Ayhan Gökhan újabb versek: ( 4 )

Ayhan Gökhan versek: ( 4 ) A test sem csinál többet Krakkóban grúz étterem, finom sör, itthon török bolt, édesség, szőlőlevél, a bácsi akihez jártunk, a mama, aki virágot árult, egy hónap alatt meghalt, nem él– de ér e ez egyáltalán? a boltban a nyelvtan hiányában csak magyarul, szerettem volna még török uborkát, nincsen most, rakit, az meg végképp nincs, nem tart alkoholt, a nap kegyetlenül süt, a fájdalom, hogy itt hosszú tervezések után sikerül lennem, a bácsi ajánlotta, de el már nem mondhatom, veszek teát, náluk sokat ittuk, mire nem jó az emlékezet? a lélek gyászától a test meghatódik, a nedves könnycsatornák mennyire szépek! a halálommal negyven-ötven évet, töltök talán el, a számok mond mit érnek, kedves olvasó, tudod e, milyen, amikor semmi nem múlik a testeden, nem védekezhetsz, örök megadás vagy, a feloldozás meg csak előlege a gyásznak, a török boltos meg lehetne a halál előszobájának tagja, a múlások felettese, gondolni ilyenekre hülyeség, mint hogy a tenyeredbe rajzszöget szúrni, tényleg erős napsütés, az ember hova meneküljön a halála elől? vegyen egy házat a tengerparton, a hullámok hátha elnyomják a pusztulás zaját, patetikus mellékszálakon elindulni minek szeretnék? mert valami kell, valami szükséges, hogy a nem túl érthetőt a nyelv által megértsék. Megtesz a helyéhez Polcz Alain írja, de Polcz Alainre nem hivatkozhatok, a halott test vissza- vonatkoztatja magára. mit is? ne nekem kelljen el- mondanom. tükörfordításban a lé- lek pírja. nem felel- tethető meg a semminek. azt hiszem ebben kell legyen annyi értelem, amennyi bírható el. súlyvesztés. tegyen a túlontúl innenső idejében. Meg onnantól aztán nem sok hallod e te sötét árnyék, ember vagy-e vagy csak árnykép? Orbán Ottó a test, melyet kínnal szült édesanyja. Kosztolányi az élet nem a halállal végződik. Polcz Alaine a temetési csoport, hogy az minek, és hova is tehetem, a gondolás, hogy verset írok belőle, a hunyorítás a naptól, meg az első föld, anyám anyja, a verseim gyászt, nem árnyékot, a test lebomlik, nem elképzelhetetlen, és ezért veszem komolyan, mi atyánk, aki a mennyekben, hány nap vezet a bölcsőtől a koporsóig? hány kiló föld jut egy halottra? Isten minden temetésen ott guggol, és mások halálával üzeni a te halálodat, idézett szövegekbe kapaszkodom, kicsúszik a lábam alól a talaj, felfog az ég, vagy visszaszámol belőlem egy angyalt, aki majd, mint gödörből, lassan kimászik belőlem, maszatos kézzel, aki együtt sétál a temetési menettel, bámul a koporsóra, egy nyugtalan pontra, a kocsi döcögése miatt, az első földet szórja majd, a koporsó belsejében a halottnak a fedő a test mennyboltja, egy utolsó útra, annyi jó van benne, hogy a nap nem süt a halott szemébe, a föld meg az élő test negatívja, ehhez hasonló hülyeségek jutnak az ember eszébe, meg állítólag egy anyát négy angyal kísér a sírig, az egyik a jóság, a többire most nem tudok emlékezni, négy angyal kísér a földbe, Isten egy bánatos gyerek, az ütögetéstől vakolat hull vissza a kis öklére. Addig a pontig el önmagamig mentem, nem tovább. vers volt sok. még több árvaság. önmagam mentem, mentegetem, önmagamig sorsom elcipelem. mint aki túlél, majd belőle táplál egy életet, székre ejtett önmagát, mint idegent, aki bennem fekszik, idelent. a bűn is csak egy lehetőség a sok rossz közül, előlép és nem hátrál a jó belőlem. van a Teremtő. tudom, előnyben.