A magyar honvédtábornok, aki a török hadseregben is szolgált

FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS/BROCKY KÁROLY

1810. május 24-én született Kmety György, az 1848-49-es szabadságharc kiemelkedő alakja.

Budavár bevételénél hadtestparancsnokként szerzett érdemeket, de más csatákban is felfigyeltek bátorságára, valamint parancsnoki és hadvezetési képességeire. Az 1848-49-es szabadságharc bukása után Törökországba emigrált, ahol Iszmail pasa néven, dandártábornokként harcolt.

Kmety György 1813. május 24-én született a Gömör megyei Felsőpokorágyon. Apja evangélikus lelkészként szolgált, aki elhunyt, amikor György még csak öt éves volt. A család áttelepült Nyíregyházára. Iskolai tanulmányait Késmárkon kezdte meg, a nevelését irányító bátyja, Pál 1833-ban azonban úgynevezett közvitéznek adta a 19. (Schwarzenberg) gyalogezredbe. Itt György olyan képességekre tett szert, amelyeket kortársai nagyra becsültek.

„A közemberként induló Kmetyt testvére hamarosan a kadétok közé emeltette. Altisztként is már komolyan érdeklődött a taktika iránt: német klasszikusok műveit olvasta e témában. 1840-ben hadnagy lett, 1847-ben pedig már főhadnagy. 1848 októberében Magyarországra helyezték, az ezred 3. zászlóaljához, ám végül a Pozsonyban szervezett 15. honvédzászlóaljhoz került. Október 19-én annak századosává nevezték ki, október 22-én azonban már a győri 23. honvédzászlóalj élén találjuk. Csapataival bátran küzdött a szerencsétlen kimenetelű schwechati csatában, amelynek elismeréséül Kossuth zászlóaljparancsnokká nevezte ki, a december 16-i parndorfi csatában tanúsított helytállásáért pedig alezredessé léptették elő. 1849. január 5-től egy dandár, majd 1849. február 15-től már egy hadosztály vezetésével is megbízták. Csapataival a kápolnai csatát követően, február 28-án Mezőkövesdnél megszalasztotta a magyarokat üldöző osztrák dandárt, és ezzel a csatasorozat legszebb magyar harci műveletét hajtotta végre. A tavaszi hadjárat első ütközeteiben hadosztálya nem jutott jelentős szerephez, ennek ellenére április 14-én ezredessé léptették elő” – írja Arbanász Ildikó és Csorba György a Kmety György emlékirata Kars erődjének 1855. szeptember 29-i védelméről című tanulmányban.

Kmety György részt vett a budai vár ostromában, és a május 4-i rohamban ő maga is megsebesült. A főváros visszafoglalásának komoly feladata után a csornai ütközetben bizonyította vitézségét. Aznap léptették elő vezérőrnaggyá, amikor 1849. június 26-án megindult a magyar hadsereg elleni utolsó osztrák hadjárat Haynau táborszernagy irányítása alatt. Kmety, mint az egyik legütőképesebb egység vezetője, ismét vitathatatlan érdemeket szerzett, így főparancsnokká nevezték ki. A csapatai felbomlása után azonban ő is az emigrációt választotta. A világosi fegyverletételt követően Törökországba menekült, ahol Iszmail néven belépett a török hadseregbe.

Folytatás

Forrás: ng.24.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here