Abrakadabra, amulett, érvágás és sült egér – gyógymódok a 19. század elején

Sorozatunkban, mely a törökök és Törökország magyar sajtótörténetben előforduló képét kívánja bemutatni korabeli cikkek felidézésével, ezúttal egy olyan érdekességet olvashatunk, mely a 19. század elejének orvoslásába és gyógymódjaiba enged betekintést.

Sorozatunkban már találkozhattunk Kultsár István (1760–1828) nevével: az általa 1806-ban alapított Hazai Tudósítások (mely 1808-tól Hazai és Külföldi Tudósítások címmel jelent meg) 1817-ben indult tematikus melléklapja volt az a Hasznos Mulatságok című periodika, melyben a szerkesztő és alapító szándéka szerint népszokások, népviseletek, népmesék, táncok, népdalok dokumentálását tűzte ki célul. E tevékenység keretében olvasható a Hasznos Mulatságok 1832. február 22-i számában az alábbi írás a 48–50. oldalon, melynek címe „Török betegségkori szokások”, s melyet az alábbiakban eredeti helyesírással közlünk.

A Hasznos Mulatságok 1832. február 22-i számának fejléce

Az alábbi írás nem más, mint egy rövid fordítás és recenzió Richard Robert Madden (1798 – 1886) ír származású orvos és történész 1829-ben megjelent Travels in Turkey, Egypt, Nubia and Palestine: In 1824, 1825, 1826, and 1827 című műve egy részéből vett részlet ismertetése. Az egyébként a rabszolgaság eltörlésének is lelkes harcosaként fellépő Madden fenti művének első kötetében a 61–64. oldalon található az itt követező történet, mely az eredeti verzióban természetesen nem minden előzmény nélkül való és nem is ér véget a Hasznos Mulatságok 1832-es számában közöltek szerint, de mindenképp érdekes olvasmány arról, ahogy a brit orvos találkozik a török népi gyógymódokkal és az orvoslással kapcsolatos – számára meglehetősen idegen és érthetetlen – hiedelemvilággal.

A magyar és angol szöveg egymás melletti párhuzamos olvasása ugyanakkor a magyar (és angol) nyelv történetébe is bepillantást enged.

Richard Robert Madden 1858-ban

„Török Országban létemben, – így ír eggy Madden nevű Angoly útazó –  eggy férjfihoz hívattattam, a’ kit előadólag a’ hideg lelt. Minekutánna elérkeztem a’ beteghez, kérdésemre, hogy tulajdonképpen mi baja volna, és mije fájna? helyette az attyafiai feleltek: „Fölöslegvaló, hogy az úr őtet kérdezi, tapogassa az érverését, és mondja meg véleményjét.

Én tehát azt tselekedtem. Az érverése igen sebes vólt, a’ lélekzete nehéz, ’s a’ bőre szinte forró; de sem magától a’ betegtől, sem pedig rokonitól eggy szót sem vehettem ki állapotja felől. – A’ Törökök t. i. olly nevetséges hiszemben vagynak, hogy az orvosnak minden betegséget meg kellessék ösmerni az erek tapintása álta. – Észrevételem után az érvágást tzélirányosnak találván, már minden előkészületeket meg tettem ahhoz; de alig kötöttem meg a’ karját, midőn felszólítottak, hogy visgálnám meg a’ másik kezét is. A’ mint tehát felemeltem azt, bámulva látom, hogy ezen két újja öszve van zúzva, el annyira, hogy a’ tsontok ki állanak; és még tsak most nyomozhattam ki, hogy a’ beteg a’ pattanytúsoknál szolgál, és ez előtt eggy héttel eggy ágyúnak szét pattanása által vesztette el újjait.

Most már sejtettem a’ következését, tapogattam a’ nyakát, az olly kemény vólt, mint a’ kő. A’ nyomorúlt már három nap óta szenvedett a’ legrettentőbb sebhideglelésben, ’s irtóztató sebjéhez rákfene járulván másnap reggel meg is halt. Én szörnyen fel vóltam háborodva határtalan eggyűgyűségeken ezen szegény Török’ attyafiainak, és ösmereőseinek: de ezek nagy megnyugodtsággal vígasztalták magokat, mondván „Az már fel volt jegyezve a’ sors könyvébe, ’s következésképpen nem lehetett megváltoztatni.” – El lehet gondolni, milly nehéz légyen az orvosra nézve ollyan beteggel bánni, a’ ki állapotjának miben létét éppen fel nem födözi.

Kevés Mahomedánus találtatik, a’ ki a’ nyakbakötő orvosságokba nem hinne. Én akadtam ollyan esetekre, mellyekben azok a’ karok és lábszárok fájdalmai ellen, valamint a’ főfájás ellen, sőt még a’ szerelem betegségben is használtattak. Ezen utolsó nemű babonás kötéseket gyakran a’ fiatal leányok hordják. Az illyenek közönségesen eggy, vagy két játzintus levélből készűlnek, mellyeket a’ Törökök Musarumi-nak neveznek. Illyen nyakba kötőt kűld a’ szerető kedvesének, melly eggyszersmind a’ szerelemes levélnek képét viseli, és e’ mellett annak ollya erőt tulajdonít, melly szerént a’ leány hozzá hajlandóvá tétetik.

Néha ezen nyakba kötők minden értelem, és öszve függés nélkűl való szavakból állanak: valamint a’ régi Görögök azt vélték, hogy ezen szóval – abracadabra – a’ hideglelést meg lehet gyógyítani, és a’ zsidók ezt a’ szót  – aralans – úgy tekintették, mint különbféle rosszak ellen való hathatós orvosságot.

Állanak még azon kívül ezek a’ nyakba kötők valami eggyszerű tekertsből, mellyben ez a’ szó „Bisvillah” – az irgalmas Istennek nevében, – vagy pedig ama’ török tsillagvisgálónak Geffernek némely titkos jelei, ’s több effélék, leg gyakrabban pedig eggy vagy több versek a’ Koránból vannak írva.

A’ veszedelmes nyavalyákban leghasznosabb nyakbakötőnek tartatik azon vándorteve szőréből készűlt matéria darab, melly a’ Szultánnak esztendei ajándékit a’ szent városba viszi. Illy darabka szövetek gyakran sokkal nagyobb szorgalommal, és gonddal kerestetnek, mint sem a’ legértelmesebb Orvosok, és valóban nagyobb hasznot is hajtanak, mivel azokban nagyobb bizodalmat helyeztetnek a’ Törökök.

A’ leg közönségesebb, és leg nagyobb szokásban lévő nyakbakötők az ambra gyöngyök, eggy kis három szegletű értz lappal, mellyeket a’ homlokukon szoktak viselni. Ezeket a’ Marabutok, és az arab Seikok (bizonyos neme a’ Papoknak) készítik, és nem egyebek mint a’ Zsidók phylacteriumának (az úgy nevezett tíz parantsolatnak majmolása, mellyeket ezek vallásbei szertartásból hordanak.

Mindenek közt a’ leg otrombább nyakbakötőt találtam eggy Töröknél, a’ ki lövés által sebesített meg. Ez t. i. a’ sebjére eggy sűlt egeret kötött azzal a’ hiedelemmel, hogy az által a’ testében maradt golyóbist nap fényre idézheti.”

Richard Robert Madden szír öltözetében éppen egy – az ajtó mögött megbújó – páciense pulzusát vizsgálja. A kép Madden Travels in Turkey… c., 1829-ben megjelent kötetéből származik

Van itt minden, ami Madden szemében valóságos botránykő orvosi szempontból: abrakadabra, amulettek, sült egér és más babonás hiedelmek – a fejlett orvostudomány nevében fellépő Madden azonban más akadályokkal is találkozik: ennek egyik példája látható azon a képen is, mely a Travels in Turkey… 1829-es kiadásában jelent meg: a képen Madden szír öltözetében látható, amint éppen egy félig nyitott ajtón át kezét neki nyújtó páciensét „vizsgálja meg”. A szerencsétlenül járt pattantyús fenti története előtt nem sokkal, a 61. oldalon Madden arról számol be már idézett könyvében, hogy egy (női) páciensét csak úgy vizsgálhatta meg, hogy kettejük között egy félig nyitott ajtó volt – a páciens az ajtó egyik, Madden pedig annak másik oldalán: az eset annyira megihlette a szerzőt, hogy kötetében képi anyagként is publikálta.

Horváth Krisztián – Türkinfo

A cikk az Otokoc Hungary Kft. támogatásával készült.


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here