Túl kéne jussunk azon, hogy totális katasztrófaként tekintsünk Mohácsra

Alig akad hasonlóan kitüntetett esemény a magyar történelemben, mint az 1526-os mohácsi csata. Az ütközet, melyben a II. Lajos király vezette Magyar Királyság szenvedett súlyos vereséget az I. Szulejmán szultán vezette Oszmán Birodalomtól, évszázadokon át meghatározta a magyar történelmi emlékezetet, számos talány és összeesküvés-elmélet forrása volt.

Ezt a rendkívül szerteágazó utóéletet vizsgálja a Fodor Pál és Varga Szabolcs szerkesztésében most megjelent Több mint egy csata: Mohács. Az 1526. évi ütközet a magyar tudományos és kulturális emlékezetben című tanulmánykötet.

Arról, hogy miért vált ennyire fontossá a mohácsi csata, hogyan alakította a különböző korszakok magyar identitását és milyen nagy, máig megválaszolandó kérdések maradtak még, Varga Szabolcs történésszel, az ELKH BTK TTI kutatójával beszélgettünk.
Évszázadok óta velünk van

„Mohács ötszáz éve nem hagyja nyugodni a magyar közgondolkodást, változó mértékben, de végig igazodási pont maradt”

– mondja Varga Szabolcs, aki szerint ez azért is figyelemreméltó, mert akad azért még számos jelentős vereség a magyar történelemben, ahogy az sem csak Mohácsnál fordult elő, hogy csata közben az uralkodó is életét veszítse. Mégis, az Aranybulla dátuma mellett 1526 a másik olyan évszám, amit a magyar középkorból mindenki ismer, kevés ilyen biztos cölöpünk van a történelmünkben.

Azt is látni kell, hogy ez a csata több volt, és a következményei okán még több lett egy egyszerű történelmi eseménynél: az elmúlt évszázadok során meghatározóak voltak azok a megközelítések, melyek a magyar történelem későbbi alakulását Mohácsból vezették le. Két nagy, egymással gyökeresen szemben álló önértelmezési kísérlet is ebben a csatában találta meg a kiindulópontját.

Az egyik narratíva képviselői szerint a magyar népet a bűneiért büntette az Isten. A bűnök katalógusa kifejezetten változatos volt (részegesek, tunyák, buják, önzők, nagyszájúak, lusták stb.), és ez a kép már a 16. században megjelent a protestáns teológiai irodalomban. A 20. században pedig ugyanez a felfogás már inkább politikai színezetet kapott, és kapcsolódási lehetőséget teremtett Mohács és Trianon között.

A másik narratíva szintén tudott párhuzamot találni Mohács és Trianon, illetve a 20. század nagy traumái között, de egész más megközelítésből: eszerint a magyarokat a nagyhatalmak ugyanúgy elárulták 1849-ben, 1920-ban, 1956-ban, ahogy megtették már ezt 1526-ban is.

Varga szerint érdekes, hogy míg például a muhi csata esetében nem szokás arról beszélni, hogy a nyugati országok magára hagyták volna IV. Bélát, és nemzetkarakterológiai jegyekből sem próbálja meg senki megmagyarázni a vereséget, a mohácsi csata esetében a két, egymással vitatkozó felfogás évszázadokon át meghatározó maradt.
Mindenkit meglepett a vereség

Folytatás

Forrás: 444.hu


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here