Törököt fognak vele? – A Török Áramlat

Bár tizenegy éve történt, de talán sokan emlékeznek még a 2009-es orosz-ukrán – szó szerint – „hidegháborúra”, amikor a Gazprom a gázszállítás leállításával gyakorolt nyomást Kijevre. Járulékos következményként Közép-Európa és a Balkán egy része „befagyott”: mivel Bulgária, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Szerbia teljes egészében és Horvátország 40%-ban az orosz importból fedezte gázszükségletét, ezért a Moszkva-Kijev közötti gázháború ráébresztette politikusaikat az egyoldalú gázellátás kockázatára.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, mégis 2020 január 1-én újra egyöntetűen várta a teljes energetikai iparág az ukrán tranzit leállását, akár csak rövid időre, úgymond „árkorrekciós” célból.

Ám a nagy show elmaradt: Oroszország az utolsó pillanatban öt évre megállapodott Ukrajnával a gáztranzitról. Bár mindez első pillantásra meglepetésként hathatott, ha geopolitikai, és nem üzleti szempontból nézzük a déli gázfolyosót, akkor várható volt.

A 2009-es gázválságra adott orosz válasz a Déli Áramlat gázvezeték lett volna Ukrajna elkerülésére, ám 2014-ben Moszkva kénytelen volt lemondani a projektről, hivatkozva az Európa Unió ellenkezésére. 2017-től pedig megkezdték a Török Áramlat megépítését, melynek a már elkészült tenger alatti szakaszán keresztül, közvetlenül a Fekete-tengeren és Törökországon keresztül fog szállítani gázt több európai országba, köztük Magyarországra is. Persze csak akkor, amikor átadják a vezeték európai meghosszabbítását is.

Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török elnök egyaránt hatalmi pozícióra törekednek azokon a területeken, amelyeket saját országuk érdekszférájának tekintenek.

Erdogan a volt Oszmán Birodalom területén (Észak-Iraktól Líbiáig és a Nyugat-Balkánig) folytatja az ún. neo-ottomán külpolitikát. A neo-ottomán külpolitikai teória értelmi szerzője, Ahmet Davutoğlu török külügyminiszter, majd miniszterelnök szerint Törökországnak felelőssége van a volt Oszmán Birodalom területeinek sorsáért, és a beavatkozás a kultúrdiplomácia eszközeitől az energiapolitikai kapcsolatrendszerig terjed.

Putyin pedig a volt Szovjetunió területét és a szovjetizált blokkot tekinti Oroszország „közel-külföldjének”, és ezen a területen a Nyugat (értsd: Európai Unió, NATO) súlyát csökkenteni kívánja, Ukrajna és Belorusszia csatlakozását a nyugati hatalmi centrumhoz pedig teljességgel kizárja.

Folytatás

Forrás: novekedes.hu


hun_1ado

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here