Van, aki fél, pedig a vendégmunkások a város jövőjét építik

Tiszaújváros tavasszal egy olyan ügy miatt került a hírekbe, aminek egyszerre örülnek is meg nem is a Tisza-parti kisvárosban: megjelent ugyanis a sajtóban, hogy a Mol óriási petrolkémiai gyárat épít, amelyet több ezer vendégmunkás fog felhúzni a város szélén, a tervek szerint két év alatt.

Örülnek, mert az új gyár évtizedekig pörgetheti a mindig is az iparra épülő város gazdaságát, azért viszont már sokkal kevesebben lelkesednek, hogy a lakosság több mint 15 százalékának megfelelő külföldi költözik a környékre pár évre. Főleg miután elterjedt, hogy nagy részük Törökországból érkezik.

A történet azért is élvezte a sajtó kiemelt figyelmét, mert a magyar társadalomra az elmúlt években talán legjobban jellemző két folyamat találkozik benne:

a gazdaságot már évek óta sújtó munkaerő- és szakemberhiány, valamint az elsősorban a kormány politikája által gerjesztett migránspara, iszlamofóbia és általános idegengyűlölet.

Pedig a részben állami tulajdonú Mol beruházásával kapcsolatban a kormány se nagyon akarta gerjeszteni az idegengyűlöletet, ráadásul a kormány a petrokémiai gyár építését több mint 11 milliárd forinttal támogatta (sőt, ahogy nemrég megírtuk, egy új munkahelyre a poliolüzemben 69 millió forint támogatás jut, ezzel a kormány ennek a beruházásnak a támogatásával költ a legtöbbet egy új munkahelyre).

A Mol, a város szocialista vezetése és valamilyen szinten a kormány is kénytelen tehát megbirkózni az évek óta remek politikai fegyvernek bizonyuló idegengyűlölettel, és felkészülnie arra, milyen is lesz a vendégmunkások és a tiszaújvárosiak együttélése. Hogy hogyan is megy ez a felkészülés, azt most megnéztük a helyszínen.

Pletykák és igazságok

Folytatás

Forrás: index.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here