Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban: Egy világraszóló felfedezés 1555-ből

Török levelek – Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban

I. Ferdinánd király követei, Ogier Ghiselin de Busbecq, Verancsics Antal, Zay Ferenc és a velük utazó Hans Dernschwam útban Szulejmán szultán amásziai táborába 1555. március 28-án érkeznek Ankarába. Másnap örökre beírják magukat az egyetemes kultúrtörténetbe: egy ókori templom falán felfedezik és leírják az Augustus császár cselekedeteiről szóló Res Gestae Divi Augusti című mű ránk maradt máig legteljesebb másolatát, a Monumentum Ancyranumot. A felirat rögzítésében elévülhetetlen szerepe van egy bizonyos Belsy Jánosnak.

Sorozatunk előző részében arról olvashattunk, hogy Busbecq és társai 1555. március 28-án megérkeznek Ankarába, másnap pedig ismerkednek a várossal. Jó turisták módjára bejárják a várat, a követség tagjaként utazó Hans Dernschwam leírása alapján pedig megismerkedhetünk a Iulianus-oszloppal is. Nem messze az oszloptól egy nagy méretű ókori épületre lesznek figyelmesek, amely mellett egy jóval későbbi építésű mecset is áll.

Augustus temploma 2007-ben

A Monumentum Ancyranum felfedezése

Dernschwam így ír az épületkomplexumról:

„A kisebbik hegyen, ahol a várkastély áll, még egy római épület hívta fel magára a figyelmünket. Ez hatalmas theatrum vagy esetleg várpalota lehetett; látni, hogy erős, de finom ízléssel tervezett épület volt, melyet a törökök nem tudtak tökéletesen lerombolni. A falak még állnak, de a tető már nincsen meg, az istentelenek képtelenek voltak megőrizni. Most a papjaik a fal mindkét belső oldalán tíz, agyagból tapasztott, földdel borított, embermagasságnyi kamrát építettek; az ajtók nem magasabbak másfél bécsi ölnél. Ilyen lakosztályokban laknak a törökök.

A háznak csak három magas, rácsos ablaka van; ezek a déli oldalra nyílnak.”

Dernschwam rögtönzött rajzot is készít a római épületről – ez minden bizonnyal az első ismert ábrázolás a helyszínről.

Augustus temploma Dernschwam ábrázolásában. In: Hans Dernschwam: Erdély. Besztercebánya. Törökországi útinapló, 382. oldal

A leírást Dernschwam így folytatja:

„A várpalota szép, faragott fehér márványkapuja, illetve bejárata tizenkét láb széles és két landschknecht-lándzsa magasságú. Mielőtt az ember a kapuhoz érkezne, mindkét oldalról két – kvadrátkövekből készült fal tornyosul előtte; olyan magasak, mint volt egykoron maga a palota. A falakba hosszant szép római régiségek vannak beépítve; részben még olvashatóak.

A szóban forgó palota mellett most mecset áll; a tönkretett szép palota köveiből épült – az ördög tiszteletére – a parasztok temploma.”

Dernschwam a tőle megszokott stílusban nyilatkozik a római épület mellé felhúzott mecsetről, mely történetesen a Hacı Bayram-dzsámi.

A dzsámit 1427–1428 fordulóján emeltette közvetlenül Augustus templomának maradványai mellé Hacı Bayram-ı Veli (1352–1430), a róla elnevezett szúfi rend alapítója.

A Hacı Bayram-dzsámi; mellette Augustus temploma

Az épületről, annak esetleges eredeti rendeltetéséről, ill. a falakon látott feliratról Busbecq az alábbiakban számol be:

„Itt egy gyönyörű feliratot láttunk, átiratát azoknak a tábláknak, melyeken Augustus összefoglalását adja az általa végbevitt dolgoknak. Ezt, amennyire olvasható volt, embereinkkel lemásoltattuk. A szöveg annak a lerombolt épületnek a márványfalain maradt fenn bevésve, mely egykor a helytartó palotája [praetorium] lehetett, s melynek hiányzik a teteje is: a szöveg egyik fele a bejárattól jobbra, a másik fele attól balra található. A felső részek szinte érintetlenek. Középen kezdődnek a nehézségek a lyukak miatt. Az alsó részek bunkók és kalapácsok ütéseitől annyira megrongálódtak, hogy nem lehet elolvasni azokat. Ami bizony az irodalom számára nem kis veszteség, a művelt emberek pedig okkal siratják, annál is inkább, mert abban egyetértenek, hogy ezt a várost Ázsia közössége Augustusnak szentelte.”

Különösen érdekes, hogy sem Dernschwam, aki színháznak vagy várpalotának vélte az épületet, sem pedig Busbecq, aki helytartói palotának gondolta azt, nem ismeri fel az épület maradványaiból annak eredeti funkcióját. Tény, hogy a terület első régészeti feltárásáig egészen a 20. század második negyedéig kellett várni, és az is igaz, hogy az eredeti épületnek csupán töredéke maradt fenn.

Ankara egy 18. századi ábrázoláson. A kép bal felső sarkában vélhetjük felfedezni a Julianus-oszlopot, nem messze a háttérben pedig a Hacı Bayram-dzsámit és Augustus templomát

Az épület, mely eredetileg Augustus és Roma temploma volt, i. e. 25 és i. e. 20 között épült. Busbecq és követtársai, Verancsics Antal és Zay Ferenc, ahogy a követséggel utazó Hans Dernschwam is művelt humanistákként tudtak arról, amiről Suetonius tudósít Caesarok élete című művében Augustus császár végrendeletével kapcsolatosan. Augustus – Suetonius szerint – halála előtt egy évvel és négy hónappal három tekercsen maga készítette el végrendeletét. Suetonius így ír:

„A három tekercs közül az egyik a temetéséről szóló intézkedéseket tüntette fel; a másik cselekedeteinek jegyzékét tartalmazta – úgy rendelkezett, hogy ezt érctáblákra vésve a Mausoleum előtt állítsák fel; a harmadik tekercsben az egész birodalom legfontosabb adatait foglalta össze; hol, mekkora létszámú és milyen fajta katonaság szolgál, mennyi pénz van az állam- és magánkincstárában, mekkora az adójövedelmek összege. Hozzácsatolta még a felszabadítottak és rabszolgák névsorát is, akik mindezekről felvilágosítást adhatnak.”

A Monumentum Ancyranum modern reprodukciója Rómában, Augustus mauzóleuma mellett

A Res Gestae Divi Augusti, a császár cselekedeteiről szóló rész tehát a második tekercs, melynek érctáblákra vésett másolatát Augustus saját mauzóleuma előtt helyeztetett el – az eredeti érctáblák eltűntek ugyan, de a Res Gestae Divi Augusti szövege a Római Birodalom számos épületén a falakra vésve többé-kevésbé megmaradt az utókornak; a legteljesebb formában éppen a Busbecq és társai által 1555. március 29-én megcsodált épület falán: ezt nevezzük Monumentum Ancyranumnak.

A Res Gestae Divi Augusti részlete Ankarában

Amikor Busbecq a Monumentum Ancyranum megtalálásáról ír, úgy fogalmaz: „embereinkkel lemásoltattuk”. Mi is tudhatunk azokról, akik ezt a munkát elvégezték?

Johannes Belsius – Belsy János

Busbecq leírásából az következik, hogy a munkát többen végezték el; egy emberről azonban név szerint is tudunk. Dernschwam naplójába számos görög és latin nyelvű feliratot egy bizonyos Johannes Belsius, azaz Belsy (vagy Belsey) János másolt be: ő másolta be oda a Monumentum Ancyranum egy részét is.

Belsyről egészen biztosan tudjuk, hogy egyike volt azoknak, akik a Busbecq, Verancsics és Zay vezette küldöttségben, melynek Dernschwam is tagja volt, az ilyen jellegű munkákat elvégezték az út során.

Belsy Jánosról azt is tudjuk, hogy diákként megfordult Wittenbergben is. Több nyelven is kiválóan beszélt, ismerte a görög és latin epigráfiát – e tulajdonságai miatt hamarosan Verancsics Antal titkárává lett, s helyet kapott az Amásziába tartó csapatban is.

Tardy Lajos Régi magyar követjárások Keleten című munkájában maga is idézi Belsy saját visszaemlékezését az Ankarában általa elvégzett munka körülményeiről:

„A galatai Ancyrában Augustusnak hatalmas palotája volt; a bejáratnál mindkét oldalon bevésve Augustus császár tettei, melyek nem teljesen olvashatók el s amelyeknek olvasásában bennünket a barbárok összecsődülése is gátolt.”

Az is bizonyos, hogy tudományos eredményei nem maradtak elismerés nélkül: amikor Belsy János a követségből hazatért, I. Ferdinánd királytól – nem katonai, hanem diplomáciai és tudományos érdemeiért – nemesi címert kapott 1557-ben. Ezt szűkebb hazájában, a Sáros megyei közgyűlés 1569. november 9-én hirdette ki.

Belsy János címere

Az egyetemes kultúrtörténet szempontjából oly páratlanul értékes felirat, a Monumentum Ancyranum publikálása azonban még hosszú ideig várat magára; az utókor viszont felismerte jelentőségét. A nagy német ókortörténész, Theodor Mommsen (1817–1903) nem véletlenül nevezi a Monumentum Ancyranumot „a feliratok királynőjének”.

A folytatásban a követség további ankarai megfigyeléseiről olvashatunk.

Források:

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Hans Dernschwam: Erdély. Besztercebánya. Törökországi útinapló. (Közreadja: Tardy Lajos) Európa, Budapest, 1984

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005

Suetonius: Caesarok élete

Suna Güven: Displaying the Res Gestae of Augustus: A Monument of Imperial Image for All

Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971

Horváth Krisztián – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here