Miért lett hirtelen olyan fontos Gesztes vára 1588-ban az oszmán-Habsburg nagypolitika viharában?

Gesztes vára 1588-1589-ben pár hónapig a figyelem, egészen pontosan a Habsburg-oszmán nagypolitika középpontjába került. Sorsát nem csak az egykori történetírók, hanem az első újság, az úgynevezett Fuggerzeitungok lapjai is megörökítették, az eseményekről beszámoltak. Istvánffy Miklós történeti munkájában a következőképpen számolt be az eseményekről:

„Gregoróczy Vince győri és Huszár Péter pápai vicekapitányok az alattok lévő végbeliekkel, kik közel kétezerig valának, az szerencsét próbálni végezének, s egymással tanácskozván az vértesi hegyek s erdők felé indíták az hadat az szándékkal, hogyha az budai és fejírvári törökök eleikben akadtanak volna, velek megvínni s erejeket megkésérteni nem kétlenék.

Azokhoz adá magát az úton rác Radics vajda kétszáz beszprémi katonákkal, s komáromi véghelyről is egynéhány hajón csatázó serény gyalogok; s midőn két nap az erdőkben múlatván semmi ellenségre nem találtanak volna, mivel a szikszai veszedelem után honjokban maradnának, Gesztes vára megvételére, mely nem messze vala, Radicsnak tanácsából (ki mivel azelőtt fizetésért ott szolgált volna, az helyet jól tudná), fordíták elméjeket s erejeket. Javallván az tanácsot Gregoróczy, Szent András havának kilencedik napján setét éjtszaka, közel az várhoz, hallgatózva, megállapodván jutának. S késedelem nélkül előttök menvén Radics, mind az egész gyalogság az kapuk elfoglalására hirtelen rohanással nekiméne, úgyhogy addig, míg az benn lévő ellenség ágyokból előfuthatna s fegyvert foghatna, vagy az lövőszerszámok kilövéséhez nyúlhatna, az mieink az első kaput szekercékkel s fejszékkel, és sok dárdákkal való feszegetéssel felnyitnák s bemennének. S az ellenség rettegve az felső várba szaladna, melynek ajtainak s kétfelé nyíló deszkáinak, midőn hasonló buzgósággal nekimentek volna, és hol gerendákkal törvén, hol kéttollú dárdákkal felrontani igyekeznének, s azalatt az berekesztetteknek, ha magokat megadnák, egészséggel s békével való elmenetelt ígérnének. Az ellenség a kétséges dolgokban az várnak megadása felől kiszólni kezde, s az vár Gregoróczy s Huszár hitire oly módokkal feladaték, hogy az oltalmazók szablyájokkal, puskájokkal s egyéb fegyverekkel, ahová akarnának, elmehetnének, de az lövőszerszámok s azokhoz tartozó készületek, s mindennemű élés otthagyattatnék.

Mely dolgok véghezvitetvén, s az ellenség, mely hatvan gyalog vala, Budára elbocsáttatván, az mieink az várat elfoglalák, s Gregoróczy azt a rác Radicsnak, kinek annak megvételében igen nagy vitézsége tetszék, megoltalmazására bízá, s ő maga az ő hadával Győrre megtére.”

Az Istvánffy által leírt támadás spontaneitásának azonban ellentmond, hogy Szinán budai beglerbég Ernő főhercegnek már 1588. október 27-én a következőképpen panaszkodott: „ez el múlt napokbannis algyukual Geszteös ala kwldeotteteök, kik az utakotis mind megh irtottak, ki az frigy ellen, es feölsegeodnek maga ayanlasa ellen uagyon, de ha isten engedi meg az elebbi czelekeödeteök sem marad nekieök.”

Egy nappal később a pasa ismét visszatért a Gesztes ellen tervezett támadáshoz. Leveléből szintén az tűnt ki, hogy Gregoróczyék pontosan eltervezték az akciójukat. Eszerint

Folytatás

Forrás: mult-kor.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here