Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban: Baksis és turizmus 1555-ben

Török levelek – Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban

Baksis és turizmus 1555-ben

A korrupció távolról sem modern kori jelenség, ugyanakkor a diplomata nagyon is emberi vonásokkal rendelkezik – ez a benyomásunk támadhat akkor, ha Ogier Ghiselin de Busbecq 1554-1555-ös követjárásáról szóló első török levelét olvassuk. Hétköznapi baksis és tengerparti turizmus az Oszmán Birodalomban egy Habsburg-követ tolmácsolásában 1555 elejéről.

A nyest.hu oldalán 2014-ben indult sorozat keretében olvashattunk Ogier Ghieslin de Busbecq, I. Ferdinánd követének a törökökkel való első találkozásáról 1554 végén. Eztán Busbecq találkozik az akkori esztergomi szandzsákbéggel, Tojgun budai pasával; de ír a janicsárokról, a korabeli Budáról, Tojgun pasával folytatott tárgyalásairól, a Budától Nándorfehérvárig tartó útjáról. A mai Belgrádba érve Busbecq elmélkedik a város és a vár ostromairól, a török áfiumról; Szerbiában néprajzi megfigyeléseket tesz, a mai Nisnél pedig valóságos időutazást, de ír a karavánszerájokról, ahogy a vendégfogadókról és az árpáról is. Busbecq 1554-1555 telén Szerbiában még a Vesta-szüzekről is elmélkedik, de ír a törökök és a bor kapcsolatáról, az oszmán-törökök idővel kapcsolatos felfogásáról, a 16. század Szófiájáról és a korabeli pogácsáról, valamint a 16. századi bolgár folklórról.

Busbecq, ahogy egyre beljebb halad birodalom belseje felé, ír a a korabeli oszmán-török vezető rétegéről is. Ezt követően pedig a szerbekről, a bolgárokról, de a Balkán hegyein való átkeléskor még Ovidius is szóba kerül. A mai Dél-Bulgáriában trák sírhalmokról is szót ejt, majd később tulipánokról is megemlékezik.

Busbecq lovag követjárása most a Türkinfo oldalán folytatódik.

Az I. Ferdinánd követeként Konstantinápolyba, I. Szulejmánhoz készülő követ, Ogier Ghiselin de Busbecq első követjárásának élményeiről ún. első török levelében számol be. E levelekben, melyeket korábbi diáktársának és későbbi kollégájának, Nicholas Michault-nak ír, Busbecq kiváló elsődleges forrásnak bizonyul a 16. századi oszmán-török hétköznapokat, az udvari élet intrikáit és fordulatait illetően, de igazi reneszánsz emberként részletesen szól a Birodalom növény- és állatvilágáról, ahogy az éghajlattal kapcsolatos megfigyeléseiről is. Leveleiben a krími gót nyelv néhány tucat szaváról készült egyetlen és napjainkig ránk maradt listát is közöl; és miközben lelkesen keres fel ókori romokat szerte a Birodalomban, ő az, aki az Augustus császár tetteiről legépebben fennmaradt Monumentum Ancyranum feliratának létéről először tájékoztatja a nyugatot. Szenvedélyes gyűjtőként értékes ókori kéziratokat és pénzérméket is megmenett az utókor számára; s miközben két követjárása alkalmával éveket tölt el az Oszmán Birodalom területén, nyitott szemmel megfigyelve mindent és tudósítva az élet szinte minden szegmenséről, találkozik a magyar történelemben is kétségtelenül kiemelkedő szerepet játszó, ekkor már 60 éves Szulejmán szultánnal is, akiről szintén első kézből szóló leírást olvashatunk.

Az alábbiakban az 1555 elején Konstantinápoly felé közeledő, a mai Çorlu és Silivri környékén járó Busbecq újabb megfigyeléseiről olvashatunk. A követ leveleit feldolgozó sorozatunk legutóbbi, a nyest.hu oldalán megjelent részében láthattuk, hogy Busbecq a tulipánokkal kapcsolatban már tesz megjegyzést arra, hogy az Oszmán Birodalomban semmi nem úszható meg némi baksis nélkül: alábbi soraiban ezt csak megerősíti.

A baksisról

A baksis szó a perzsából került át számos nyelvbe, így az oszmán-törökbe is. Eredeti jelentése ajándék, melyet azonban mindenhol, minden szolgáltatás fejében el is vártak a korszakban – ezáltal a kenőpénz szinonímája, és így a megvesztegethetőség, a korrupció korabeli szimbóluma lett.

Bár a követ nem nevesíti, nagyon szépen leírja a jelenséget. Így ír:

„Annak, ki a törökök közé megy, fel kell készülnie arra, hogy pénzeszacskóját kinyissa, midőn határukat átlépi, s be ne csukja addig, míg tőlük el nem jő. Eközben imádkozzék, hogy az állandó pénzszórás ne legyen hiábavaló. S ha bár más eredménye nincs is, a pénz eszköz arra, hogy a törökök másokkal szembeni vad és ellenséges lelkületét meglágyítsa. A pénz varázsszóként kábítja el a törököket, akik amúgy kezelhetetlenek lennének. Enélkül ezt a helyet [Törökországot] nem látogatná több külföldi, mint azokat, melyekről úgy vélik, az igen nagy meleg vagy hideg miatt örökös pusztaságra kárhoztattak.” (34. oldal)

Leírásának e, a törökökre nézve nem túl hízelgő pontjánál Busbecq talán még nem is sejti, hogy a korrupció I. Szulejmán uralkodásának vége felé szinte rendszerszintűvé vált: ebben ráadásul Rusztem pasa, a szultán veje jár az élen. Jegyezzük meg jól a nevet: hamarosan újra találkozunk vele Busbecq leírásában.

Busbecq – diplomata, történész, turista

Busbecq leírásában már számos példáját láthattuk annak, hogy a követ útja állomásainak történetéről is értekezik. Nincs ez máshogy a Drinápoly és Konstantinápoly közti útvonalon sem, ahol az Oszmán-dinasztia belharcairól is olvashatunk:

„Félúton Konstantinápoly és Drinápoly között egy kisváros van, melyet Csorlunak [Chiurli; ma: Çorlu] neveznek, mely Szelimnek apja, Bajezid ellen vívott csatájáról emlékezetes. Ezen ütközetből Szelim lovának, Karabuluknak, azaz Fekete Felhőnek köszönhetően menekült meg. A krími tatárokhoz ment, hol apósa, a kán uralkodott.” (34. oldal)

A II. Bajezid (1481-1512) és fia, a későbbi I. Szelim (1512-1520) közt Çorlunál lezajlott ütközetre 1511 augusztusában kerül sor. I. Szelim és felesége, a krími kán lánya, Ayşe Hafsa pedig I. Szulejmán (1520-1566) szülei.

Busbecq útja során tovább haladva az időben is messzebb utazik: a bizánci időkig. A mai Silivri előtt bizánci falmaradványokra bukkan és így ír:

„Mielőtt elértük Selimbriát [ma: Silivri], mely egy útközben, a tenger partján elhelyezkedő kisváros, nyilvánvaló maradványait láttuk ősi sáncoknak és árkoknak, melyet a későbbi bizánci császárok emeltek a tengertől egészen a Dunáig azzal a céllal, hogy a konstantinápolyiak falakon belüli épületei, földjei és javai a barbárok betöréseitől biztonságban legyenek. Emlékeznek itt egy öregemberre azon időkből, aki azt mondta: úgy véli, e falak nem is inkább azt védik a barbárok támadásától, mi belül található, hanem inkább jelentik azt, hogy a barbároknak hagynak mindent, mi azokon kívül van. S minél nagyobb a barbárok szándéka a falak megvívására, a görögök annál kevésbé akaródznak megvédeni e falakat.” (34-35. oldal)

A Silivritől mintegy 6 km-re nyugatra, a Márvány-tenger partjától induló falat, melyről Busbecq a fentiekben ír, (I.) Anastasios (491-518) falaként ismerjük. A fal valamikor az 5. században épülhetett; I. Anastasios inkább csak felújíttatta azt. A monumentális építmény mintegy 56 km hosszan védte Konstantinápolyt a Márvány-tenger és a Fekete-tenger (és nem a Duna, ahogy Busbecq írja) közti szakaszon, bár nem túl nagy hatékonysággal. Az 5 méter magas és 3 méter széles, erődítményekkel tűzdelt fal a 7. századtól kezdve lassan az enyészeté lett, bár nyomai máig láthatóak.

S hogy teljes legyen a kép, a diplomáciai úton levő, két nagyhatalom konfliktusában közvetítőként eljáró, ezáltal a világtörténelmet is formáló, humanista érdeklődésű Busbecq egészen emberi oldaláról, átlagos turistaként is megjelenik saját leírásában:

„Selimbriában magával ragadott bennünket a nyugodt tenger gyönyörűséges látványa, és a téli időhöz képest enyhe égbolt alatt, a partot nyaldosó hullámok közt a kagylók gyűjtésében és a delfinek táncában örömködtünk. Elmondani nem lehet, mily enyhe és kellemes idő volt itt. Csorluban volt valami Thrákia felől fúvó hideg szél, de aztán hihetetlenül megenyhült az idő.” (35. oldal)

A folytatásban Busbecq a törökök papírral és írással kapcsolatos szokásairól tudósít – s közben eléri Konstantinápolyt.

Felhasznált források:

Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595

Augerius Gislenius Busbequius: Legationis Turcicae Epistolae quattuor – Oghier Giselin van Boesbeeck: Vier brieven over het gezantschap naar Turkije

Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Osiris, Budapest, 2003

Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748

Matuz József: Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990

The Anastasian Wall: A Neglected Byzantine Monumentum

The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005

Horváth Krisztián – Türkinfo