Török objektív: Yusuf Tuvi – AFIAP fotóművész

„A fényképezés nem tudja megváltoztatni a világot, de meg tudja mutatni, különösen akkor, amikor az épp változik.” MARC RIBOUD (1923)

Sorozatunkban olyan fotósok szerepelnek, akik képeikkel változó világunkat mutatják be nekünk. Lássuk a világot az ő lencséjükön át, mert sokszor olyat is meglátnak, amit mi nem.

Yusuf Tuvi 1938-ban született Izmirben, és ma az egyik legjobban ismert fotóművész Törökországban. 1960-ban diplomázott az Isztambul Műszaki Egyetemen mint villamosmérnök. 1974-ben a művészet iránti elkötelezettségével és az érzelmeinek kifejezése céljával, nagy szenvedéllyel kezdte a fotózást.

Évtizedeken át a fényképeit számtalan díjjal tüntették ki, és különböző kiállításokon mutatta be mind hazájában, mind nemzetközi kiállítótermekben.

1983-ban elnyerte az „AFIAP: a FIAP művésze” elismerést, melyet a FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique – Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség) ítél oda az arra érdemes művészeknek.
Leginkább diafilmmel dolgozik, és diavetítéseken mutatja be Törökországban és külföldön tett utazásainak fotóit. Ezeken az utazásokon készített képeket publikálja továbbá Törökország vezető utazási magazinjában, az Atlasban, és több könyv is megjelent képeinek gyűjteményével.

Az Idegenforgalmi és Kulturális Minisztérium jelenleg is használja munkáit Törökország bemutatása céljából a világ számos pontján. Az Isztambul Modern Múzeum nemrég négy művét helyezte el gyűjteményében.

A művész díjai:

1982  Kodak : „Az élet középpontja a gyermek” –  Első díj
1983  AFIAP : „A FIAP művésze” elismerés
1984  İFSAK : 8. nemzeti fotóverseny – Második díj
1985  a német ‘Foto Creativ’ magazin „Gyermek” témájú versenyén – Első díj
1985  ENKA Holding Művészeti Alapítványának fotóversenyén – Első díj és 5 különdíj
1986  a német ‘Foto Creativ’ magazin „Portré” témájú versenyén – Első díj
1986  Etap Pullman Hotel fotóversenyén – Harmadik díj
1991  İsztambul 6. nemzetközi FIAP fotóverseny – ezüstérem
1994  Angliában a „Ballantine’s Finest” által rendezett „Vörös szövet” tematikájú versenyen, 15000 pályamű közül az első tíznek járó különdíj

Yusuf Tuvi művészetét kollégái és tisztelői szavai által ismerhetjük meg:

İzzet Kehribar fotóművész így beszélt róla kiállítása alkalmából „Yusuf Tuvi képeinek központi szereplője mindig az ember. Néha egy portré, néha csak egy árnyék vagy egy lábnyomot hagyó személy. Amikor fotókat készít, mindig keresi az emberi lényt, és amikor megtalálja, annak mozgására összpontosít. Véleményem szerint Yusuf Tuvi erőssége az, hogy megnézzük a képeit, azok az agyunkba égnek, és azokra még évek múlva is emlékszünk.”

Merih Akoğul fotográfus és író a következőt nyilatkozta róla: „Úgy tudjuk, ha nincs megelégedve a fénnyel, nem nyomja le az exponáló gombot, és nem készít fotót. A fény, mely az egésznek értelmet ad, az embereket körülveszi, minden képén főszereplő. A fény színeivel jár táncot, és emiatt páratlan. Az idővel, helyszínnel és fénnyel koronázott képeit megnézve azt érzem, átadja számunka szenvedélye és elhivatottsága egy darabját. Köszönjük neki, hogy mindezt a szépséget megosztja velünk.”

Dr. Beyhan Özdemir fotóművész, egyetemi tanár mondta: „Az általa bejárt földrajzi területeken a sok utazó közül nem csak az egyik a sorban, ugyanakkor felfedező is. Az adott ország embereit a környezetükkel együtt kívánja bemutatni, és legjobban azt szereti, amikor nehéz fényviszonyok mellett készíthet csodálatos képet. Amikor az embert bemutatja, valójában az általa épített utcáit, bazárjait, piacát, templomát is megmutatja egy mesebeli világban.”

A cikkben szereplő képek és információk forrásául szolgáltak, illetve további csodálatos fotókat nézhetünk meg a művész saját honlapján itt: http://yusuftuvi.com

Fényképekről, fényképészről szubjektíven

Volt szerencsém a művészt meghallgatni, amikor munkájáról beszélt. Megnézhettem egy olyan filmet, amiben úgy állította össze fotóit, hogy az 1980-as évektől a mai napig láthattuk mi az, amit megkíván nekünk mutatni a világból, az emberekről.

Le voltam nyűgözve. A fent idézett művésztársainak teljesen igaza van: a képei beleégnek az agyunkba, és nem felejtjük. Hatással vannak ránk ezek a fotók. És azt hiszem ez a lényege a fotók elkészítésének, és mások számára történő bemutatásának.

A felé irányuló tisztelet, és szeretet szinte tapintható, a munkáját elismerő tapsvihar alig hallgatott el.

Nem felejtem továbbá azt, amikor elmondta: „44 év telt el… Néha a föld szép, néha szomorú, de soha nem adtam fel, hogy a fényt keressem. Az emlékezetemben helyet kapó nyomokat mindenhová magammal vittem. Fiatalkorom óta, a fényképek készítése során felgyülemlő érzéseim egy cseppet sem csökkentek.  Az elmúlt években szerezett tapasztalat ellenére, fényképezéskor még mindig izgalmat érzek.”

 Már eddig is sokszor megfogadtam saját képeimet válogatva, egy vagy akár sok fotót kidobva a lomtárba, hogy ezután figyelmesebb leszek, nem nyomom le a gombot, csak akkor, ha érzem ez a fotó jelent majd valamit. Yusuv Tuvi képeit nézegetve, elmerülve bennük még inkább elhatároztam ezt. És azt is, hogy egyszer összeszedem a bátorságom, kilépek saját korlátaim közül, és embereket fotózok majd, nem csak tájakat, tárgyakat. Mert az ember és a környezete együtt egy egység.

Forrás: haberler.com

Szerző: Erdem Éva – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here