Mesés kelet a századforduló Budapestjén – A török építészet és a mulatók

Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.132

A honfoglalás ezredik évfordulója számos híres műalkotás és épület létrejöttének adott alapot, hiszen a múltjára egyébként is büszke nemzet egy gazdasági virágkorban élt. A magas kultúra emlékei azonban csak egy szeletét képezték az akkori változatos szórakoztatóiparnak, a szélesebb közönség könnyedebb szórakozásra is vágyott, amelynek kiszolgálására számos mulató jött létre. Érdekes, hogy azok néhány tekintetben mennyire hasonlítottak egymásra.
Az 1890-es évek első felében az ország a millennium lázában égett. Elsősorban az állami intézmények dolgoztak gőzerővel, hogy méltón megünnepeljék a honfoglalás ezredik évfordulóját, de a magántőke is megérezte a nagy lehetőséget és beruházásokba kezdett. Mivel az eseménysorozat központi rendezvényét, a nagyszabású kiállítást a Városligetben rendezték, annak környéke kifejezetten nagy lehetőségekkel kecsegtetett, ezért a Liget északi szélén dr. Bossányi Iván budapesti ügyvéd és néhány vállalkozó társa egy egész szórakoztatóközpontot épített fel Ős-Budavára néven.

E célra 1895. október 17-én létrehozták az Ős-Budavára Részvénytársaságot, majd az Állatkert szomszédságában, az attól bérelt területen építkezésbe kezdtek. A mintegy 70.000 négyzetméteren Budavár török kori állapotát bemutató városnegyedet létesítettek, melyet eleve ideiglenesnek szánták, ezért fából és gipszből készültek, de homlokzatukat egészen híven formázták meg. A tervezéssel Oskar Marmoreket bízták meg, aki Bécsben már felépített egy hasonló komplexumot. Ő a részlettervek kidolgozására és a kivitelezés irányítására Vidor Emilt szerződtette, aki egyébként később a hazai szecessziós építészet jeles alakjává vált (egyik alkotásában, a Bedő-házban ma a Magyar Szecesszió Háza működik).

A városnegyed elrendezéséhez egy 1686-os metszetet vettek alapul, melyet Marsigli olasz műszaki tiszt készített a budai Vár visszafoglalásakor. Bejárata a Fehérvári kapu másolata volt és több régi épület is felismerhető volt, köztük a régi budai városháza. A Szent György teret is megépítették, közepén a Zenepavilonnal, melynek arabeszk mintával díszített tetejét a négy sarkán négy-négy karcsú oszlop tartotta. A tető súlyát hullámos profilú, függönyhöz hasonló konzolok vezették rá félkörben álló oszlopokra. A sarkok fölött a tetőt hagymasisakok koronázták, az erőteljesen kiugró főpárkány pedig még pártázatot is hordott.

Folytatás

Forrás:pestbuda.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here