Megfejtették az alvilág ókori kapujának titkát

Kapu a túlvilágra – így nevezték azt a kis barlangot, amely a Kr. e. 190 körül a pergamoni II. Eumenész király alapította Hierapolisz mellett álló, az alvilág istenének, Plutónak (a görög Hádész római megfelelőjének) szentélyhez kapcsolódott. A többek között Sztrabón és Cassius Dio antik történetírók által is leírt, mintegy kétezer négyzetméter alapterületű vallási épületkomplexumot nem is olyan régen, 2011-ben fedezték fel és azonosították a mai törökországi Denizli tartományban.

A „pokol kapujának” is nevezett, a templom alatt körbefutó szűk vájat arról volt híres, hogy míg a betévedő állatok, akár egy bika is, minden emberi beavatkozás nélkül elpusztult, addig egy istennek áldozó ember fogadalmát beváltva életben maradhatott. Ez történt például egy eunuch pappal, aki Sztrabón feljegyzése szerint túlélte a megpróbáltatást, mint írta, minden bizonnyal azért, mert kasztrálták.

Mindennek persze semmi köze nem volt ehhez, mint ezt most a Duisburg-Esseni egyetem vulkánbiológusai is állítják legfrissebb kutatásukban, amelyről az amerikai Science tudományos szaklap is beszámolt. A Hardy Pfanz vezette csoport ugyanis megállapította, a halálesetek a környező vulkanikus, geológiai tevékenység, pontosabban az ott kialakuló magas szén-dioxid-koncentráció okozza. Míg ugyanis egyébként felismerték a környező hévízforrások regeneráló, gyógyító hatásait, addig maga a szentély egy vulkanikus gázkipárlásra épült, ahol a nap bizonyos szakában felgyülemlik a kiáramló szén-dioxid – emiatt elhulló madarakat még az ókori várost most feltáró régészek is megfigyeltek.

Folytatás

Forrás: mno.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here