Tarik Demirkan: Szíriai török hadművelet – forró a talaj mindenki számára

Az észak-szíriai török beavatkozás 17. napján egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy nem lehet tudni, a katonai hadművelet hol és miképpen fog lezárulni.

A rideg számok nagy veszteségekről árulkodnak: a török katonai források szerint a török hadsereg és a szíriai szövetséges erők (Szabad Szír Hadsereg) együttes vesztesége már 40, míg a szíriai kurdok 947 embert veszítettek el az összecsapásokban.

A vasárnapi török páncélos elleni vagy a szombati orosz vadászgép elleni rakétatámadás is jól mutatja, hogy a Szíriában harcoló helyi milíciák kezében már nehézfegyverek is vannak, amelyeket eredményesen vetnek be akár tankok, akár repülőgépek ellen.

A török tankra kilőtt rakéta valószínűleg orosz eredetű, míg az orosz gép lelövésében használt rakéta amerikai. Bár a fegyverek eredetének sok jelentősége nincsen, mert a megfigyelők szerint a régióba szállított fegyverek az Iszlám Állam elleni harcokban kézről kézre vándorolnak, de ez is jól mutatja, hogy a harci eszközöket már nem lehet ellenőrzés alatt tartani.

Így érthetővé válik a török hadsereg óvatossága az észak-szíriai Afrin tartományban, a 30×40 km nagyságú területet minden oldalról vagy a török határ, vagy a török hadsereg egységei határolják. 17. napja nincs eredménye a beavatkozásnak, és a török egységek még Afrin városának közelébe sem kerültek.

Ankara határozottnak mutatkozik, hogy Afrin tartomány megtisztítása után tankjaival kelet felé indul. A 911 km hosszúságú török-szír határ mentén, az Eufrátesztől keletre az ellenőrzés a helyi kurd YPG (Népi Önvédelmi Osztagok) kezében van, amely a török PKK-val szerves egységet alkot.

A PKK a török kurdok szeparatista szervezete, amely fegyveresen, nyíltan vagy burkoltan végrehajtott robbantásokkal is „harcol” a céljai elérése érdekében, ezért az Európai Unió illetékes szervei is terroristaszervezetként tartják számon.

Tehát Ankara abbeli félelme, hogy a szíriai hatalmi vákuum közepette kialakul egy önálló, önműködő terület a határai mentén, ahol majd PKK-táborok jöhetnek létre, érthető, és a török nemzet biztonsági szempontjaira épül.

Azonban a nemzetbiztonsági aggályok elsimításának a török vezetés által gyakorolt módszerei nem nevezhetők bizalomgerjesztőnek. Ankara az utóbbi időben látványosan váltogatja szövetségeseit. A NATO-t, az Egyesült Államokat, az EU-t és Oroszországot is egyszerre szeretné porondon tartani, és sok esetben egymással is élesen ellentmondásos lépésekre kényszerül. Ez pedig sokszor hiteltelenné teszi a külpolitikáját.

A török vezetés váltig állítja, ha már befejezte „Olajág-hadműveletet” és megszüntette az afrini tartomány kurd ellenőrzését, kelet felé irányítja a katonáit, és elfoglalja az Eufrátesz menti Manbidzs városát. Ankara szerint ez a város nem kurd, hanem arab város, így a kurd fegyvereseknek ki kell vonulniuk a településről. Igen ám, de itt rögtön kibontakozik a konfliktus képe: Manbidzsban nemcsak szíriai kurd egységek vannak, hanem az azokat szövetségesnek tekintő amerikaiak is.

Ami a legfontosabb: a helyi amerikai erők parancsnokának a kijelentése szerint az amerikai egységek nem fognak kivonulni a térségből, akkor sem, ha a török erők körülzárják a várost.

Természetesen még nem tart itt a helyzet, de a kilátások Szíria és a nemzetközi helyzet tekintetében nem biztatóak.

Ugyanakkor nem mellékes a háború törökországi fogadtatása sem. A közvélemény-kutatók szerint a török beavatkozást nemcsak a kormányparti szavazók támogatják, hanem a törökök 85%-a.

A beavatkozás ténye rendkívül nagy népszerűségnek örvend, és a török kormány a nemzeti érzések erősödését maximálisan kihasználja a hatalma megszilárdítása érdekében. A háborúval kapcsolatos ellenérzéseiknek hangot adó civil szervezetek vezetőit sorra tartóztatja le, és a legkisebb kritikát is megfogalmazó újságírókat börtönbe veti. A belügyminisztérium hivatalos jelentése szerint 449 embert tartoztattak le a háborúellenes közösségi médiás posztok miatt.

Készültek olyan elemzések is, amelyek szerint a török kormány a háború által felkorbácsolt nemzeti érzelmeket kihasználva és szinten tartva készül a 2019-es választásokra. Ha ez igaz, akkor ennek a háborúnak nem lesz egyhamar vége.

Tarik Demirkan – a Türkinfo Főszerkesztője


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here