Tarik Demirkan: Erdoğan pirruszi győzelme mire lesz elég?

 

Nagy várakozások előzték meg a vasárnapi török népszavazást, amely tétjét tekintve talán a XX. század legnagyobb politikai rendszerbeli változásait hordozta Törökország számára.

Arról volt szó, ha a török nép ezeket a változásokat jóváhagyja, akkor Törökország szinte felszámolja parlamentáris demokráciát és helyére egy erősen koncentrált vezetési modellt hoz, amelyben a rendkívüli jogokkal felruházott elnök gyakorolja a hatalmat.

Vasárnap ez a javaslat megmérettetett, és a közvélemény-kutatások előzetes eredményeinek megfelelően, minimális különbséggel jóváhagyták.

Ha lehet hinni az eredményeknek, akkor a török választók 51%-a hagyta jóvá az alkotmánymódosításokat.

De miért beszélek feltételes módban?

Voltak csalások?

Mint minden szoros végeredményben, itt is azonnal fellángoltak a csalási vádak, viták és fellebbezések.

Most azonban úgy tűnik, hogy a mostani választással kapcsolatban felmerülő csalási vádaknak lehet alapja. Ha a nemzeti és nemzetközi illetékes szervek nem tisztázzák kellőképpen a vádakat, akkor bundázásról szóló hírek örökké beárnyékolják az eredményt.

Miről is van szó tulajdonképpen? A választás napján, miközben már zajlott az eredmények feldolgozása, a török országos választási bizottság érvényesnek nevezte azokat a voksokat is, amelyek borítékában nem volt hivatalos pecsét!

Tehát így ezzel a döntéssel nagyon sok olyan, az eredetét tekintve gyanús voks is érvényes lett, amely ugyan urnákból került elő, de a választási bizottságok hivatalos pecsétjét nem tartalmazták.

A török választási törvény egyértelmű: olyan esetben, ahol nem hitelesítettek a voksoló cédulát tartalmazó borítékot a választási bizottság pecsétjével, a szóban forgó voksot érvényteleníteni kell.

Az ellenzék közel 900 ezer ilyen gyanús voksot említ.

Nyilvánvaló, hogy ahol a végeredmény nagyon szoros (51-49 %) ott 900 ezer gyanús voks jelenléte sorsdöntő lehet.

Nőtt az Erdoğant támogatók aránya?

A népszavazáson a kormánypárt AKP (Igazság és Fejlődés Pártja) és az ellenzéki MHP (Nemzeti Mozgalom Pártja) az alkotmányváltozás mellett kampányolt.

A tavalyi általános választásoknál ennek a két pártnak a támogatottsága összesítve elérte a 61,5%-ot. Most viszont az általuk szorgalmazott változásokra igennel szavazók aránya „csak” 51 % volt.

Tehát ez a tábor 10%-kal csökkent.

Elmaradt a Recep Tayyip Erdogan által jósolt 60%-os igen-eredmény.

Mindez olyan körülmények között született, ahol az állam minden anyagi és apparátusi előnyét gátlástalanul használta a igenek kampányolása mellett.

Ahol az egyik ellenzéki párt, a HDP (Népek Demokrata Pártja) vezetőit már hónapok óta börtönben tartják.

És ahol független média gyakorlatilag nem létezik.

Tehát az ellenzék számára ilyen körülmények között elért 49% nagyon nagy eredménynek számít.

Mit látunk a választási térképen?

A kormányzópárt 15 éves uralkodása alatt először történt meg az, hogy beleértve az ország legnagyobb 3 városát, Isztambult, Ankarát és Izmirt, a nagyvárosok többségében a választópolgárok  az ellenzék javaslatát támogatták.

Csak az ország vidéki, jóval elmaradottabb viszonyokkal rendelkező városaiban és falvaiban tart még az AKP-előny.

Ugyanakkor a kurdok által lakott vidéken a 60-70%-os AKP-ellenesség jutott érvénybe.

Törökországban a nagyvárosok jelzik a politikai tendenciaváltást. 15 évvel ezelőtt az AKP-éra megjelenésének előjele az volt, hogy Ankarában és Isztambulban az ő jelöltjeik szerezték meg az önkormányzati pozíciókat.

Ezért nagyon nagy a jelentősége annak, hogy most a nagyvárosokban, 15 év után először nem kerültek többségbe az Erdogant támogatók.

És most mi lesz?

Erdogant az elemzők a populista eszközök használatától sem visszariadó, autoriter, ravasz politikusként tartják számon.

Ő is nyilvánvalóan észleli a jeleket, a támogatói bázisának csökkenését, és valószínűleg újabb eszközökkel és stratégiai váltásokkal próbálja elejét venni a hatalmi ereje további csökkenésének.

Most az elkövetkező 2 év sok tekintetben meghatározó lesz, ugyanis a most megszavazott modellváltás a közel két év múlva esedékes választásokkal lép érvénybe.

Ez viszonylag hosszú idő. Ez idő alatt az ellenzék, amely minden elnyomó intézkedés ellenére 49%-os tábort tudott összehozni, nyilvánvalóan minden megtesz majd, hogy erősebb pozíciókkal induljon elnöki rendszert is meghatározó választásokra.

Recep Tayyip Erdogan is kénytelen lesz figyelembe venni, hogy a nagyon kis többséggel biztosított hatalma most már törékeny.

Ha felhagy az eddigi külső és belső ellenségkreáló politikájával, ha az ellenzék aggodalmait is figyelembe veszi, és ha valamilyen konszolidációra törekszik, akkor Törökországnak lesz esélye egy nyugodtabb évtizedre, amikor regionális nagyhatalmi pozícióit építheti.

Ellenkező esetben a most vérszemet kapott ellenzék, amelynek egyetlen közös vonása az Erdogan-ellenesség, mindent meg fog tenni, hogy ne érvényesüljön az elnök akarata.

Elvégre örök igazság, hogy egy társadalomra nem lehet egy olyan modellt ráerőszakolni, amelyet 49%-a teljes erőből visszautasít.

Tehát Törökország számára ismét izgalmas hónapok következnek.

 

Tarik Demirkan

a Türkinfo főszerkesztője

 

 


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here