Soha nem látott módon megerősödhet a török kormánypárt

Törökországban most vasárnap alkotmánymódosító népszavazást tartanak, mely a két kontinensen átívelő ország államberendezkedésében radikális változásokat hozhat. A kormányző Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) által kezdeményezett referendum a török átlagembereket is rendkívül megosztotta. A Kitekintő Tarik Demirkannal, a turkinfo.hu szerkesztőjével, újságíróval beszélgetett.

Először egy rövid kérdést itt az elején. Ön szerint milyen részvétel és eredmény várható a vasárnapi népszavazáson? Patthelyzet lesz?

Igen, szerintem ez egy patthelyzethez közeli helyzet lesz. Az “igenek” aránya az utóbbi időkben kicsivel emelkedett, vagyis a kormány álláspontja áll nyerésre.

Sok szakértő és újságíró azt mondja, hogy a mostani referendum különös jelentőséggel bír. De vajon mekkora is az igazi tétje ennek Törökország jövőjét tekintve?

Szerintem ez nagyon fontos lesz, egyfajta rendszerváltozás zajlik majd le Törökországban. A modernkori Török Köztársaságnak volt egy belső rendszere, mely alkotmányjogokat biztosított bizonyos szervezeteknek, szerveknek. A köztársasági elnök, az igazságszolgáltatás vagy a hadsereg mind belső gátként működtek. Ezek a rendszer megváltoztatására irányuló radikális törekvéseket mindig leszabályozták, tompították. Na most ezzel a népszavazással Törökország iszlám alapú átpolitizálásának utolsó állomására értünk, a kormányzó párt – az AKP – a köztársasági elnöki pozíciót már korábban megszerezte, a hadsereget is szépen lassan rendszabályozták. Ez még nem zárult le, de igazságszolgáltatási és alkotmánybírósági lépések sorozatai következnek, melyek azt eredményezik majd, hogy a hadsereg és az igazságszolgáltatás – talán néha túlságosan széles jogait és önállóságát – jelentősen szűkítik, és ezentúl sokkal könnyebben lehet majd az ország belső közjogi rendszerét átszabni. Törökország belső, mondhatni megcsontosodott, a változásokra, a kor kihívásaira lassan reagáló jellege megszűnik, az ország demokratikusabb alkotmányra tesz szert ezáltal. A nagy kérdés azonban az, hogy egy ilyen folyamat általában népi konszenzus keretében szokott megtörténni. A jelenlévő politikai pártok, tényezők nagy egyetértésével kellene egy újabb társadalmi szerződést létrehozni. A török államban viszont nem ez történik. Legfeljebb a társadalom 50 százalékának a támogatásával történik most ez az egész átszabás, a kormányzó politikai mozgalom erővel akar változtatni és egy új utat nyitni Törökország előtt. És ez mivel jár? Hiába változik a törvény, nincs mögötte társadalmi konszenzus, nem lehet sikeres a folyamat. Emellett a jelenlegi kormány az országot inkább a vallás, Kelet felé szeretné vinni, és ezt az ország másik 50 százaléka nem támogatja. A másik az, hogy az ellenzék szerint semmilyen garancia nincs arra, hogy az átalakuló rendszerben az önálló hadsereg és igazságszolgáltatás pozícióira a kormány nem a saját embereit jelöli ki, mivel a most alakuló keretekben a miniszterelnök és az államfő nagyrészt közösen neveznek majd ki személyeket, és nem ezen szervezetek saját belső köreiben történik meg a kiválasztás. Ez egy olyan képet alakíthat ki Törökországról, hogy olyan emberek kerülnek az állam mindenfajta pozícióira, akik a kormány és az AKP irányvonalát viszik. Olyan mértékben erősödik meg majd a török állam, a török kormány a népszavazás után, hogy az ellenzéknek rendkívül kevés mozgástere lesz.

Ki nyerhet igazán az “igenek” győzelmével? Erdogan? Az AKP? VagyAbdullah Gül államfő is? Esetleg mindannyian?

Ezek nem külön tényezők. Abdullah Gül Erdogan régi párttársa, volt miniszterelnök. Amikor Erdogan több évvel ezelőtt politikai okok miatt nem lehetett kormányfő, akkor Gül került a miniszterelnöki posztra. De ez a három tényező szerves egységet alkot.

Igen, csak itt arra gondoltam, hogy sokan azt rebesgetik, hogy egy megerősített államfői pozíció jönne létre és Erdogan számára Gül egyre terhesebbé válik, a viszonylag erős beágyazottsággal és önálló véleménnyel rendelkező államfőt a mostani miniszterelnök szívesebben látná a partvonalon kívül. Mennyire tartja elképzelhetőnek, hogy Erdogan ülne egy megerősített államelnöki bársonyszékbe a változások után?

Szerintem ezek mondvacsinált konfliktusok. Az elképzelhető, hogy a következő időkben Erdogan az államfői posztra is pályázna, de ez a lényegen nem változtat. Törökországban olyan kemény és bebiztosított állami hatalom van kialakulóban – függetlenül attól, hogy ki van kormányon –, hogy ez nagy veszélyt jelent a török demokráciára. Ugyanakkor nagy lehetőséget biztosít annak a politikai tényezőnek, amely erős társadalmi támogatottsággal hatalomra kerül, mivel az a párt adott esetben “mindent vihet”, a választások megnyerésétől kezdve a hatalmi ágak vezető embereinek kijelöléséig. Itt azonban egy furcsa helyzet áll elő: a változások elvileg utat nyithatnának a demokrácia kiteljesítése felé, a népszavazásra feltett alkotmánymódosítások között ilyet is találunk, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a változásoknak társadalmi konszenzussal kellene végbemenniük.

Ön szerint hogy reagálhat a külföld a népszavazás kimenetelére? Itt most elsősorban az Európai Unióra (EU) gondolok, ahova Törökország igencsak szeretne bebocsáttatást nyerni.

Az az érdekes, hogy úgy tűnik, az EU támogatja ezeket a változásokat.

De azokat a változásokat is támogatja, melyek a végrehajtó hatalom megerősítését szolgálják?

Külföldről ez nem látszik annyira tisztán. Akár Washingtonból, akár Brüsszelből nézve. Ez egy politikai játszma számukra is. A Nyugat azt szeretné, hogy ne velük szembeni hatalmi centrum jöjjön létre. Ők olyan politikai pártokat támogattak eddig is, akik a modernkori Török Köztársaság első modelljével szemben lépéseket tettek. A globalizáció-ellenes mozgalmakat nem támogatják. Szerintem azonban mindenképpen fontos, hogy a külföld is tudjon az átalakulások árnyoldaláról. Nem hiszem, hogy nincsenek szakembereik, akik ezeket a törökországi lépéseket ne látnák meg. Csak rövidtávon gondolkodnak, úgy vélik, hogy ezt a kanyart venni kell, aztán majd meglátjuk. Az AKP-kormánynagyon szépen kihasználja ezt a külföld adta lehetőséget is.

A népszavazás kapcsán a kurdokkal kapcsolatos autonómia, szabadságjogok megadása is terítékre került. Ez most egy populista lépés volt a kormányzat részéről, hogy a kurdok szavazatait megszerezze, vagy tényleg megoldás születhet a jövőben?

Tévedésbe ne essünk, a kormány autonómiát egyelőre nem ad, a kurdok követelnek autonómiát. Bizonyos helyi lehetőségeket biztosítanak, pl. a török tévében kurd nyelvű adás elindítása, kurd nyelvű oktatás bevezetése. Nem területi, hanem kulturális autonómia jöhet szóba. Helyi szinten több lehetőséget biztosítanának a kurd népességnek. A kurd mozgalom nagyon szeretné kihasználni a jelenlegi momentumot, a demokratikus Törökország újraformálásában ők is részt szeretnének venni, ezért most bojkottot hirdettek, vagyis arra szólították fel híveiket, hogy ne menjenek el szavazni. Kormányalkotó tényezőként ők is részt vennének ebben az egész folyamatban. Akár a helyi igazságszolgáltatás vagy rendőrség megalakítását szeretnék elérni egy helyi, kurd zászló alatt. Ők érzik, hogy a helyzet kedvező számukra, az AKP-nak szüksége van rájuk, és kockáztattak, vagyis bojkottot hirdettek. A kormányzat egyelőre azonban nem vevő a kurdok ötleteire. Az AKP viszon nemrég tartott egy hatalmas gyűlést a délkelet-törökországi Diyarbakir-ban, ott Erdogan több ismert kurd emberrel együtt mutatkozott és sok mindent kihirdetett, hogy a kurdoknak mennyi minden plusz jogokat fognak biztosítani. Ezzel azt akarta mutatni, hogy nemcsak a kurd mozgalom védi a kurdokat, hanem az AKP is. Egyelőre azonban nagyobb változás nem várható. Ha keleten 50 százalék alatt marad az urnáktól távol maradók aránya, akkor azt viszont a kurd politikai élet vereségként élné meg.

Mennyire van benne a kampány a mindennapokban? Mennyire megosztottak a török átlagemberek ezt a kérdést tekintve? Vagy ez csak a nagypolitika szintjén jelenik meg?

Nagyon kemény árkok vannak már, a társadalom szembehelyezkedett az alkotmánymódosítás mentén. Az alkotmánymódosítási csomag lényege az igazságszolgáltatás rendszerének átszabása, emellett azonban sok egyéb változtatást is beleszőtt a kormányzat. Például a nők jogainak kiszélesítését is. Ugyanakkor sok egyéb, pl. az 1980-as puccsban részt vett katonai vezetők büntethetősége is szerepel az alkotmánymódosítási csomagban, és ezzel bizonyos baloldali rétegeket igyekszik megnyerni a török kormányzat. Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy hiába esnek a büntetőjogi kategória alá ezek a személyek, egy másik rendelkezéssel meg továbbra is immunitást biztosítanak számukra.

Akkor Ön szerint maguk a török emberek is megosztottak?

Két külön tábor jött létre, a török emberek is rendkívüli mértékben megosztottá váltak. A kormányt azzal is vádolják, hogy közpénzeket használ fel az emberek meggyőzéséhez, és a legtöbb esetben aránytalanul sok pénzügyi forrást használnak fel az emberek befolyásolásához. Az összes utcai plakát teli van az “igenre” való buzdítással. Független szakértők a napokban már azt mondták, hogy ez az agresszív “igen-kampány” a kormány ellen fordulhat, sokan inkább a gyengébbnek tűnő részt támogatnának. Az igenek és nemek arányának kérdését most nagyon nehéz megítélni, a következő napok még mindenképpen feszültek lesznek.

Forrás: kitekinto.hu, Nagy Gergely, 2010. szeptember 10., péntek


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here