„A magyar nyelvszerkezethez ugyanolyan közel áll a török, mint a finnugor”

Csáki Éva turkológus elismeri, hogy alapszókincsünkben több a finnugor eredetű szó, de nyelvtani kapcsolat a törökkel is van. Szerinte a finnugor-török vita nem eldöntendő kérdés, a hun gyökerekre pedig nincs bizonyíték. Interjú.
Ismét téma a közbeszédben a magyar nyelvrokonság, de mielőtt erről beszélgetnénk, tisztázzuk, mivel foglalkozik a turkológia?
A török népek kultúrájával, elsősorban a nyelvével, történetével, a kapcsolataikkal. Nekem személy szerint három kutatási területem van: nyelvészeti, néprajzi és vallási szempontok szerint vizsgálódom. Kevés turkológus van, úgy gondolom, méltatlanul háttérbe szorított területe ez a tudományoknak. Pedig Európában először nálunk kezdtek el turkológiával foglalkozni. Csakhogy nemzeti tudományként született, ez pedig a szovjet érában nem volt kívánatos.
Nyelvészeti vizsgálataiban mire jutott?
Az első disszertációmban a nyelvi érintkezéssel foglalkoztam. Azt vizsgáltam, hogy a XIII. századi mongol népcsoport hogyan terjesztette el a leigázott területeken azt a nyelvet, amit beszélt. Az a bizonyos közép-mongol nyelvet, melynek nyomait a Volga-vidéki törökségben kutattam, tatároknál és baskíroknál. A vizsgálati eredményeim közül az volt a kiemelten fontos, hogy igéket is kölcsönöztünk a közép-mongolból. Ez különösen archaikus időpontra utal.
Később a korai magyar-török nyelvi érintkezések idején, a honfoglalás előtti korban a magyarok is számos igét átvettek különböző török nyelvű csoportoktól. Például a gyón, az eskü és kereszténységhez tartozó számos kifejezést a honfoglalás előtt vettünk át törököktől. Karacsáj-balkár (altáji nyelvcsaládba tartozó kipcsak török nyelv – a szerk.) szövegben olyan kifejezéseket találtam, mint a ’milyen fából faragták’, ’egyem meg a kis szívedet’ vagy ’feni a fogát valakire’. Miközben a karacsáj-balkárokról még nem tesznek említést abban a korban a Kaukázus területein, amikor a magyarok megjelentek ott.
Mikor találkoztak először a magyarok a törökökkel?
Mohamedán kereskedők írják le először, hogy a prém útján (ez Ázsiát és Európát összekötő útvonal – a szerk.) jutottak el a tatárok fővárosába Bulgariba, és útjuk során magyarokkal is találkoztak, akik a kazárokkal éltek szomszédságban. A kazárokról pedig tudjuk, hogy török nép voltak. Az is szembetűnő, hogy a honfoglalás után sem szakadtak meg a török kapcsolatok, hiszen folyamatosan jöttek ide ilyen-olyan török népcsoportok, akik beolvadva megerősítették a korábbi rétegeket.
Az avarokról és a hunokról sem tudjuk, milyen nyelvet beszéltek, mert nem maradtak fenn források. Valaki ezt mondja, más azt, én ebbe a részébe nem mennék bele. Azt tudjuk, hogy a Kr. u. III. században a hunok nyugatra vándoroltak, itt rettegett tőlük Európa. Egészen Attila 453-ban bekövetkezett haláláig itt randalíroztak. Utóbbi a Kárpát-medencében történt, de Attila halála után a birodalma azonnal felbomlott. Akkoriban azok a hunok, akik visszavándoroltak az eurázsiai sztyeppére, a Kaukázus északi vidékére, találkozhattak ott megjelenő magyarokkal.
A sokféle kapcsolódás, egymásra hatás alapján kijelenthető, hogy a magyar és a török nyelvrokon?

Folytatás

Forrás: zoom.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here