Egy oszmán nyomozó, akiből szakács lett

Flaubert-től Hemingwayig, Twaintől Christie-ig valamennyi írót, akik jártak Isztambulban és írtak róla, elbűvölte a város. William Butler Yeats ír költő verse, a Hajózás Byzantiumba, adta az első löketet a fiatal Jason Goodwinnak. Ez évtizedekkel azelőtt történt, hogy kitalálta Yashim, az eunuch nyomozó karakterét. Yashim szabadidejének nagy részét a konyhában töltötte, ez a tevékenység inspirálta Goddwint legújabb műve, a Yashim megfőzi Isztambult megírásában. A történelmi szakácskönyvben lévő különleges receptek Yashim XIX. századi kalandjaiból származnak.

Hogy hogyan lehet azok elé varázsolni Isztambult, akik még sosem jártak ott? Az étel a legjobb mód erre. Ha veszünk egy kis szömörcét (sumak), paprikát és fokhagymát, az olvasók máris úgy érzik, hogy a Földközi-tenger keleti térségében vannak” – mesélte Goodwin legutóbbi isztambuli látogatása során. „És amikor Yashim főz, gondolkodik is, de anélkül, hogy egy helyben ülne.

Az író első könyve Isztambulról a Gyalog az Aranyszarv-öbölig: Gyaloglás Isztambulba (On Foot to the Golden Horn: A Walk to Istanbul) címet viseli, mely Goodwin 1990-es évek elején Lengyelország és Törökország között tett hat hónapos utazásáról szól. A Magyarországra vezető (gyalog)út első felén járva átéreztem, hogy ez az a táj, amelyért a németek és az oroszok örökké vetélkedtek. Elhagytuk Magyarországot, majd Erdélybe, Romániába és Bulgáriába folytattuk utunkat, ott teljesen más hatások értek bennünket. Tudtuk, hogy itt valami mást találunk, és itt a történet már az osztrákokról és az oszmánokról szól. A kérdés az, kik az oszmánok, akik megjelentek, azután csak eltűntek.

Furcsa módon a szovjet hatás Kelet-Európában segített megőrizni az oszmán örökséget, ahogy Goodwin írja: „Egész Kelet-Európa pácban volt a kommunizmus elmúlt 45 évében. Semmi sem változott igazán, így ha Erdélyben sétálunk, olyan, mintha a középkorban lennénk”.

Amikor Romániában voltunk, betértünk egy boltba, hogy térképet vegyünk. Azt mondták, ’igen, van térképünk Romániáról’. Így megvettük a vékony füzetet. Amikor kinyitottuk, csak egy narancssárga részt láttunk rajta Románia felirattal, a lap többi része teljesen üres volt.

Elhagyva Kelet-Európát, Isztambulba érve minden megváltozott, a város lendülete magával ragadta az utazókat. Goodwin erre így emlékezik vissza: „Néhány napot töltöttünk Isztambulban és azt gondoltuk, ’Ez lenyűgöző. Ide vissza kell térnünk és itt kell élnünk.’ De nem tettük meg. Ez az, ami történt – az élet utolér.” Bár Goodwin Dorsetben él feleségével és négy gyermekével, lelkének egy darabja Isztambulban maradt, noha ez idő alatt is utazott, hogy találkozzon Yashimmal az 1830-as években.

Yashim világának érzéki realizmusa sokévnyi kutatás eredménye, elsősorban olyan XIX. századi utazók beszámolói, mint Edmondo de Amicis, voltak hatással Goodwinre. „Egy hétre jött és utána megírta nagy művét, a Konstantinápolyt. Biztosan nagyon mozgalmas hét volt, mindenhova elment, és minden lehetséges variációját megnézte az oszmán életnek. Félelmetes leírása van a Galata-hídról és az emberekről, oldalakon keresztül. Három évig írta a könyvet, sokat kutatott könyvtárakban, és nagyon jó elbeszélést írt.”

Goodwin másik kedvenc nonszensz költője Edward Lear, kinek útinaplói kitűnő forrásai a délkelet-európai és a levantei régiónak.

Forrás: theguideistanbul.com

Fordította: Kollár Kata – Türkinfo


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here