Az Oszmán Birodalom gyengeségeit kihasználva szabadultak rabságukból a görögök

A navarinói csata Ambroise Louis Garneray festményén (1827)

Konstantinápoly 1453-as elfoglalásával véget ért a Bizánci Birodalom több mint ezer éves története. A metropolisz török kézre kerülésével nemcsak a kulturálisan és nyelvében görög Bizánci Birodalom enyészett el, hanem a görögök lakta területek jelentős része is közel 400 évre oszmán irányítás alá került. A török uralom alól az 1821. március 25-én kitört, felkelésből szabadságharccá terebélyesedő konfliktus győztes lezárása után szabadultak a görögök.

A görögök megtanultak együtt élni a hódítókkal
A görög nyelv, kultúra és identitás a török uralom évszázadai alatt is fennmaradt. Az Oszmán Birodalom ugyanis elismerte a vallás szabad gyakorlásának jogát, így a görög ortodox egyház tovább működhetett, és nagyban hozzájárult a görög kultúra megőrzéséhez.

A hegyvidéki görög falvak helyi önkormányzattal bírtak, és ha rendszeresen befizették az egyébként igen magas adókat, az oszmán hatóságok békén hagyták őket, belső ügyeiket szabadon rendezhették. A birodalmon belül pedig felemelkedett egy görög identitással bíró gazdasági és pénzügyi elit, akiket Konstantinápoly görögök lakta, Fanar nevű negyede után fanariótáknak neveztek.

A fanarióták nemcsak kereskedtek, de az oszmán állam hivatali arisztokráciájának gerincét is ők alkották, így például belőlük kerültek ki a dragománnak (egyfajta tolmács) nevezett tisztviselők, és ők adták a birodalom irányítása alá tartozó Moldva és Havasalföld fejedelmeit is.

A fanarióták számtalan európai nagyvárosban alapítottak görög kolóniákat, ennek köszönhetően a görög származású gazdasági és kereskedelmi elit, illetve a görög értelmiségi körök ismerték a modern európai eszmeáramlatokat, így a felvilágosodás és a francia forradalom eszmei irányzatait is.
Az orosz kapcsolat
Ezekben a kolóniákban két irányzat formálódott a 18. század végén: az egyik a műveltség elterjesztésében, a másik a balkáni népek összefogásában látta a korszerűtlennek és maradinak vélt Oszmán Birodalomtól való függetlenség kivívásának lehetőségét.

Végül a radikális forradalmi szárny győzedelmeskedett, amelynek vezéralakja a bécsi száműzetésben élő Rigasz Velesztinlisz egy, a balkáni népek összefogására épülő felszabadító mozgalom elindítását tűzte ki célul. Bár Velesztinliszt az osztrák hatóságok elfogták, és átadták az oszmánoknak, akik 1798-ban Belgrádban kivégezték, az általa elindított mozgalom tovább élt.

1814-ben Odesszában megalakult a Baráti Társaságnak (Filiki Etairia) hívott szervezet, amelynek heteristáknak nevezett tagjai felvették a kapcsolatokat a balkáni népek védnökségét magára vállaló cári Oroszországgal.

A felkelők egészen az orosz állami irányítás csúcsáig jutottak, ugyanis sikerült földijükkel, a cári Oroszország külügyminiszter-helyettesével, Ioannisz Kapodisztriasszal megosztaniuk merész terveiket. Kapodisztriasz megbízta a szintén görög származású, de az orosz hadseregben szolgálatot teljesítő tábornokot, Alexander Ypszilantiszt a felkelés megszervezésével.

Folytatás

Forrás: mult-kor.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here