonatkozó jó leíró nyelvtant pedig még nem találtam. A másik nehézség a ’-diği’-s szerkezet, amelynek a magyarban nincs megfelelője. Az élőbeszédben a törökök csodálatos könnyedséggel kikerülik. Mivel én a Rádióban az írott nyelvet tanultam, a nyelvhasználatom emiatt jobban hasonlít az írott nyelvhez, s ettől választékosabbnak hat. Sokszor megkapom a törököktől, hogy szebben beszélek, mint ők. Egyébként tudom, hogy ejtek hibákat beszéd közben.

Mit tanácsolsz annak, aki törökül tanul?

Úgy próbáld tanulni a nyelvet, ahogy a „füleden bejön”, mint a gyerekek. Ha olyan közegben élsz, próbáld elcsípni a kész szerkezeteket, hallgasd az élő beszédet. Persze akarat, motiváció is kell…

Hogy a korábbi mondással éljek, a pályád kezdetén Allah kinyitott egy ajtót, és te beléptél rajta. Ez az ajtó a török kultúrára nyílt, ezen belül is a nyelvre. Minden, ami fontos, ezen keresztül érkezett az életedbe, férj, munka, rengeteg élmény. Ha annak idején magyar nyelvész leszel, mindebben nem lett volna részed. Szoktál erre gondolni néha? 

Persze. Biztos, hogy színesebb lett így az életem. De ne felejtsd ki a felsorolásból azt a foglalatosságot, amely számomra a legkedvesebbé vált: a műfordítást, meg a sok kedves török barátot…

Kertész Erika – Türkinfo

Macaristan’da ‘Buğdayın 13 bin yıllık yolculuğu’ sunumu

Şef Ömür Akkor, Macaristan’da Anadolu mutfak kültürünü tanıttı

Türk mutfağı tarihi araştırmacısı, yemek yazarı ve şef Ömür Akkor, Macaristan’da Anadolu mutfak kültürünü tanıtan sunum yaptı.

Akkor, Budapeşte Yunus Emre Enstitüsü (YEE) Merkezinde düzenlenen etkinlikte, katılımcılara Türk mutfağının zenginliğini anlattı.

YEE Kültür ve Sanat Koordinatörü Johanna Török Abdikoğlu, etkinlikle ilgili AA muhabirine yaptığı açıklamada, Göbeklitepe’de yapılan kazılarda 13 bin yıl öncesine ait bazı kalıntıların bulunduğunu ve bu kalıntılarda o döneme ait yemek hazırlama bilgilerinin ve kriterlerinin yer aldığını söyledi.

Araştırmacı Ömür Akkor’un kazılarda ortaya çıkan kalıntılar ışığında Hitit yemek kitabı hazırladığını hatırlatan Abdikoğlu, sunumda katılımcıların Selçuklu ve Osmanlı mutfağını da tanıma fırsatı bulduğunu söyledi.

Katılımcılara ayrıca, zeytinyağı ve ekşi mayalı iza buğdayından yapılmış ekmek de ikram edildi.

Devamı

15 örnekle Balint Alovits’in spiral merdiven fotoğrafları

Baktığınız yerde neyi nasıl gördüğünüz, fotoğrafçılığın temel unsurlarından biridir. Hemen her gün geçtiğiniz yerleri, hemen her gün kullandığınız eşyaları bir fotoğrafçı öyle bir açıyla çeker ki, ortaya çıkan fotoğraf size o yeri ya da o eşyayı ilk kez görüyormuşsunuz gibi hissettirir.

 

İşte o tarz fotoğrafların peşinde olduğunu vurgulayan Macar fotoğrafçı Balint Alovits, yeni serisinde de bu amacına uygun bir çalışma ortaya çıkarmış.
Macaristan’ın başkenti Budapeşte’nin tarihi otellerine gidip spiral merdivenleri kuş bakışı açıyla fotoğraflayan Alovits’in serisi gerçekten ilgi çekici. Aşağıda bu serinin tamamını bulabilirsiniz.
Bu arada fotoğrafçı Todd McLellan ile parça pinçik sanatını görmüş müydünüz?

Devamı

Macaristan Audi İşçilerinden Uyarı Grevi

Alman otomotiv devi Audi’nin Macaristan’daki fabrikalarında çalışan işçiler, 18 Ocakta 2 saatlik bir uyarı grevi gerçekleştirdi. Macaristan’ın batısındaki Gyor kentinde bulunan Audi fabrikalarında greve katılan 4 bin işçinin talebi ücretlerinin yükseltilmesi ve çalışma koşullarının düzeltilmesi. İşçiler ücretlerinin çok düşük olduğunu ve aylık %18 oranında zam yapılması gerektiğini dile getiriyorlar.

Kamu Personeli

Alman otomotiv devi Audi’nin Macaristan’daki fabrikalarında çalışan işçiler, 18 Ocakta 2 saatlik bir uyarı grevi gerçekleştirdi. Macaristan’ın batısındaki Gyor kentinde bulunan Audi fabrikalarında greve katılan 4 bin işçinin talebi ücretlerinin yükseltilmesi ve çalışma koşullarının düzeltilmesi. İşçiler ücretlerinin çok düşük olduğunu ve aylık %18 oranında zam yapılması gerektiğini dile getiriyorlar. Zammın her bir işçi için 75 bin forintin (268 doların) altına düşmeyecek şekilde yapılmasını talep ediyorlar. İşçiler aynı zamanda her işçi için en azından ayda bire denk gelecek şekilde hafta sonu tatili istiyorlar.

Gyor kentindeki Audi fabrikalarında toplam 13 bin işçi çalışıyor.7300 işçiyi temsil eden Audi Macaristan Bağımsız Sendikası, işçilerin yaşam standartlarını asgari anlamda iyileştirecek makul zammın aslında %40 oranında olduğunu söylüyor. Buna rağmen taleplerini şimdilik %18 ile sınırladıklarını belirten sendika yönetimi, Audi yönetiminin 2019 ve 2020 için %10 + %10 zam önerisinin kabul edilemez olduğunu vurguluyor.

Devamı

Tíz halott a tengeri katasztrófában

Kigyulladt két hajó a Kercsi-szoros közelében, a balesetben legalább tízen életüket vesztették. Az egyik gázszállító hajóról üzemanyagot szivattyúztak át a másikra, ekkor történt a robbanás.

A két, tanzániai zászló alatt hajózó járművön 31 fő, elsősorban török és indiai állampolgárok tartózkodtak. Az Interfax hírügynökség jelentései szerint 14 embert sikerült élve kimenteni, 7 embert még keresnek. A mentési műveletekben mintegy tíz hajó vesz részt. A hatóságok közlése szerint a baleset nem akadályozza a hajózást a szorosban.

Forrás és videó: hirtv.hu

Vagy egy 165 éves ember is szavazhat a török választáson, vagy valaki csalt

165, 149 és 148 éves ember is szerepel a török választói névjegyzékben, de olyat is találtak, aki a papírjai szerint egy négyemeletes ház ötödik szintjén lakik.

Több olyan adatot is találtak a török ellenzéki pártok a márciusi önkormányzati választások előtt, amelyek arra utalnak, hogy csalás készül – írta a BBC. Sok olyan első szavazó került fel a választói névjegyzékbe, akik az adatok szerint elmúltak 100 évesek, de a rekorder 165 éves a papírok szerint. Ha ez nem tévedés vagy csalás, akkor óriási világrekord lenne, 122 évnél többet még senki nem élt.

Az ellenzéki CHP párt talált rá Ayse Ekicire, aki a választói névjegyzék szerint 1854-ben született, de egy 149 és egy 148 éves ember nevében is próbálhat szavazni valaki. Összesen hatezer száz évnél idősebb ember neve szerepel a listán.

De nem csak ez utal arra, hogy manipuláció készülhet: az ellenzék talált egy lakást, ahova ezer embert jelentettek be, de sokaknál építkezési terület, üres épület, vagy épp egy isztambuli négyemeletes ház ötödik emelete szerepel lakcímként. Olyan választókörzet is akad, ahol fél év alatt 95 százalékkal nőtt a bejelentett szavazók száma.

Forrás: hvg.hu

Folytatódik a Tízórai a Képtárban

Folytatódik 2019-ben is a Janus Pannonius Múzeum népszerű családi rendezvénysorozata, a Tízórai a Képtárban. Február 2-án, szombaton Ahmet Güneştekin Válasz és folytatás című időszaki kiállítása adja a környezetet és ihletet a Múzeum Galériában (Pécs, Káptalan u. 4.).

A program 10.00 órától kezdődik egy családi múzeumpedagógiai foglalkozással a Múzeum Galériában, amely egyben záró rendezvénye a sokoldalú és kiemelkedő török kortárs képzőművész eddigi legnagyobb, hazáján kívül rendezett gyűjteményes tárlatának.

Az esemény a Modern Magyar Képtárban (Pécs, Papnövelde u. 5.) folytatódik a farsangi ünnepkörhöz kapcsolódó álarckészítéssel. A programra érkezőket vendégül látják egy kis tízóraival, melyet a Mecsek Füszért támogat termékeivel!

A belépőjegy 500 forintba, családok számára 1000 forintba kerül.

Forrás: www.pecsilap.hu

‘Rambo’ ve ‘Gerçeğe Çağrı’ filmlerinin Macar yapımcısı öldü

Dünyaca ünlü oyuncular Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger ve pop yıldızı Madonna ile çalışan Macar sinema yapımcısı Andy Vajna hayatını kaybetti.

Macaristan Ulusal Film Fonu, uzun süredir hasta olan Andy Vajna‘nın dün Budapeşte‘deki evinde 74 yaşında hayata veda ettiğini duyurdu.

ABD’de Mario Kassar ile 1970’lerin ortasında kurduğu Carolco firmasıyla “Rambo” serilerinin yanı sıra “Gerçeğe Çağrı“, “Zafere Kaçış”, “Kızıl Ateş”, “Şeytan Çıkmazı” ve “Yakışıklı Johnny” filmlerinin yapımcılığını üstlenen Vajna, 1989’da Carolco ile yollarını ayırdıktan sonra “TerminátorMacaristan Ulusal Film Fonu 3: Makinelerin Yükselişi”, “Zor Ölüm 3”, “Kırmızı Leke”, “Nixon”, “Ben Casus” ve “Evita” filmlerine imzasını atmıştı.

Arnold Schwarzenegger, Vajna’nın ölümü üzerine Twitter’da “Dev filmler yapmak için stüdyolara ihtiyacınız olmadığını kanıtlamıştı. Büyük bir kalbi vardı, çevredeki en cömert adamlardan biriydi. Onu özleyeceğim.” paylaşımını yaptı.

Sylvester Stallone da Instagram’da Vajna için “Rambo’yu yaratan adam” ifadesini kullandı.

Macaristan Başbakanı Viktor Orban, 2011 yılından bu yana hükümete film endüstrisinin geliştirilmesi konusunda danışmanlık yapan Andy Vajna’nın ölümü üzerine Facebook sayfasından, “Büyük Macar film yapımcısına veda ediyoruz. Her şey için teşekkür ederim dostum.” yorumunu paylaştı.

Budapeşte’de 1944 yılında dünyaya gelen Andy Vajna, 1956 yılında komünist rejim sırasında Kızılhaç’ın yardımıyla ülkeden kaçmış, önce Kanada’ya ardından Los Angeles’a gitmişti.

Vajna, “Marslı”, “Cehennem” ve “Hellboy II: Altın Ordu” filmlerinin çekildiği Macaristan’ın Etyek köyünde bulunan Korda Stüdyoları’nın da sahipleri arasında yer alıyordu.

AA

Események és személyek a múltból: Az oszmán csillagvizsgáló, melyet egy éjszaka alatt tettek a földdel egyenlővé

Élt egy csillagász az 1500-as évek oszmán birodalmában, akinek a neve is figyelemre méltó: Ebû Bekir Takiyüddin Muhammed b. Zeynüddin Ma‘rûf b. Ahmed er-Râsid ed-Dimaşki, röviden csak Takiyüddin.

III. Murád szultán engedélyével a birodalom egyetlen csillagvizsgálóját építette meg Isztambulban 1577-ben.

Nem sokkal később, 1580. január 22-én a csillagvizsgáló teljes felszerelését kútba vetették, és az épületet porig rombolták.

Ugorjunk vissza egy kicsit az időben! Takiyüddin Damaszkuszban született, ahol nagyhírű iskolákban, majd Egyiptomban, és 1550-től Isztambulban tanult. Egyetemi tanár édesapja támogatta tanulmányait, majd mesterei is segítették. 1574-ben már csillagok megfigyelésével foglalkozott, és mivel nem volt csillagvizsgáló ezidőben, – a Galata tornyot rendezték be erre a célra.

Méréseik pontosak voltak, felfedezéseiket egy jelentésben foglalták össze, melyet III. Murád szultán részére át is adtak. Ennek lényege az volt, hogy a további kutatásokhoz egy csillagvizsgálóra van szükség.

Megépítése után a korabeli képek alapján 15 fős csoport dolgozott a vizsgálóban.

Olyan pontos méréseket végzett a Nap tetőpontjának megállapításra, mely egészen közel van a ma mért értékhez (61 fok). Takiyüddin 63 fokot, míg Kopernikusz 24, Tycho Brahe 43 fokot mért. Ez mutatja, hogy a csillagász és csapata nagyon komoly, és pontos megfigyeléseket végzett.

1577. novemberében az égbolton egy üstököst fedezett fel, melyet 40 napig figyelt meg. Ezalapján azt jósolta a szultánnak, hogy az Oszmán Birodalom győzedelmeskedni fog az Iránnal folytatott háborúban. Mivel a háború nem a kívánt véget ért, bekövetkezett, ami a vizsgáló lerombolását eredményezte: az üstököst és az égbolt vizsgálatát tették felelőssé.

A hiedelem még ma is háborúkat és haláleseteket köt az üstökösök megjelenéséhez –akkoriban ez különösen így volt. Takiyüddin megfigyelt egy üstököst, és rosszakarói a szultánnak ezt mondták: „A csillagok figyelése szerencsétlenséghez, a megfigyelőközpontok katasztrófákhoz vezetnek. Az égbolt rejtélyeinek felfedése rettenetes következményekkel jár. Nincs más olyan ország, amely ilyet végezne, függetlenül attól, hogy virágzó vagy hanyatló állami szervezete van.”

A tudós – látva eddigi munkájának lerombolását és elítélését – néhány évvel később, 1585-ben elhunyt.

Forrás: http://www.tarihikadim.com/takiyuddin/

Erdem Éva – Türkinfo

Ne zavarj!