Szultánok udvarában egy magyar zongorista: Hegyei Géza

Egészen más témában olvasgattam az interneten, mikor ráleltem erre a könyvre: Osmanlı’nın Avrupalı Müzisyenleri (szerző: Dr. Evren Kutlay Baydar), mely az oszmánok és az európai zene kapcsolatáról szól. Azon túl, hogy bemutatja azokat a zenészeket, akik a birodalomban jártak, koncerteztek vagy éltek, sokat tudhatunk meg az Oszmán Birodalom és Európa kapcsolatáról is.

Az első fejezet az olasz muzsikuscsaládokat tárgyalja, a kötet második felében az angolokat és a franciákat, és pár oldalon a török hölgyek és a nyugati zene kapcsolatát. Számunkra a második fejezet – a Liszt Ferenc nyomdokaiban című – nyújt csupa meglepetéssel teli élményt.

forrás: Osmanlı’nın Avrupalı Müzisyenleri

A szerző röviden szót ejt az oszmán–magyar kapcsolatokról, majd hosszabban tárgyalja – amiről a Türkinfo is többször írt már  – hogy Liszt Ferenc 1847-ben öt hetet töltött Konstantinápolyban, ahol több koncertet adott a török lakosok nagy örömére.

A következő részben Alessandro Voltant (ismertebb nevén Macar Tevfik) mutatja be, aki – bár nem Magyarországon nőtt fel – magyar gyökerekkel rendelkezik. Édesapja és nagybátyja is katonatisztként szolgált az oszmán–orosz háborúban, miután Törökországba menekültek az 1848-49-es szabadságharc megtorló intézkedései elől. Macar Tevfikről hosszabb cikket olvashatnak törökül a Türkinfo oldalán. Fontos információ a zenészről, hogy Izmirben annak az Adnan Saygunnak volt a zenetanára, aki az első török operát írta, és aki Bartók Béla törökországi gyűjtőútjának is fontos részese volt.

Külön fejezet szánt a könyv szerzője Karl Berger hegedűművésznek is, aki Aradon született jóval Liszt halála után (1894-ben), ám Liszt rajongójaként őt is a híres zeneszerző utódjának tekintik. 1918 elején érkezett Isztambulba Şehzade Abdülmecid Efendi (1868–1944), a 32. szultán, Abdul-Aziz fia, oszmán festőművész – meghívására. Ugyan hazatért Magyarországra, de néhány hónap múlva „udvari zenetanár” megbízatást kapott, így végleg a városba költözött. Tanítványa volt többek között Ferhunde Erkin, az első török női koncertzongorista, és testvére, Necdet Remzi is. Tanítványa volt későbbi felesége is, Aliye Berger híres grafikusnő.

ferhundeerkin.com Necdet ve Ferhunde Remzi Karl Berger’in öğrencisi iken (1920)

Kérjük jelezzék számunkra, ha a fenti zenészek történetére részletesen is kíváncsiak, most azonban egy olyan művészről írunk majd, akinek nevét alig ismerhetjük Magyarországon, ám annál ismertebb volt Isztambulban 1896-tól egészen haláláig, 1926-ig. Ő Hegyei Géza zongoraművész, zeneszerző és zenetanár.

forrás: Osmanlı’nın Avrupalı Müzisyenleri

Őt valóban a Liszt örökség követőjének tekinthetjük, hiszen maga a mester tanította zongorázni Budapesten, a Zeneakadémián. Természetesen nem „főállásban”, hiszen neki számtalan más kötelezettsége volt szerte Európában, ám Liszt választotta ki azokat a tehetségeket, akik felvételt nyertek zongora és zeneszerzés szakra.

Az akadémiai évek alatt Gobbi Henrik növendéke volt, komponálást pedig Nikolits Sándortól tanult.

Hegyei Géza az 1880–1881 és 1881–1882 években tartott évzáró akadémiakoncerteken Liszt Ferenc tanítványaként került megjelölésre a programban.

Arra nincs bizonyíték, hogy pontosan mikor és miért költözött Isztambulba. Egyes források szerint azért maradt ott véglegesen, mert szerelmes lett és megházasodott, ám ez nem feltétlenül van így. Már korábban a városba érkezett (első lakcímbejegyzései 1896-ból lelhetőek fel) és leendő feleségével, Katalinnal egy, a Yıldız-palotában – II. Abdul-Hamid szultán jelenlétében adott koncertjén – ismerkedett meg.

Valóban egymásba szerettek, majd összeházasodtak, családot alapítottak. Két fiuk (Géza és Károly) és három lányuk (Margit, Katalin és Zsuzsi) született. Perában éltek egy négy emeletes házban, melynek állítólag minden szobájában volt egy zongora. A negyedik emeleti hálószobába úgy hívták fel a gyerekeket, hogy lejátszották az adott gyermek számára kitalált hangsort, és az már futott is.

Hegyi legdrágább és legtehetségesebb tanítványa felesége volt, akivel később közösen adtak koncerteket. Ám neves isztambuli személyeket is tanított: Şehzade Abdülmecid Efendi (1868–1944) festőművész, művészetrajongó zongorázni tanult tőle, az egyiptomi királyi család tagját, Iffet hercegnőt, sőt II. Abdul-Hamid szultán két lányát is – Şadiye szultánát és Ayşe szultánát – zongorázni tanította.

Természetesen számtalan más – kevésbé nemesi származású – tanítványa is volt, többen közülük később zenészek lettek. Érdemes kiemelni a növendékek sorából a fent már említett testvérpárt, akiket Karl Bergerrel közösen oktattak: Necdet Remzi (hegedű) és Ferhunde Remzi (zongora), akik egészen kisgyermekkoruktól kezdve állandó szereplői voltak az isztambuli koncerteknek. Magyar mestereik révén sokszor magyar zeneszerzők (Liszt Ferenc és Hubay Jenő) darabjai is szerepeltek programjukban, ezen a koncertjükön például maga a mester (Géza da Hegyée) is szerepelt.

forrás: ferhundeerkin.com

A tanításon kívül a konstantinápolyiak számtalan magán- vagy nyilvános koncerten is találkozhattak vele. A bekezdésben bemutatott könyvben bámulatos részletességgel írja le a szerző ezeket a fellépéseket, felkutatva azokat a korabeli sajtóhírekben és plakátokon. Némelyikük a szokásos koncertszezon programjában szerepelt, míg mások jótékonysági előadások voltak.

istanbulmuzayede.com

Kettőt emelnék ki a koncertek sorából, azok magyar vonatkozása miatt.

Az egyiket Hegyei szervezte meg és 1918. április 23-án egy teljes magyar zenekart láttak vendégül a szultán udvarában. Minden zenekartagot és magát Hegyeit is kitüntetéssel jutalmazta a szultán.

A korabeli magyar sajtóban (Vasárnapi Újság – 39. évfolyam, 32. szám, 1892. augusztus 7.) találtam rá a másik leírásra, mely részletesen számol be arról az utazásról, melyet a magyar tűzoltóság tett Konstantinápolyba. Önök is elolvashatják, nagyon érdekes írás, melynek csak egy kis fejezete az, amikor a magyar küldöttség – a szintén magyar –  jómódú üzletember, Back Boszporusz parti villájában vett részt egy fogadáson, ahol Hegyei Géza és Székács Gyula koncertjét hallgatták

Forrás: epa.oszk.hu- Vasárnapi Újság – 39. évfolyam, 32. szám, 1892. augusztus 7.

Hegyei Géza 1926. február 19-én hunyt el Isztambulban. Egy koncertet adott a német nagykövet rezidenciáján, óriási sikere volt, egy pohár pezsgővel a kezében köszönte meg a tapsot. Utána rosszul lett, felesége egy pamlagra fektette, majd pár perc múlva elhunyt.

Temetésén tömegek jelentek meg búcsúztatására: Konstantinápoly legnagyobb keresztény temploma és még annak udvara is megtelt. Emlékére nagyszabású koncertet rendeztek a városban. Gyermekei és felesége megsegítésére Pera egész lakossága összefogott. Konzervatóriumi feladatait felesége vette át, és egészen 1932-ig ő tanított zongorát a korábbi Hegyei növendékeknek.

Temetéséről a Pesti Hírlap 1926. február 28-i száma is részletesen beszámolt a magyar olvasóknak. A cikk szerzője – a művész személyes ismerőse, Dr. Medriczky Andor – szavaival zárom a cikket, hiszen mi is ezért írunk róla: „Magyarország is emlékezzék meg egy pillanatra idegenbe szakadt nagy fiáról, aki harminchat éven keresztül csak büszkesége, apostola volt a magyar névnek itt, távol keleten.”

Elolvashatják még Fodor Gábor, az Isztambuli Magyar Intézet igazgatójának, Hegyei Gézáról szóló cikkét, melyet a zenész utódaitól származó további információk tesznek érdekessé, sőt egy, a családtól kapott portrét is láthatnak róla.

Erdem Éva – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here