Szinán mester, az Oszmán Birodalom építésze

Szinán mester, a „nagy építész”, a régió építészetében fontos szerepet játszott és még most, 430 évvel halála után is csodáljuk kiválóságát, különleges építészeti megoldásait.

Mimar „Koca” Szinán 1489-ben, a brit enciklopédia szerint 1490-ben született valahol Anatóliában, és a Kayseri melletti Ağırnasban nőtt fel. Bár egyesek vitatják, de az 1935-ben végzett kutatás során előkerült csontjai exhumálásakor egyértelműen bebizonyosodott, hogy Szinán török volt, nem pedig görög vagy örmény.

Szinán kisfiú korában gyakran segített apjának, aki építészként dolgozott.

1512-ben devsirme (az oszmán-török hadseregben a janicsárság utánpótlására szánt keresztény gyermekek begyűjtése) útján került Konstantinápolyba, ahol janicsáriskolába kellett járnia. Kereszténynek született, de a devsirme rendszernek köszönhetően áttért az iszlám hitre, és a janicsár-hadtest katonájaként kezdett szolgálni. Támogatta I. Szelim szultánt, amikor ő Rodoszon és Belgrádban volt.

1520 után – egyes feltételezések szerint – Pargali Ibrahim pasa (Szulejmán szultán közeli barátja) katonája lett. Később az íjászatot is megtanulta, megkapta az „aga” címet és számos csatában harcolt Európában, a Közel-Keleten és Perzsiában.

„Láttam a műemléket, a nagy ősi maradványokat, minden romból tanultam valamit, minden épületből felszívtam valamit.”

Mindezek mellett építészetet tanult, s azt remélte, hogy egy nap alkalma nyílik csodálatos épületeket létrehozni. Végül kinevezték a gyalogság vezérének, a háborús gépek parancsnokának és a hadsereg főépítészének. E területeken elért jelentős eredményei miatt a szultán személyi testőrségének ezredesévé vált.

Már fiatalon katonai mérnökként szerzett magának hírnevet, s még I. Szulejmán figyelmét is felkeltette. A szultán kedvenc fia, Mehmed halála után felkérte Szinánt, hogy építsen egy mecsetet. A Hagia Szophia mintájára el is készítette első mesterművét, a Sehzade-mecsetet, melyet ma is az egyik legjelentősebb művének tartanak.

Szinán növekvő hírnevének köszönhetően nemcsak a szultántól kapott megbízást, hanem a városiak is elárasztották őt felkéréseikkel, melynek következtében soha nem látott építkezési hullám söpört végig Isztambulon és jócskán megváltozott a városkép.

Kétségtelenül legnagyobb munkájának a Szulejmán-mecsetet tartják, melyet egy „dombon lévő koronához” hasonlítanak. A mecset építését 1550-ben kezdte el, a Boszporuszról és az Aranyszarv-öbölből is jól látszik a sziluettje. Karcsú minaretjeivel és magas kupolájával Isztambul egyik meghatározó épülete, mely 1557-ben készült el. A kupola tervezésekor példaként a híres Hagia Szophia székesegyházat használta fel.

Majdnem 10 évvel a mecset elkészülte után Szinán elhatározta, hogy épít egy komplexumot is mellé, az Aranyszarv-öbölre és Perara néző oldalra. A komplexum teljes területe közel 25 hektár, magában foglalja a mecsetet, 4 medreszét (iskola), egy kórházat, egy hamamot, orvosi rendelőt, könyvesboltokat, könyvtárat, a szultánok sírját (türbe) is.

Szinán nem csak építészként, de várostervezőként is jelentős az oszmán-török építészetben: épületeit mindig a város legmegfelelőbb helyeire tervezte, monumentális épületei különös módon illeszkednek környezetükbe, harmonizálnak azzal.

Legnagyobb művei egyikének tartják az edirnei Szelim-mecsetet, melynek hármas csigalépcső-szerkezete Szinán találmánya: három ember mehetett fel úgy a csigalépcsőkön, hogy közben nem látták egymást.

1588-ban halt meg Isztambulban, sírja a Szulejmán-mecset északi oldalán található, az utcában melyet róla neveztek el. A neves építészről nevezték el a Merkúr egyik kráterét is.

Élete során több száz épületet tervezett: palotákat, mecseteket, karavánszerájokat, sírboltokat, iskolákat, kórházakat, vízvezetékeket, szökőkutakat, fürdőket és menhelyeket. Az Oszmán Birodalom fénykorában élt és dolgozott, szolgálta I. Szelimet, I. Szulejmánt, II. Szelimet és III. Murádot is.

A mai Törökország területén kívül is megtalálhatóak épületei, például a damaszkuszi Szulejmán-mecset Szíriában vagy a szófiai Banja Basi mecset Bulgáriában.

Forrás: hu.wikipedia.org, turkishculture.org, acient-origins.net

Kollár Kata – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here