Vége van-e a Kemal Atatürk-féle álomnak?

Törökországban július 15-én pénteken a hadsereg egy része puccskísérletet hajtott végre. A puccskísérlet órák alatt polgárháborús helyzetté eszkalálódott, harcok folytak az utcán; katonák, rendőrök, civilek csaptak össze több nagyvárosban. A nemzetközi média élőben közvetítette az eseményeket. Törökországon a világ szeme: sem Európa, sem Amerika számára nem közömbös, mi zajlik a geopolitikailag és gazdaságilag is nagy súllyal bíró országban. Mi történt pontosan? Mi zajlik most? Mi várható ezek után? Hogy befolyásolja mindez a nemzetközi politikát?

Gyorsan reagálva az eseményekre, a Political Capital és Türkinfo kerekasztal beszélgetést szervezett, hogy fényt derítsen a történtek hátterére, történelmi, politikai és gazdasági összefüggéseire és vázolja várható kimeneteleket.

Tarik Demirkan, a Türkinfo főszerkesztője, Egeresi Zoltán Törökország-szakértő és Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő elemezte a helyzetet, a beszélgetés moderátora a Political Capital munkatársa, Zgut Edit volt.

kerekasztal
Erőtlen kemalista puccskísérlet?

A jelenlegi puccskísérlet váratlan volt, de nem meglepő: a török társadalomban olyan mély törésvonal húzódik, amely bármilyen válsághelyzetet előidézhet rövid idő leforgása alatt. A jelenlegi puccskísérletnek nem volt jele, valószínűleg a hadsereg középvezetésének egy gárdája kezdett elkeseredett, rosszul szervezett akcióba, fejtette ki Tarik Demirkan.

Alapvető dolgok hiányoztak:

  • Rossz volt az időzítés. „Este nem lehet puccsot csinálni.” Más lett volna a végeredmény, ha éjjel veszik át a hatalmat, mint ahogy az az eddigi puccsok esetében zajlott. A város még ébren volt,
  • Hírközlő csatornák feletti kontroll. Csak az állami TV-t foglalták el Ankarában, az isztambuli székhelyű kereskedelmi televíziókat nem. Nem tudták kontrollálni az információáramlást. A kormány mozgósította a híveit a TV-n keresztül.
  • Az állami vezetőket nem fogták el. Erdoğant fél órával lekésték, a gépét nem merték lelőni.

Ez a rosszul kivitelezett, elkapkodott akció bukáshoz vezetett. Rengeteg kérdés merült fel, például miért nem reagált a hadsereg titkosszolgálat információira, amelyeket a puccs napján négykor közöltek, miért mentek el egyes magasrangú katonai vezetők egy esküvőre, ha ilyen súlyos volt a helyzet?

Összeesküvés-elméletek kaptak szárnyra. Volt olyan feltételezés, mely szerint maga az elnök állt a háttérben. Egy biztos.

Erdoğan győztes hadvezérként tért vissza, „Allah ajándéká”-nak nevezte a történteket.

Július 20-án este rendkívüli állapotot hirdettek, amely egyet jelent a polgári demokrácia intézményeinek felfüggesztésével.

Wagner Péter kiegészítette az elmondottakat, hangsúlyozva, hogy mindenki másképpen értelmezi a történteket. Bár a titkosszolgálatok rendelkezhettek bizonyos információkkal, ezek nem volt elég pontosak, a vezérkart sem nem értesíthették.

Két fontos momentumot emelt ki, amin megfordultak az események:

  • Az elnök elmenekült. Hiába fogták be a célkeresztbe az elnök gépét, nem tudhatták, valóban az övé-e, bizonyosság hiányában nem mertek lőni.
  • A médiát nem sikerült uralni. Puccs idején döntő, mit hisznek az emberek. Amikor Erdoğan bejelentkezett az agyik TV adón keresztül, valószínűsíteni lehetett, hogy a puccs elbukott.

Forrongó indulatok, halálbüntetés

Az AKP aktivisták napok óta megtöltik az utcákat, lincshangulat van, durva indulatok szabadultak el, elemzi a jelenlegi helyzetet Egeresi Zoltán. A féktelen gyűlölet egyik abszurd megnyilvánulása, hogy a puccsistáktól a vallásos temetést is megtagadják, sőt, külön temetőbe temetnék őket.

A halálbüntetés „benne van a levegőben”,

de valószínűleg nem merik bevezetni, mivel az uniós csatlakozási folyamatot is visszavetné, ill. nem mernek teljes mértékig szembemenni a nyugati szövetségeseikkel. A tisztogatási hadjárat megkezdődött, a hadseregből 4-5000 embert, továbbá bírókat, rendőröket, ügyvédeket, egyetemi tanárokat menesztettek. Kérdés, meddig megy majd el Erdoğan a kormányellenes hangok elhallgattatásában, nekimegy-e az ellenzéki pártoknak is, vagy csak a gülenistákat távolítja el, hogy aztán az ellenzék kiiktatása után bebetonozza hatalmát.

Mi a helyzet a kurdokkal?

Nem olyan régen lépett életbe az az intézkedés, mely szerint a képviselők mentelmi jogát felfüggesztették, ez egyértelműen azok ellen a kurd képviselők ellen irányul, akiket perbe fogtak vagy fognának terrorizmus vádjával, mondta el Tarik Demirkan. Wagner Péter felívta a figyelmet arra a tényre, hogy a kurdok jelentős része vallásos, az ország elmaradottabb vidékein él, ők szintén az AKP-re szavaztak. Egersesi Zoltán szerint a tavalyi, egymást követő választások tapasztalata ezt alátámasztja.

A puccskísérlet az eddigi folyamatok katalizátora: belháborúk, terrortámadások, a radikalizációs folyamat erősödése mind erre mutat. Ezzel párhuzamosan – és ezzel nyilvánvaló összefüggésben – az alevi közösségek ellen és a családon belül is nőtt az erőszak

Válaszúton: társadalmi konszenzus versus erőpolitika

Ahogy Tarik Demirkan fogalmazott,

ez egy történelmi pillanat.

Jelenleg a teljes hatalom a kormány kezében van, ez óriási felelősség.

Az AKP korábban erősen polarizálta társadalmat, de ebben a krízishelyzetben most mindenki a puccs ellen szólalt fel. Ilyen még soha nem volt, az ellenzéki pártok már a puccs estéjén deklarálták, hogy elítélik a puccskísérletet és kiállnak a demokrácia mellett.

Erdoğan megragadhatta volna az alkalmat, hogy párbeszédet kezdjen az ellenzékkel, társadalmi konszenzus irányában demokratikus építkezésbe kezdjen. Nem ez történt. Folytatni látszik a konfliktusra épülő erőpolitikát, például megígérte, hogy megvalósítja a Gezi park átépítését.

Tisztogatások, boszorkányüldözés, emberi jogok eltiprása

Tarik Demirkan ismertette az eddig elbocsátottakkal kapcsolatos elképesztő számadatokat: 50.000 közalkalmazottat bocsátottak el, 626-e állami oktatási intézményekből, 524-et a Fethullah Gülen-mozgalomhoz köthető magánintézményekből. 21.000 tanárt függesztettek fel. 3000 bírót és ügyészt rúgtak ki, (ez az igazságszolgáltatás egyötöde!), 9004-et őrizetbe vettek. 1577 dékánt mozdítottak el székéből, 4 rektort leváltottak, egyet letartóztattak. Az egyetemi tanárok és a közalkalmazottak nem utazhatnak, a szabadságot eltörölték, mindenkit hazahívtak.

A bevezetett drasztikus intézkedések több kérdést is felvetnek:

  • Meddig terjednek a tisztogatások? Csak a gülenistákat távolítják el a gépezetből vagy a civilekre is kiterjed majd?
  • Jogállamban elfogadható-e, hogy a politikai nézetei miatt bocsássanak el valakit?
  • Bevezethető-e visszamenőleg a halálbüntetés?
  • Visszatartó erő-e a „Nyugat aggodalma”?

Törökország kezében az adu

Wagner Péter válaszolt arra a kérdésre, hogy az incirliki török légibázis

mekkora zsarolási potenciált jelent a NATO számára.

A bázis a szíriai hadműveletek szempontjából nem fontos, mondta el a szakértő. Lényegesebb momentum, hogy atombombákat őriznek a bázison, ezért fontos az USA számára.

A menekültválság kezelésében Törökországnak kiemelt szerepe van. Felrúghatják-e vajon a törökök az EU-Törökország egyezményt, ha vitába keverednek Európával a halálbüntetés bevezetése miatt? Egeresi Zoltán szerint

a törökök nem vágnák el ezt a köteléket Európával.

Bár a törökök jelenleg a belpolitikára koncentrálnak, nem mondtak le a vízummentesség bevezetésének lehetőségéről.

Vége van-e a Kemal-féle álomnak?

Jeszenszky Géza volt külügyminiszter tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy  ha sikerült volna a puccs, az új vezetők vajon demokrácia szellemében jártak volna el.

Az atatürki rendszer modernizációs kísérlet volt, amelynek már az 50-es években megmutatkoztak a hiányosságai, ezek vezettek többek között a korábbi katonai puccsokhoz is – vázolta a történelmi hátteret Tarik Demirkan. Az AKP megoldásnak tűnt sok problémára, mivel tömörítette az addig ellenzékben lévő iszlám pártokat, de első ígéretei szerint a szekularizmust ötvözni akarta az iszlámmal, nem eltörölni. Később változtattak politikájukon, jelenleg felszámolják a kemalista hagyományt és antidemokratikus intézkedéseket hoznak. Wagner Péter a Közel-Kelet modernizációs útjairól beszélt: jellemzően két irány van, a nacionalista és az iszlamista. Az iszlamizmus erősödött Törökországban, míg a kemalizmus az utóbbi időben folyamatosan gyengült..

Jelenleg válságállapot van, és a helyzet folyton változik. Nem lehet hosszú távú jóslatokba bocsátkozni…

Kertész Erika – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here