Isztambult is meghódította a magyar bicikliskultúra

kep (1)2015. június 5-én Budapest és Berlin után Isztambulban, az Isztambuli Magyar Kulturális Központ gondozásában is megnyílt a nagysikerű Velofetish kiállítás, amely a magyar kortárs városi bicikliskultúrát hivatott bemutatni. A kiállítást Füsun Ipek kurátor és Frazon Zsófia muzeológus nyitották meg, az este folyamán pedig a Vázsonyi-Kardos Duó egy jazzkoncerttel szórakoztatta a négyszáznál is több érdeklődőt. A Velofetish Kiállítás július 4-ig tekinthető meg az Isztambuli Magyar Kulturális Központban.

A Balkantango Velofetish kiállítása Magyarország kortárs városi biciklis kultúráját mutatja be: a városi biciklizés széleskörű elterjedését és ennek a művészetre és tárgykultúrára gyakorolt, hirtelen felerősödött hatását. A kiállítás többek között néprajzi gyűjtéshez készülő fotókat, személyes emlékeket megörökítő filmeket, használati tárgyakat és fétis szobrokat felvonultató, naprakész szemléje mindennek ami kifejezi ezt a szabadságot és rugalmasságot szimbolizáló, az új évezred új város fogalmát teljesen átformáló jelenséget, amit biciklis kultúrának nevezünk.

A biciklis életérzéssel talán a környezettudatosság a legszorosabban egybeforrt fogalom. A bringánkat egyszer vesszük meg, nem kell tankolni, saját erőnkből hajtjuk. Legyen szó egy jó kis hétvégi bringázásról vagy piknikről, az ilyen programokon a fogyasztásellenesség ha nem is vezérelv, de fontos kísérő jellemző. Az újrahasznosítás pedig a környezetet is védi, a fogyasztás fogalmát is átalakítja, főként ha DIY, tehát azonosul az alkotás élményével. A szereld magad bringaműhely (Cyclonomia), a cangán házhoz szállított friss házi ebéd (Kétker-Étkem) vagy a hajléktalanokat segítő biciklis ételosztás (BP Bike Maffia) ugyanannak a gondolkodásnak különféle kreatív megnyilvánulásai. A kerékpárgumiból készített övek (1Mind1, Felvarrom) és ékszerek (L’icorice), az újrahasznosított táska (Serin) és óra (Recyclock) pedig tárgyi illusztrációi ennek az egyre népszerűbb hozzáállásnak.

kep (2)

Bár a kerékpáralkatrészekből készített tárgyaknak közvetlenül nem tulajdonítunk varázserőt és nincs rítus, melynek kapcsán előbújna a bennük lakozó szellem, mégis mondhatjuk, hogy a bringás kultúrának erős kötődése van a fétis fogalmához. Ha istenségnél hétköznapibb értelemben is, de valamilyen szellem mégis lakik a fémalkatrészekből készített robotszobrokban (Felvarrom) és egy gumiruha fodrai között is (Aquanauta X Balkantango). Egy belsőből készített ékszer (1Mind1) nyaklánc formájában képviseli ugyanazt a szellemet, melyet mozgásban láthatjuk a vetítésen (Szabó Amanda). Másként és mást mutatnak a biciklizésről, de abban mind azonosak, hogy részként képviselnek egy náluknál jóval jelentősebb egészet.

Bár városban gyakoroljuk, mégis megmaradt a biciklizésnek egyfajta extrém sport jellege, fogalma szorosan kötődik a kaland, sőt, néhol a veszélyes kaland élményéhez. Ahogy a futárokat szokás városi cowboy-oknak nevezni, úgy ismeri az érzést kicsiben minden cangás: a hétköznapok bringázásának adrenalin flash-ét. Míg a Hollandiában dolgozó riksásokról készült dokumentumfilm (Riksaláz) egész hosszú távon mutatja ezt a kalandvágyat, úgy láthatjuk a cangával utazó stáb road-movie-ján (Cycle me Home) ugyanazt az érzést, csak rövidebb távon. Akár a hegymászók útjuk során, a városi biciklisták is elhaladnak halálos kerékpáros balesetek helyszíni megemlékezései mellett (Ghostbikes). Egy futártáska (Bagaboo) pedig jól mutatja, hogyan épült be a túrázásnál megszokott anyagból készült kiegészítő a város lakosairól alkotott képbe.

…és hogy miért koszos? Mert egy igazi futárzsákot tisztán csak a varrónője lát.

A cikk folytatása>>>

kitekinto.hu

 


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here