A Hagia Sophia története – 1. rész

Kép forrása: Photo by Adli Wahid on Unsplash

Claudio Monge olasz Domonkos-rendi szerzetes hosszú évek óta Isztambulban él. A Vatikáni Rádiónak adott interjúban felidézte a Hagia Sophia hányattatott történetét.

A Hagia Sophia egyike a világ lenyűgöző szépségű helyeinek. Istenről beszél nekünk, ezért a jövőben is a különböző vallási és kulturális univerzumokat összekötő szimbolika teljességében és ellentmondásosságában kellene működnie – fogalmazott Claudio Monge OP, az isztambuli DoSt-I, a kultúrák közti párbeszédet szolgáló központ vezetője.

Ahogy arról részletesen tájékoztattunk, Recep Tayyip Erdoğan török elnök július elején arról döntött, hogy mecsetté alakítja az épületet, mely eredetileg ortodox templomnak épült, az utóbbi évtizedekben pedig múzeumként működött.

A domonkos szerzetes a kialakult helyzetet, az utóbbi hetek eseményeit a leegyszerűsítés és kategorizálás elkerülésével igyekezett értelmezni a Vatikáni Rádiónak adott interjúban. Felidézte a híres istentiszteleti hely történetének főbb állomásait a kezdetektől; beszélt a török hódítást megelőző, a keresztények közötti megosztottság idejéről is.

„Lehetetlenség röviden összefoglalni ennek a csodálatos épületnek a rendkívüli és hányattatott történetét” – kezdte a múltidézést Claudio Monge.

A Hagia Sophiát Jusztiniánusz császár szentelte fel 537-ben, de nem ez az első templom ezen a helyen. Az elsőt, amelyet nagytemplomként emlegettek, Konstantin császár vagy a fia, II. Konstantin építtette, és 360-ban szentelték fel. A Logosznak szentelték, és főünnepét december 25-én tartották. 404-ben egy tűzvész pusztította el ezt az épületet. II. Teodóziusz építtette a második templomot, amelyet Rufino építész tervezett. 415. október 10-én szentelték fel, de porig égett a nikai lázadás idején, amely 532-ben tört ki Konstantinápolyban és majdnem Jusztiniánusz császár trónjának és életének elvesztésével járt. Ennek a második templomnak előkerült árkádsori oszlopainak egy része, és megmaradtak a bejárat tympanonjának hatalmas szobordarabjai is. A második bazilika elpusztulása után néhány nappal Jusztiniánusz császár elhatározta, hogy egy, az elődjeinél nagyobb és magasztosabb templomot épít.

A tralleszi matematikus, Anthemiosz és a milétoszi építész, Iszidórosz kapták a megbízatást. Caesareai Prokopiusz bizánci történetíró, aki végigkövette az építés fázisait, megjegyzi, hogy a császár nagy érdeklődéssel követte az építkezést. A templomot jelentős építészeti műnek tekintették már abban az időszakban is, elsősorban csodálatos kupolája miatt, amely eredetileg 7 méterrel alacsonyabb volt a jelenleginél és ablakok gyűrűje övezte alapzatán. Az ablakok fénye olyan hatást keltett, mintha a kupola lebegne. Prokopiusz ír e fény misztikus hatásáról: úgy tűnik, mintha a bazilikából áradna a fény és mintha semlegesítené a szerkezet szilárdságát és súlyát.

Az épületet 537. december 27-én szentelte fel a császár és Ménász pátriárka. A hagyomány szerint Jusztiniánusz császár a csodálattól eltelve felkiáltott: „Salamon, legyőztelek!”.

Egyes tudósok kétségbe vonják ezt az utalást Salamonra. Az viszont bizonyos, hogy egy ilyen bátor építészeti vállalkozás inkább a birodalmi presztízs megerősítésének logikáját tükrözte, mint az isteni nagyság és fenség tiszta és érdektelen kultuszát – jegyezte meg az olasz Domonkos-rendi szerzetes. – Tehát a hatalmi és politikai tényezők a kezdetektől elidegeníthetetlen dimenziói voltak a Hagia Sophia történetének.

Folytatás

Forrás: www.magyarkurir.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here