Carles Puyol volt a hőse, most ő lenne megannyi török gyereké: Caglar Söyüncü

Az angol Guardian napilap európai újságokat összefogó kezdeményezésének tagjaként a Nemzeti Sport külföldi szakírók cikkeivel mutathatja be az Európa-bajnokságon részt vevő válogatottak játékosait. A sorozat második részében Emre Sarigül, a Turkish-football.com újságírója mutatja be a török válogatott védelmének egyik oszlopát, Caglar Söyüncüt.

Caglar Söyüncü a török válogatott legismertebb játékosai közé tartozik. Az viszont nem köztudott, hogy milyen hatással volt hazája futballjára.

Szakítva a hagyományokkal, Söyüncü kihagyta azt a lépcsőfokot, hogy egy nagyobb Süper Lig-klubba igazoljon, pedig amikor az Altinorduban szerepelt, volt erre lehetősége. „Választhattam – mondta. – Egy akadémián folytatom a Süper Ligben, vagy a regionális amatőr ligában játszom? Nehéz szülés volt, de úgy határoztam, hallgatok a menedzseremre, illetve a klub elnökére, és az amatőr ligát választom, hogy tapasztalatot gyűjtsek.”

A döntés kifizetődő volt, hiszen a belső védő iránt Németországból érdeklődtek: a Freiburg színeiben nevet szerzett magának a Bundesligában, mielőtt 20 millió fontért a Leicester Cityhez szerződött. Ezzel a folyamattal a feje tetejére állította a török labdarúgást. Bár nem Söyüncü az első török játékos, aki valamelyik topbajnokságba igazolt, ám azzal, hogy nem játszott Törökország legerősebb egyesületeiben, új utat nyitott meg a többi török fiatal labdarúgó számára.

Törökországban hagyományosan az a labdarúgók célja, hogy a Besiktasba, a Fenerbahcébe, a Galatasarayba vagy a Trabzonsporba kerüljenek kiemelkedő szerződéssel. A probléma ezzel az, hogy a török futballpiac voltaképpen egy buborék. A labdarúgók lényegesen túl vannak fizetve ahhoz képest, amit nyújtanak. Annak ellenére, hogy a török nem képes felvenni a versenyt az első öt európai bajnoksággal vagy akár csak Hollandiával, Belgiummal, illetve Portugáliával, a legerősebb török klubok továbbra is magasabb bért fizetnek a játékosoknak, mint az őket folyamatosan felülmúló országok csapatai. Márpedig ez a futballban a komfortzóna megfelelője. A futballistákat alig ösztönzik fejlődésre, mégis túlfizetik őket.

Söyüncü felbukkanása azonban új korszak kezdetét jelentette, melynek középpontjában az Altinordu állt. Az elszánt izmiri kiscsapat merész projektbe kezdett annak érdekében, hogy új utat teremtsen. Az Altinordu meglátta a piaci rést. Törökországban óriási azoknak az ifjúsági labdarúgóknak a száma – a legnagyobb az UEFA-tagállamok között –, akiket évtizedekig majdhogynem figyelmen kívül hagytak.

Altinordu egy olyan akadémia felépítését tűzte ki célul, ahol a játékosok kellően magas szintet ütnek meg ahhoz, hogy felkeltsék a topligák klubjainak figyelmét. Az egyesület az Égei-tenger térségében és Nyugat-Anatólia területén vásárolt földet, ahol több száz futballiskolát hozott létre, majd felderítette azokat a városokat és falvakat, amelyeket korábban figyelmen kívül hagytak. Az akadémián idegen nyelveket oktatnak, médiaképzést tartanak, sportpszichológusok, képzett edzők és elemzők dolgoznak. Ez természetes a nagyobb ligák klubjaiban, ám Törökországban biztosan nem.

Söyüncü kétlábas középhátvéd, akinek lenyűgöző hosszú átadásaihoz hasonlóan a technikai képessége is kiemelkedő, ami ebben a szerepkörben nem szokványos. Talán csatárként sajátította el mindezt. „Amikor támadóként játszottam, Wayne Rooney volt a bálványom. Akkoriban alacsony voltam, ezért tetszett, hogy egy fiatal, kisebb termetű csatár sztár lehet” – mondta 2016-ban a TamSaha Magazine-nak.

Csak azután vált középső védővé, hogy Bucába, majd ifjúsági szinten Altinorduba szerződött. „Miután védő lettem, Carles Puyol lett a hősöm. Imádtam a bátorságát, a személyiségét és a vezéralkatát.”

Az Altinorduban Cengiz Ünder volt Söyüncü szobatársa. Ki gondolta volna? Két ismeretlen srác az alsóbb osztályok egyik nevesincs klubjából a török labdarúgás posztereken feltűnő figurái lettek. Amikor a Freiburg 2016-ban szerződtette Söyüncüt, a hír nem vert nagy hullámokat. Törökországban senki sem vette őt észre. Noha két teljes idényt játszott a Bundesligában, otthon továbbra is észrevétlen maradt.

Aztán a Leicesterhez szerződött… Egy játékos, aki sohasem játszott Törökországban a legmagasabb szinten, egy Premier League-csapathoz igazolt húszmillió fontért. Meg is kapta a figyelmet. Söyüncü az első idényében még a játékidőért küzdött, ám egyre csak erősödött és erősödött, mígnem berobbant a csapatba, és mostanra már a világ egyik legerősebb bajnokságának egyik legjobb védőjeként tartják számon.

A török szappanoperák külföldön jelentős népszerűségre tettek szert, akár Söyüncü történetét is tündérmesének tekinthetnénk. De amellett, hogy a története valóságos, a török játékosok új generációját inspirálta arra, hogy higgyenek magukban, és kövessék az útját.

Amikor az amatőr bajnokságokban játszott, Söyüncü felhívta egy barátját, aki inkább a Galatasaray akadémiáját választotta. „Azt mondta, hogy ha amatőr ligákban játszom, akkor semmibe vesznek. Akkor valószínűleg azt mondták volna, hogy igaza volt, ám én mindig azt ismételgettem magamnak, hogy sikerülni fog, és sohasem adom fel!”

További részletek>>>


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here