Tolga Karaçelik: pillangóként szárnyalni

forrás: Kelebekler – Butterflies Facebook oldal

Tolga Karaçelik 2010-ben bemutatott Gişe Memuru című filmje után több évig nem hallatott magáról. Kelebekler című alkotása 2018-ban készült el, amellyel elnyerte a 2018-as Sundance Filmfesztivál nagydíját. Ebből is látszik, hogy hosszú utat kellett bejárnia ahhoz, hogy a kortárs török mozi egyik legismertebb filmrendezőjévé válhasson.

A török filmek nem ismeretlenek a nemzetközi közönség számára sem. Miután Nuri Bilge Ceylan és Semih Kaplanoğlu a cannes-i és a berlini filmfesztiválon díjat nyertek, a figyelem középpontjába a török független filmkészítés és a Sundance Filmfesztivál nagydíjának nyertese, Tolga Karaçelik került.

Bár Karaçelik az egyetemen jogot tanult, az írás mindig is a szenvedélye volt. Novellákat, verseket írt szívesen. A látókörének kreatív bővítésébe 20-as éveinek elején kezdett. Mivel maga is rájött, hogy írásai nagyrészt ismétlődő témákat dolgoznak fel, ezért úgy gondolta, hogy önmaga kifejezéséhez más műfajokkal is meg kellene ismerkednie, így került kapcsolatba a filmezéssel.

A diploma megszerzése után Karaçelik New York-ba költözött, hogy filmkészítést tanuljon, ahol méltányolták fantáziáját és egyedi stílusát is. Ebben az időszakban két olyan rövidfilmet is készített, melyet az iskola legjobb filmjévé választottak. Annak ellenére, hogy maradhatott volna Amerikában, úgy döntött, visszatér Törökországba és ott folytatja tovább a filmes karrierjét. 2010-ben jelent meg első játékfilmje, a Gişe Memuru. A film Kenan, egy csendes, magába forduló autópályadíj-szedő monoton életét mutatja be. A férfi nem igazán érdeklődik a társas kapcsolatok iránt, hallucinációi vannak és idegösszeroppanásban szenved. Ezzel a rendező a modern élet miatt kialakuló elidegenedést helyezi a középpontba.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sine Office (@sineoffice) által megosztott bejegyzés,

A film az Antalya Filmfesztiválon Arany Narancs-díjat kapott. Karaçelik elmondása szerint ez a film az akkori életét tükrözi. Amikor a forgatókönyvet írta, életének olyan periódusában volt, hogy úgy érezte elakadt. A filmek először versformában kelnek életre, majd ebből készül a forgatókönyv. Ez elegendő időt biztosít számára, hogy elgondolkodhasson a film hangulatán, a közvetíteni kívánt érzelmeken.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Sarmaşık Filmi (@sarmasikfilmi) által megosztott bejegyzés,

A 2015-ös, második játékfilmje a Sarmaşık, politikai töltetű pszichothriller, amely egy zátonyra futott tengerhajó legénységének történetét meséli el, akik hónapok óta be vannak zárva a hajón, és az elszigeteltség miatt lassan megőrülnek és erőszakossá válnak. A filmben létrehozott mikrovilág egy tükör, amely a világban tapasztalható társadalmi konfliktusokat mutatja meg.

Személyes történetek

Karaçelik harmadik játékfilmje, a Kelebekler, mellyel elnyerte a Sundance Filmfesztivál nagydíját. A díjátadó után az egész város róla beszélt és az ország minden tájáról hívták, hogy interjút készítsenek vele. A film egyik személyes élményét mutatja be, szeretett nagybátyja, Mazhar halálán keresztül. A nagybátyja halálát követően öt évbe telt, hogy a forgatókönyvet megírja. A forgatókönyv megírása segített neki abban, hogy nagybátyja méltó helyre kerülhessen a szívében.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Kelebekler (@kelebeklerfilmi) által megosztott bejegyzés,

A történet három testvér történetét meséli el, akik újra találkoznak, miután megtudják, hogy apjuk, akivel harminc éve nem találkoztak, meghalt. Amikor visszatérnek falujukba, mindent megtesznek, hogy a végtisztességet apjuknak megadhassák, miközben felidézik a múlt traumáit, amelyeket az évtizedek során megpróbáltak elfelejteni. Karaçelik szerint ez a film a hitről szól. Hinni a családhoz való tartozásban, abban, hogy szeretve lehetünk vagy éppen abban, hogy nem, hinni abban, hogy valaki a barátunk szeretne lenni és hinni Istenben.

Karaçelik vegyíti a különféle műfajokat, melyek segítségével a hétköznapok komikus magasságait és tragikus mélységeit ábrázolja. Családi drámájában a fekete humor és a bohózat jellemzőit elegyíti. A film bemutatásáig ő is sok nehézséggel szembesült, főleg ami a finanszírozást illeti. Kénytelen volt kampányt indítani, hogy a film utómunkálatait, a filmzene és a filmfesztivál költségeit fedezni tudja. Annak ellenére, hogy nem sikerült annyi pénzt összegyűjtenie, mint amennyit szeretett volna, mégis sikerült felhívnia a közönség és más rendezők figyelmét a filmjére. Ennek köszönhetően több török városban, köztük Edirnében, Çanakkaléban, Edremitben, Denizliben és Vanban is bemutatták a filmet.

Karaçelik olyan filmeket készít, amelyeket mind a kritikusok, mind a közönség elismer.

Forrás: The Guide Istanbul

Kollár Kata – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here