Így tartották tisztán az ókori világ leghosszabb vízvezetékeit

Kép forrása: isztambul.info

A Valens vízvezeték 368-ban készült el, Valens római császár uralkodásának idején, akiről elnevezték. Az ötödik századra Konstantinápoly állampolgárai ezen a csatornán keresztül jutottak vízhez, amelyet később több oszmán szultán is helyreállított. Ez volt a középkori város legfontosabb vízvezeték rendszere. Most a tudósok azonosítottak egy „okos trükköt”, amelyet a korabeliek alkalmaztak az infrastruktúra ezen hatalmas darabjának tisztán tartására.

alens császár vízvezetékhídja (török nevén Bozdoğan Kemeri), más néven akvadukt vagy aquaduct még is Isztambul egyik kiemelt látványossága. A vezeték eredetileg a mai Kağıthane területéről szállította az ivóvizet egészet a palotáig, ahol ma a Kék Mecset áll. A Valens azonban csak teljes, mintegy 500 kilométeres rendszer egy részét jelentette,amely legtávolabbi pontja Trákia területén található.

A csatornát édesvízforrások is táplálták, amelyek akár 120 kilométerre helyezkedtek el a várostól. A rendszer emellett magában foglalta a nagy falazócsatornákat, 90 hidat és számos alagutat, amelyek némelyike elérte az 5 kilométeres hosszúságot.

A kalcium-karbonát-lerakódások összegyűjtésével és tanulmányozásával egy kutatócsoport most értékelni tudta a vízkő felépülését a vízvezetékben.

A Geoarchaeology tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint az összegyűjtött minták arra utaltak, hogy kevesebb mint 30 évnyi vízkő keletkezett annak ellenére, hogy a csatornák több mint hét évszázadon át működtek, legalábbis az 1100-as évekig biztosan.

Ez azt jelenti, hogy a teljes vízvezetéket karbantartották és megtisztították a lerakódásoktól a Bizánci Birodalom idején, de még röviddel azelőtt is, hogy leállították volna működését
– mondta Gül Sürmelihindi, a németországi Mainzi Johannes Gutenberg Egyetem (JGU) paleoklimatológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak.

Különösen a csatorna egyik szakasza utal erre: a vízvezeték középső részének egy 50 kilométeres szakasza, amely két csatornából állt: egyik a másik felett. A kétcsatornás megközelítés lehetővé tette a korabeli „mérnökök” számára, hogy megtisztítsák a vízvezetéket anélkül, hogy hetekig vagy akár hónapokig teljesen leállítanák a Konstantinápolyba vezető vízhozamot. Utóbbi nyilvánvalóan komoly ellátási problémákat okozott volna. A tanulmány rámutatott, hogy a vízkő is eltömíthette a lassan folyó vízi utakat, ezért a kutatók szerint az alapos tisztítás rendszeres esemény lehet.

Nagyon valószínű, hogy ezt a kétcsatornás rendszert úgy hozták létre, hogy lehetővé tegye a tisztítási és karbantartási műveleteket
– mutatott rá Cees Passchier, a JGU geológusa. –Költséges, de praktikus megoldásnak tűnik.

A teljes vízvezeték-hálózatot több évszázad alatt, szakaszokban építették. A most publikált eredmények újabb példát szolgáltatnak a Római Birodalom idején végzett, fejlett építkezésekre, amelyek talán még a modern mérnökök számára is kihívást jelentenének.

Forrás: www.origo.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here