Isztambul maraton: Nem vagyok nagy futó

Nem vagyok nagy futó, inkább csak kocogok vagy éppen gyalogolok. Mivel évek óta hobbimmá vált, hogy részt veszek az Isztambulban megrendezésre kerülő Eurázsia maratonon, az élménybeszámolóimnak köszönhetően egyre többen csatlakoznak hozzám.

Az idei évben 28-an neveztünk a 15 km-es táv megtételére. A Türkinfo alapítvány szponzorálásával, segítségével indultunk útnak egy csodás novemberi napon, amikor felkerekedtünk és elindultunk meghódítani Isztambult.

Természetesen a futásra, gyaloglásra koncentráltunk, de a város felfedezése is fontos része volt utazásunknak. Megérkezésünkkor Isztambul már felkészült a futók fogadására. Hatalmas plakátokon hirdette a hétvégi versenyt, és érezhető volt: ez a hétvége a futókról szól, akik a világ minden tájáról érkeztek. A Szultanahmet tér már le volt zárva kordonnal és készen állt a győztesek fogadására.

A megjelent adatok alapján 106 országból összesen 140 ezer ember vett rész a 8/15/42 km-es távokon.

Vasárnap korán reggel indultunk, a város több pontjáról külön buszokkal vitték a futókat a rajthoz. A szervezés teljesen profi volt. Az útvonalat már hajnalban lezárták, és ennek köszönhetően a buszokkal hamar a rajthoz értünk. Az időjárás hihetetlenül kegyes volt hozzánk, csodás napsütésben tehettük meg a távot, és egész ott tartózkodásunk alatt élvezhettük a novemberi napsütést. Már a buszút alatt jó hangulat kerekedett, a különböző országok különböző korú futói beszélgettek, tréfálkoztak egymással.

Minden csoportnál megtalálható volt a saját országának zászlaja. Hiszen egy-egy ilyen verseny arról is szól, hogy megmutassuk honnan jöttük. Jó volt mikor egy hozzám hasonló idős spanyol úr megkért, nézzem meg a pólója hátán megtalálom-e az én országom zászlaját, mert akkor ő már nálunk is volt maratonon. Örömmel tudattam vele, hogy igen: járt már Magyarországon – ott volt a piros-fehér-zöld.

Az indulásig a rajtnál fergeteges volt a hangulat, szólt a zene, az emberek bemelegítettek, és idő is maradt a fotók elkészítésére.

Az útvonal néhol emelkedőkben bővelkedett, de ezt feledtette velünk a csodás panoráma.

Kis csoportunk vegyes felkészültségű emberekből állt. Voltak köztünk elszánt futók, akik nap mint nap edzenek, és jól felkészülten érkeztek a versenyre. Természetesen igen jó helyen értek célba, ezért elismerés jár nekik! Voltak, akik kicsit lassabban, de végig futva tették meg a 15 km-t, és büszkén vehették át érmeiket a célban.

Én mint amatőr futó, most felkészülés nélkül indultam útnak. Ezért már induláskor egy gyors tempós gyaloglást tűztem ki magamnak célul. A hídon átkelve ez egy laza városi nézelődős tempó volt, mert minden évben rácsodálkozom a látványra és meg kell állnom fotókat készíteni.

Átérve a hídon természetesen gyorsítottam a tempón és két társammal együtt jó iramban haladtunk, de közben volt időnk nézelődni, beszélgetni. A 14. km körül jártunk, amikor már éreztük a megtett táv hosszát, ám egyszer csak azt hallottuk, hogy „Hajrá magyarok, gratulálok, mindjárt célba értek!” – felemelő érzés volt! Oldalra néztem és két kedves hölgyet pillantottam meg. Annyira jól esett a honfitársaimmal való rövid találkozás, hatalmas erőt adott az utolsó km megtételéhez.

Mikor beértünk a célba mérhetetlen boldogság lett úrrá rajtunk! Megcsináltuk! Méltán büszkék lehetünk magunkra, örömmel álltunk a nyakunkban az éremmel. Voltak, akik lazán sétáltak, meg-meg állva, pihenőket beiktatva, de ők is megtették az utat. Büszkék vagyunk rájuk!

Köszönet Isztambulnak a profi szervezésért! Köszönet az isztambuli embereknek, akik a futóverseny útvonalán hol zenéltek, hol énekeltek, hol csak kezet fogtak velünk, és erőt adtak a táv megtételéhez. Köszönet a két magyar hölgynek, akik az utolsó kilométeren erőt adtak, és – aminek külön örülök –, hogy másnap véletlenül összefutottunk velük az Elsüllyedt Palotában, ahol személyesen is meg tudtam köszönni a bíztatást!

Kis csoportunk felfedezte a várost – már amit 6 nap alatt meg lehet nézni. Mindenkit elvarázsolt és rabul ejtett Isztambul! Külön öröm számomra, hogy jó benyomásokkal, kellemes élményekkel tértünk haza. Budapesten a reptéren úgy búcsúztunk egymástól: természetesen jövőre újra részt veszünk ezen az egyedülálló útvonalú versenyen.

A visszaszámlálás pedig elkezdődött: a 2020. november 8-án megrendezésre kerülő versenyre már meg is nyílt a regisztráció. Haydi! Ki tart velünk jövőre?

Rékasi Ica

Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here