Török módi, kínai divat – egzotikum a 18. századi Európában

Kép forrása: commons.wikimedia.org

A 18. századi Európában valóságos lázként söpört végig az egzotikus építészeti divathullám. Mindenfelé kínai pavilonok, pagodák és török mecsetek épültek – írja Szende András tájépítész az Architextúra blogon.

Az egész Európában megfigyelhető egzotikus divathullám egyértelműen a felfedezések és a gyarmatosítás következtében kezdődött. A távoli tájak termékei, mint a kávé, a tea, a csokoládé, vagy maga a porcelán luxuscikként kerültek a kontinesre, és természetesen az uralkodók, majd az arisztokrácia, végül pedig a köznép is hatalmas érdeklődéssel fordult a “mesebeli” Japán, Kína, később India felé. Sőt, a “török módi” még hazánkban is egzotikus szellemi csemegként vált divattá, gyakran a török ellen vitézkedő főúrak unokáinak vagy dédunokáinak közvetítésével. A jelenség annyira elterjedt, hogy az építészet – és művészettörténet külön kifejezésekkel, “turqoise”, illetve “chinoiserie” néven tartja számon ezeket az emlékeket. Az így létrejött mecsetek, pagodák elbeszélések és metszetek alapján épültek, így legalább annyira tekinthetők kortárs európai alkotásnak, mint hiteles közel – vagy távol-keleti műnek, bár némelyik szinte megtévesztően jól sikerült. A jelenséget a woke-korban akár “kulturális kisajátításnak” is tekinthetnénk, hiszen valós vallási és kulturális funkciójukat nem ismerve, átfogalmazva, sokszor félreértelmezve létesültek ezek a építmények, ez mégis hiba lenne, hiszen építőiket ugyanúgy hajtotta az ismeretlen, távoli kultúrák megismerésének vágya és azok tisztelete is.

Lednice-Valtice, minaret (1794-1804)

A dél-morvaországi, több kastélyból és egymásba érő kertekből álló, világörökségi védelem alatt álló Liechtenstein-birtok közepén emelkedik a messziről látható, hatvan méter magas minaret. Az építmény egy valódi folly, vagyis “bolondság”, funkció nélküli alkotás. A kert élénkítésére, a különleges hangulat keltésére épült, de természetesen fantasztikus kilátást nyújt a környező vidékre, így a birtokot nagy számban látogató turisták kedvence.

Tata, “török sátor” szobák

Az egzotikumokat kedvelő divat a belsőépítészetben is megmutatkozott. Paloták és kastélyok egész sorában készült kínai vagy török szoba. Tatán, az Esterházyak kastélyában két szoba is különleges, török katonai sátorbelsőt imitáló kifestést kapott. Kissé különös ez annak a családnak a rezidenciáján, akik török ellen küzdő hadvezérek, sőt hősi halottak egész sorát adták. De úgy látszik, az idő és főleg a divat már akkor is felülirta a történelmi tapasztalatokat és sérelmeket.

Csákvár, török mecset (1797)

A harmadik egzotikus építészeti emlék is az Esterházy-családhoz kötődik, de ez csak részben véletlen. A többi főúri családot is érintette ez a divathullám, de nyilván a leggazdagabb família tudott olyan jelentős építményeket létrehozni, hogy azok máig fennmaradtak. A csákvári kastélyparkot Esterházy János fejlesztette, ekkor több különleges kis épületet is felhúztak: egyiptomi “piramisház”, remeteség, indián kunyhó és kínai pavilon is épült. De a legtartósabb, máig részben fennmaradt építmény a török mecset volt, amiről egy részletgazdag festmény is készült felépülése után. A pavilonméretű építmény ma is áll, igaz funkciója alapvetően átalakult. Ma már nem “mű-mecset”, hanem valódi kápolna, már a 19. században, az egzotikus épületek divatjának elmúlásával és vélhetően a kissé kellemetlen török eszmei tartalom miatt is átalakították.

További érdekességek

Forrás: hirado.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here