Megijedtek a befektetők Erdogan teljhatalmától

Recep Tayyip Erdogan török elnök sajnálatos módon szavahihető ember. A választási kampány során azt ígérte, hogy ha újraválasztják elnökké, nagyobb befolyást gyakorol majd a monetáris politikára, és nem is vesztegette az időt: elvágta az utolsó szálakat is Törökország biztonsági hálójában, és így „befektethetetlenné” tette az országot.

A helyzetet súlyosbítja, hogy Mehmet Simsek miniszterelnök-helyettes és Naci Agbal pénzügyminiszter egyaránt távozott a kabinetből. Ugyanis ők azok a fajta tisztviselők, akikkel a globális befektetők szerettek együtt dolgozni – akik elkötelezettek a hatékony pénzügyi gazdálkodás és a szabványos gazdasági elvek mellett. A két politikus sokat tett azért, hogy megnyugtassa a befektetőket, amikor Erdogan egyre inkább gúzsba kötötte az országot. Most azonban úgy tűnik, senki sem maradt, hogy betöltse ezt a szerepet.

A török elnök hétfőn tette le az államfői esküt a török parlamentben. Ezzel Törökországban hivatalosan is végrehajtó elnöki rendszer lépett életbe az eddigi parlamentáris berendezkedés helyett. A lépéssel egyebek mellett megszűnt a Török Köztársaság 1923-as megalakulásával létrejött miniszterelnöki intézmény, és az államfőre szállt át a kormányfő minden jogköre.

A június 24-én újraválasztott török elnök hétfő esti ankarai sajtótájékoztatóján közzétette az általa kijelölt miniszterek a névsorát. A kabinet jelentősen átalakult: például Erdogan veje, Berat Albayrak, aki eddig az energiaügyi miniszter volt, mostantól az újonnan létrejövő kincstári és pénzügyi tárcáért felel és ezzel ő kapta meg a legfontosabb gazdasági tárcát. Ez pedig összezúz minden arra vonatkozó reményt, hogy az értelem és a felelősség fog uralkodni a fiskális kérdésekben.

Annak hírére, hogy a Simsek nem lesz tagja az új kormánynak, a török líra 3,5 százalékot vesztett értékéből a dollárral és az euróval szemben. És ez a fájdalmas piaci reakció valószínűleg csak a kezdet, lévén a befektetők egyre inkább tartanak attól, hogy Erdogan elkezd belemászni a jegybank függetlenségébe annak érdekében, hogy a kamatcsökkentés irányába mozdítsa el a monetáris politikát. Ez azonban pont ellentétes lenne az infláció által indokolt iránnyal.

Folytatás

Forrás: kitekinto.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here