Kik azok a madzsarok? Érdemes-e még magyar néptöredékeket keresnünk keleten?

Magyar falvak Anatóliában címmel érdekes tanulmányt közölt dr. Bartha Júlia orientalista, etnográfus egy szakfolyóiratban. A szerzővel erről a számos kérdést felvető témáról beszélgettünk.

Valóban létező igényünk, hogy a föld távoli pontjain is a történelem viharai által messze sodort nemzettestvéreink után kutassunk?

– Igen, csak ennek a kutatásnak egyelőre nincsen a kedélyeket megnyugtató megoldása. Kezdjük azon, hogy mi ösztönzi a távoli magyarok utáni érdeklődést? A gyökerek keresése! Bár sokszínű kultúránk az évszázadok során számos új hatást olvasztott magába, mégis magányos nemzet maradtunk Európa szívében. Nyelvi sziget is vagyunk, s hiába alkalmazkodtunk a történelmi körülményekhez, ettől a Nyugat még nem fogad be bennünket. De a szívünk is a távoli Kelet felé vonz minket. Ezért is indultak tőlünk annyian testvérkereső útra kelet felé. Julianus barát, a 800 éve élt Domonkos-rendi szerzetes sikere óta ezért is keríti hatalmába a magyar utazókat keleti véreink felkutatásának vágya.

Dr. Bartha Júlia kutatóútján keleti hangszerekkel

– Hányan indulhattak már el ezen az úgy tűnik erősen kitaposott ösvényen?

– Kőrösi Csoma Sándortól napjainkig impozáns a hazai keletkutatók névsora.  Tucatnyian vannak. Vámbéry Ámin, Lóczy Lajos, Berzenczey László, Princz Gyula, Cholnoky Jenő, Stein Aurél, Zichy Jenő, Almásy György, majd szűkebb hazámból, a Kunságból Németh Gyula, Györffy István, Mándoky Kongur István, hogy csak a legnagyobbakat említsem. A keleti kutatások nem alaptalanul foglalkoztatták a közvéleményt, bár ennek olykor voltak vadhajtásai is. Némelyek, mint például a l9. században Jaksics Gergely barokkos szenvedéllyel írta, hogy „pártás, főkötős sudár magyar tündéreket” talált a Kaukázus hegyei között és jelentős lélekszámú, hétmilliós ottani magyarságról beszélt. A Milleniumra készülő ország is áhította a keleti rokonságot s hevesen élt a vágy, hogy a keleti világban szétszóródott magyar töredékekre bukkanjanak. Voltak, akik így egészen Kínáig eljutottak, Az ekkor megfogalmazott kérdések ugyanakkor sok vonatkozásban máig válasz nélkül maradtak, legfeljebb a történeti-néprajzi és nyelvészeti kutatók újabb nemzedékeitől remélhetünk rájuk választ.

Macarlar köyü település Törökország 2014 tavaszán

Milyen szerepe van ebben a munkában a törökségnek.

– Egyrészt a Távol-Keletre vezető út is jórészt Törökországon át vitt, másrészt Kelet-Anatólia is hamar felkeltette a kutatók figyelmét. Németh Gyula és Györffy István fellépésével a kunok kultúrájának törökországi kötődésével új, keletre mutató irány bontakozott ki: az Alföld kutatásában. Emellett egy új szál is került a történetbe, a törökországi  „madzsarok” kutatása, ugyanis egy érdekes jelenség, a törökországi „magyar” nevet viselő települések léte időről időre megdobogtatja a  szívünket. Ilyen például Macarköy, vagyis Magyarfalva, melyről egy New Yorkban élő, magyar származású etnográfus, Ispay Ferenc közölt színes élménybeszámolót 1981-ban az Élet és Tudományban. A helyiek szerint őseik négyszáz éve érkeztek Magyarországról és máig őrzik magyar tudatukat. Ispayt mások is követték, így a nagynevű etnofotográfus Kunkovács  László, az erdélyi Beder Tibor és a kiváló újságíró, Margittay Gábor. Ispay 1976-ban, egy, a magyar-török kapcsolatokról szóló isztambuli konferencián már nyolc magyar nevű településről számolt be: három Macar, két Macaroğlu és egy Macara nevű faluról, melyek leginkább a Fekete-tengeri régióban vagy Belső-Anatóliában voltak.  Mára sokkal többről tudunk, bár a származást illetően nem jutottunk előbbre. A mai Törökország területén összesen húsz földrajzi név, ennyi egykori település neve kezdődik „madzsar” előnévvel, melyek múltját ugyan homály fedi, de többségüket a törökök az amúgy testvérként szeretett magyarokhoz kötik. Az eddigi kutatások alapján annyi biztos, hogy ezek a települések nem lehetnek a hódoltság idején elhurcolt elődeink emlékei, ebben megegyezik a magyar turkológusok véleménye. Az elnevezés részletes elemzése meghaladná egy újságcikk kereteit, egyelőre röviden annyit mondhatunk erről, hogy későbbi eredetűek a százötven évi török-magyar együttélés koránál.

Ön végzett személyes kutatásokat ebben a témában?

– Igen. Izmit-Kocaeli –Karatepében, majd 2014-ben két török kutatóval, Naciye  Güngörmüşsel és  Cihan Karataşsal Macarlar köyüben jártam, ami Magyarok falvát jelent. Az ember először hajlik arra, hogy talán a Thököly-emigráció kirajzása lehet ez az aprócska település. Naciye Güngörmüş is ezen a véleményen van, de a helyiek tudomása szerint dzsámija, imaháza is régebben, még a 16. században épült. Egészen bizonyos, hogy az anatóliai falvakat megülő „madzsarok” , nem Thököly, Rákóczi, vagy Kossuth kíséretében érkező emigránsok, esetleg a török hódoltság idején elhurcolt emberek voltak, azonban teljes bizonyosságot csak a történeti források adhatnak. Ez a kérdés még további kutatást igényel. Pontos ismereteink egyelőre csak arról vannak, hogy amikor Thököly Imre és Zrínyi Ilona Izmitben talált menedéket, egy települést, Kocaeli-Karatepét valóban a kíséretükben élő magyarok hozták létre, amire ma is büszkék az ott élők. Számon tartják a magyar gyökereket, bár ez már nem derül mi a családnevekből. Ez az egyetlen bizonyíthatóan magyar alapítású település Törökországban. Származástudatuk túlélte a történelmi viharokat és a vallásváltást is, mert aki Törökországban élt és katonai pályára ment, annak kötelező volt iszlám hitre térni. Akik ellenben nem töltöttek be török hivatalt, megtarthatták vallásukat, s ők találtak végső nyughelyet az isztambuli magyar protestáns temetőben, ahol természetesen nem csak magyarok és nem csak protestánsok nyugszanak.  Isztambul Feriköy negyedének magyar protestáns temetőjében pihennek azok a magyarok is, akik a Rákóczi szabadságharc után a vezérlő fejedelemmel, II. Rákóczi Ferenccel együtt Rodostóban élve megmaradtak kereszténynek. Kossuth Lajos és kísérete később Kütahyában lelt menedékre, de ők csak jó egy évig tartózkodtak ott. E törökországi magyar menekültek életének nem nagyon van olyan részlete, ami a kutatók előtt ismeretlen lenne, így őket kizárhatjuk az ottani magyar nevet viselő települések alapítói és lakói közül. De a magyar nevű települések léte, török források szerint húsz ilyen település van, mint a török-magyar kapcsolatok jórészt tisztázatlan eleme mindenképpen rendkívül érdekes és sok kutatást igénylő feladata a hazai keletkutatásnak.

Bartha Júlia azt is elmondta, hogy ezek az érdekes településnevek valójában a Macar, másként  Magyar nemzetségi névből keletkeztek. Ebben az a különleges, hogy a turkológusok nyelvi megközelítésként a „madzsir”, „muadzsir”, „madzsar”, vagyis  migráns jelentésű szóból vezetik le, a török források pedig személynévből indulnak ki. A türkmén törzsekkel Anatóliába vándorló  Madzsar nemzetség, vagy a Madzsar, Madzsaroglu személy által létrehozott tarikat, vallási, vagy szerzetesrendeket tekintik alapnak.

Szathmáry István – Új Néplap Szolnok

kunhalom.1950@gmail.com


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here