Tarik Demirkan – Törökország békejobbot nyújt az Európai Uniónak

 

Törökország Európai Unióval való viszonyában egyértelmű változás állt be. A változás iránya pozitív, tehát az évek óta nagyon feszült kapcsolat látványos javulásáról lehet szó.

Két fontos esemény történt az elmúlt napokban:

Az egyik Recep Tayyip Erdoğan török elnök párizsi hivatalos látogatása. A másik pedig Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter berlini látogatása. Ankara ezekkel a látogatásokkal egyszerre vette fel a kapcsolatot az Unió két legfontosabb államával, és közeledése egyértelműen pozitív, konstruktív.

Ez természetesen nem véletlen.

Az okok vizsgálata előtt nézzük meg, hogy ezeket a tárgyalásokat miért nevezzük békülékenynek és pozitívnak? Mindenekelőtt Erdoğan a párizsi látogatásában ezt nyíltan kimondta az újságíróknak, és úgy nyilatkozott, hogy „2018, Törökország és az EU viszonyában, az olvadás éve legyen”.

Ettől konkrétabb lépések is szóba kerültek.

Erdoğan látogatása során nyilvánosságra hozták, hogy Törökország rakétákat vásárol az Uniótól. Az EUROSAM rakéták francia-olasz kooperációban készülnek, és most aláírtak egy szerződést, miszerint Törökország egyrészt megvásárolja az EUROSAM rendszereket, másrészt pedig török cégek együttműködésével Törökországban is fejlesztik őket.

Ne felejtsünk el, hogy nem olyan régen Oroszországtól vásároltak S400-as rakétákat, amely nagy megrökönyödést keltett a NATO szövetségesek körében. A mostani üzlet egyfajta kiengesztelésnek tűnik.

A rakétaüzleten kívül Ankara európai Airbus repülőgépeket vásárol a Turkish Airlines légitársaság számára, ami szintén nagyon jelentős üzlet. Ezek a vásárlások fontos gesztusok Törökország részéről.

Hasonló szellemben zajlott a török külügyminiszter németországi látogatása is. Çavuşoğlu párbeszédet ígért, és a vámunió újabb termékekre való kiterjesztését kérte.

A kibékülés másik, de nagyon fontos jele az az engedmény, amit Erdoğan Franciaországban említett. Ez az engedmény nem más, mint Ankara elvi beleegyezése, hogy az Európában lévő többezer dzsámi vallási vezetőit helybeli, azaz európai intézményekben képezzék ki.

Mint tudjuk, eddig az imámokat Törökországban oktatták, és onnan irányították a többezer külföldi dzsámiba. Ezek török vallási vezetők voltak, nem beszélték az európai nyelveket, és nem ismerték az európai kultúrát, a helyi viszonyokat. Az európai országok kifogásolták a gyakorlatot.

Erdoğan most megígérte Emmanuel Macron francia elnöknek, hogy Törökország beleegyezik abba, hogy a franciaországi imámokat a strasbourgi IszlámTeológiai Intézményben oktassák. Ankara csak azt kéri, hogy maga is benne lehessen a képzés folyamatában. A tervek szerint itt képeznék az imámokat, és innen küldenék a többi európai országba.

Ezek a lépések valóban fontos fejlemények. Ankara Európával szembeni eddigi konfliktusgerjesztő politikája helyett látványos békejobbot nyújt. Egyértelmű, hogy a változás nem a véletlen műve. Akkor vajon mi történt? Mi késztette Ankarát irányváltásra?

Az okok véleményem szerint a Közel-Keleten, főleg Izraelben keresendők.

Törökország Amerikai Egyesült Államoktól való látványos eltávolodásának utolsó fázisa volt a Jeruzsálem körüli konfliktus. Ankara nagyon keményen ellenezte USA azon lépését, hogy az USA Jeruzsálemet, Izrael osztatlan fővárosának tekinti. Törökország viszont ebben a folyamatban az Isztambulban megtartott iszlám országok konferenciáján egyértelművé tette, hogy szóvivője lesz a palesztinoknak. Így alakult ki az a nagyon feszült viszony USA és Törökország között, amely Közel-Keleten  a lapok újraosztásához vezethet.

Talán a konfliktus folytatásának tekinthető az is, hogy Irán több fontos városában egyidejűleg rendszerellenes felkelés tört ki.

Ankara most a határai mentén beálló változásokat vetíti az új külpolitikájába.

Vajon visszatér az öreg kontinenshez, amelyhez ezer szállal kötődik, hisz nem olyan régen még alapvető érdekének tekintette, hogy tagja lehessen az Uniónak?

Ez túlzás lenne, de legalábbis annak a szándékát mutatja, hogy csökkentse a konfliktusait.

A kérdésben természetesen ott van az is, hogy Ankara mennyire őszinte? Illetve Ankara számára mennyire tekinthető ez stratégiai lépésnek?

Ez egy komoly fordulat? Egy hosszú távú stratégia építése?

Vagy Európa Ankara számára inkább ideiglenes záloga a Közel-Kelet vészterhes korszakának átvészelésére?

Bármi is legyen Ankara szándéka, az tény, hogy az elmúlt évek európai választásai folyamán, több országban is kirajzolódó politikai trendek már sokkal kevésbé kedveznek Törökországnak.

 

Tarik Demirkan

Türkinfo Főszerkesztője

 

 

 

 

 


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here