Papirusz, pergamen és papír Isztambulban

papiruszA Használtkönyv-bazár (Sahaflar Çarşı) története arra az időre nyúlik vissza, amikor Új Rómát Konstantinápolyra nevezték át.

A Használtkönyv-bazár a Beyazit mecset mögött helyezkedett el és fontos szerepe volt a történelem során, főként a bizánci időkben. Néhányan úgy vélik, hogy ma is ott áll, ahol a bizánci korban, mások szerint eredetileg a Fedett Bazár (Kapalıçarşı) helyén volt. Mindezek ellenére az biztos, hogy az Új Rómában található Tauri, később a Theodosziusz tér közelében helyezkedett el, és számos kereskedelmi tevékenység központja volt mind Új Róma, mind Konstantinápoly, mind Isztambul idején.

A bizánciak papír- és könyvkereskedelemmel foglalkoztak a bazárban. Ezek két – tekercs, vagy fűzött könyv, más néven kódex – formában érkeztek ide. A tekercs forma Egyiptomból származik, és onnan terjedt el a római világban. A X. századig elsősorban világi műveket írtak rájuk, míg a fűzött könyvekbe vallási témájú írások kerültek. A kódexeket bonyolult mintákkal díszítették. Volt, hogy a lap tetejét, máskor a bekezdés első betűjét rajzolták meg nagyon szép iniciálékkal.

Mivel kézzel történt az írás, a kalligráfiák és a tinta minősége különösen fontos volt. A lapok a későbbi századokban pergamenből készültek. Az ókori tudományokkal foglalkozó Nigel G. Wilson, a Bizánci könyvek és tudósok című művében rámutatott arra, hogy minden bizonnyal volt a városban olyan gyár, ahol pergament állítottak elő a manufaktúrák számára, még ha kevés bizonyíték is van erre.

Pergament először Pergamon (mai nevén: Bergama) városában készítettek. Az i. e. III. században és a II. század elején főként Egyiptomból hozott konzervált állatbőrrel helyettesítették a papiruszt. Wilson arról is beszámol könyvében, hogy pergamenből is hiány volt, meg kellett várni mindig a tavaszt, hogy az emberek ismét húst egyenek, vagy pedig máshonnan kellett beszerezni a jobb minőségű anyagot. A hiány olyan mértékű volt, hogy a már meglévő írásokat kimosták a bőrből és az új könyveket ezekre írták. Az i. sz. VIII. század körül Konstantinápoly Kínából importálta a papírt, és valószínűleg török közvetítéssel terjedt el a Közel-Keleten. 794-ben Bagdadban már működött papírgyár, később Damaszkuszban is. A papírt főleg Konstantinápolyban használták, különösen az i. sz. X. században, de sokkal hamarabb tönkrement, mint a papirusz.

Wilson arról is ír művében, hogy a könyvek ára olyan magas volt, hogy az átlagember nem tudta megfizetni. A könyvek első példányát általában a szerző saját maga írta vagy ő diktálta le, de a másolást legtöbbször kiadták valakinek. Ezek után felmerül a kérdés, hogy ilyen körülmények között egyáltalán léteztek-e használtkönyv-piacok vagy akár könyvárusok – leszámítva a vallásos értekezéseket árusító helyeket.

Az oszmán idők

Az oszmán könyvek elsősorban Iránból érkeztek. Hasonló anyagból készültek és a témájuk is hasonló volt azokhoz, mint amiket a török utazók hoztak a Közel-Keletről Anatóliába. A tanulás nagyon fontos szerepet játszott a muszlim világban, és a kéziratok segítségével meg tudták őrizni a tudást az utókor számára. Az uralkodók arra ösztönözték a tudósokat és a költőket, hogy műveiket írják le, ezzel halhatatlanná téve nevüket. Ezek a művek kézzel írottak voltak, és kevés másolat – használt vagy sem – volt belőlük.

Az első használtkönyv-piac Bursában jött létre Orhan Gazi uralkodása idején (1326-1362). Amikor a főváros Bursából Edirnébe költözött, a könyvkereskedelem is ment vele. Egyes írások szerint a könyvekkel való kereskedés a nagyobb mecsetek udvarán zajlott.

1. Mehmed szultán (1451-1481), aki műveltségéről volt ismert, művészeket és kézműveseket hívott a muszlim világból, hogy Konstantinápolyban telepedjenek le. A könyvárusok három helyszínen rendezkedtek be – a Fatih mecsetben, az Eyüp szultán mecsetben és a Fatih mecset környékén. A Fatih mecsetben alapított vallási iskola (medresze) miatt ugrásszerűen megnőtt a könyvkészítők és könyvárusok száma a városban. Az első papírgyárat az Aranyszarv-öbölben, a Kaǧıthane negyedben hozták létre, mely II. Bajazid szultán uralkodásáig (1481-1512) működött, ő lőporgyárrá alakíttatta át. 1486-ban Bursában is megnyitották az első papírgyárat.

Miután 1460-1461 között felépült a Fedett Bazár, a könyvkészítők megkapták a Sahaflar utcát, a Sark kávéház mellett, azt a kitűnő helyet, ahol ma az ékszeresek és a szőnyegkészítők kínálják portékájukat. A könyvkészítők nem is költöztek el innen egészen az 1894. július 10-i nagy földrengésig. Mivel a Fedett Bazár újjáépítése négy évet vett igénybe, így sokan más helyre költöztek. A felújítás után ezt az utcát a turbánkészítők és a fémművesek kapták meg.

A XVII. században a török világutazó, Evlija Cselebi arról számolt be, hogy Isztambulban 50 könyvesbolt működött, ahol közel 300 ember dolgozott és rengeteg könyvet árultak. Az alkalmazottak a tanult osztályból kerültek ki, voltak köztük kalligráfusok, könyvkötők, fényesítők, papír- és tintagyártók, késkészítők és olyanok, akik valamilyen módon a könyvkészítéshez kapcsolódtak. A könyvesboltok fából készült standok voltak, ahol a könyvek hátul polcokra voltak kirakva, míg az eladó elöl egy asztalnál ült, kávét vagy egyéb italt ivott a vásárlókkal és beszélgetett velük. A legértékesebb könyveket elzárva tartották. Este, amikor az üzlet bezárt, az értékes könyveket függöny mögé rejtették. Mivel zárás után őrök sétáltak esténként az utcákon, nem kellett félniük attól, hogy meglopják őket. A modern korig egyetlen lopást rögzítettek az írások.

Végül, a XVIII. században a kézzel készült oszmán könyvek háttérbe szorultak, a használt könyvek tért hódítottak. Ekkor már nem egy ember másolta kézzel a könyveket, hanem kezdett elterjedni a könyvnyomtatás. Ennek a technikának az elfogadtatása azonban hosszabb időt vett igénybe, ugyanis a könyvmásolók, de közülük is főként a törökök nehezen tudtak megbarátkozni a gondolattal, hogy a nyomdagépek elterjedésével megszűnik munkájuk.

Forrás: Hürriyet Daily News

Fordította: Kollár Kata – Türkinfo


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here