Orosházáról a felhők közé – Albert Attila, a Turkish Airlines pilótája kapta a stafétát

albert_attilaOrosháza, Szolnok, Szentkirályszabadja, Debrecen, Budapest, Sydney, Peking, New York, Ankara. Ezek a városok – és mellettük még több tucat – komoly szerepet játszott és játszik Albert Attila életében. Bemutatunk egy elszármazott orosházit, aki az Antarktisz kivételével keresztül kasul bejárt már minden földrészt. Repülővel is.

Staféta című sorozatunkban olyan orosháziakat mutatunk be, akik érdekes foglalkozást választottak, kimagasló eredményeket értek el. Az interjúalany minden esetben átadja valakinek a stafétát. Ezúttal Szalay Zsolt, a Spar Magyarország Kft. értékesítésért felelős vezetője adta át barátjának, Albert Attilának, a Turkish Airlines pilótájának.

Albert Attila 1972-ben született Orosházán. Az akkori 2-es számú általános iskolába (mai evangélikus iskola) járt, 14 évesen azonban elkerült Orosházáról, de a mai napig rendszeresen hazahúzza szíve.
– Orosházinak vallom magamat és szeretem Orosházát. Boldog gyermekkort töltöttem ott, nagyon jó emlékeim maradtak abból az időből. A nagyszüleim sajnos már nem élnek, az öcsém és családja pedig Mezőtúron lakik. Azonban a szüleimet amennyire lehet, rendszeresen látogatjuk. Bár nagyon elfoglalt vagyok és igen kevés időt tudok Magyarországon tölteni, 1-2 havonta mindenképpen megpróbálok hazautazni szülővárosomba – mondja.

Hogyan lesz valakiből pilóta?
– Csak kitartással, rengeteg áldozattal és ha soha nem adja fel. Én soha nem adok fel semmit, amit célként kitűztem, ezért végezhetem ma ezt a rendkívüli munkát – válaszol határozottan.

Attila gyerekként rengeteg repülős történetet hallott apai nagyapjától, aki egy Junkers Ju52-es bombázón szolgált a második világháborúban. Úgy véli, ez volt az elemi mozgató rugó, magával ragadta ez a világ.

– Gondoltam, ha szerencsém lesz, vadászpilóta lehetek. Azóta megtanultam, hogy ne higgyek a szerencsében, viszont a kitartó tanulásban és munkában igen.

A középiskolát már Szolnokon végezte a Honvédséghez tartozó tiszthelyettes képzőben és ott is érettségizett 1990-ben, mint repülőgép műszerész. Az eredeti elképzelése az volt, hogy itt folytatja a főiskolát, de már vadászpilótaként. Az akkori vezetés azonban erre nem adott lehetőséget és a rendszerváltás is közbeszólt, így az iskola elvégzése után Szentkirályszabadjára került. A következő évben leszerelt, mivel mindenképpen repülni szeretett volna és ezt már csak civilként érhette el.

– Vesztettem ugyan egy évet, azonban 1991-ben elkezdhettem a főiskolát Nyíregyházán és itt szereztem meg a repülőmérnöki diplomát valamint a kisgépes szakszolgálati engedélyemet is. A debreceni repülőtéren tudtam elhelyezkedni 1995-ben, gyűjtöttem a repült időt és a jogosításokat, kicsit a mezőgazdasági repülésbe is belekóstoltam, de már akkor tudtam, nem ez az én világom. Jelentkeztem a Malévhoz, ahol egy jó hosszú várólista végére kerültem, amin nagyon lassan araszoltam előre – emlékezett vissza.

Az ausztrál kitérő

De nem várta meg, hogy a várólista végére érjen. 1999-ben gondolt egy nagyot és beleugrott az ismeretlenbe.

– Ausztráliába költöztem, megszereztem az ottani képesítéseket, levizsgáztam és a kisgépes repülésben tevékenykedtem. A Quantasnál vagy az akkor még létező Ansettnél szerettem volna elhelyezkedni, azonban egy ágazati válság miatt az Ansett problémákkal küzdött és a Quantasnál is bezáródtak a kapuk, így újabb tapasztalatokkal a hátam mögött hazatértem. Végül 2001-ben megszereztem a nagygépes jogosításomat, már itthon, a Malévnál és 2002-ben elkezdhettem a repülést, mint Boeing B737 első tiszt. Itt 2012-ig, a Malév csődjéig dolgoztam.

A szerencsétlen események után gyorsan kellett cselekednie, hiszen a pilóták engedélyei gyorsan lejárnak és a lehetőségek közül a lehető legjobbat kell megragadni.

– Így kerültem Kínába a Hainan Airlines-hoz, ahol sikeresen teljesítettem a felvételi követelményeket, azonban a szerződést nem írtam alá, mert időközben lehetőség nyílt a Turkish Airlines-nál is. Ide is felvételt nyertem és végül 2012 szeptemberében aláírtuk a szerződést. Azóta a török légitársaságnál dolgozom.

A nagy álom: 777-es kapitányának lenni

Természetesen a ranglétra alján kezdte itt is. Boeing B737 első tiszti beosztásban kezdett repülni, majd másfél év után áthelyezték B777-re.

– Ez egy nagy előrelépés a karrierben. A 777-es egy úgynevezett szélestörzsű gép, általában hosszútávú repülésre használják és igen impozáns méretei vannak: 74 méter hosszú, 351 tonna a maximális felszálló súly, több mint 340 utast szállít és majdnem 15 ezer kilométert tud repülni. A 737-es szinte eltörpül mellette a maga 80 tonnájával.

Ezt a típust is első tiszti beosztásban repültem, azonban nemrég kapitányi megbízatást kaptam a vállalattól B737-re, úgyhogy újra “kisgép”. A nagygépes repülésben az egy típusjogosítás a jellemző, de azért vannak kivételek. Jelenleg tehát B737-en repülök. Szeretem ezt a típust, azonban a nagy kedvenc a 777-es. A célom az, hogy 3-4 éven belül kapitányként visszatérhessek a 777-esre, amire minden esély megvan. Az én foglalkozásomban mindenképpen egy szakmai csúcsot jelent majd.

A cikk folytatása>>>

oroscafe.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here