Közös pontok és egységes keretek az Oszmán Birodalom alávetett államainak külpolitikájában – ERC-kutatás magyar irányítással

Fotó: BTK / Szőts-Rajkó Kinga

Az Oszmán Birodalom vazallus államai Délkelet-Európában (például az Erdélyi Fejedelemség, a Raguzai Köztársaság vagy Moldva) a szultáni függésben is igyekeztek a saját érdekeiknek megfelelően alakítani külpolitikájukat és diplomáciai kapcsolataikat. E törekvéseikben jól tetten érhetők állami berendezkedésük sajátságai, illetve a történelmi kontextus adottságai. Ezt a diplomáciatörténeti területet fogja vizsgálni a Kármán Gábor, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet (MTA Kiváló Kutatóhely) főmunkatársa által vezetett nemzetközi kutatócsoport, amely nemrégiben nyert Consolidator Grant tudományos támogatást az Európai Kutatási Tanácstól (ERC).

A kutatás az Oszmán Birodalom és a kereszténység határvidékén fogja vizsgálni az ott elterülő kis államok diplomáciai erőfeszítéseit. Bár természetesen az egykori államalakulatok helyén jelenleg létező országok történetírása eddig is vizsgálta ezt a korszakot, eddig csak nagyon keveseknek jutott eszébe, hogy a török alávetettségben élő államok külpolitikáját egységes keretben kutassa. Vagyis a kérdés az, hogy

milyen különbségek és milyen hasonlóságok fedezhetők fel abban, ahogy ezen államok uralkodói megszervezik a saját külpolitikájukat.

A vizsgált államok nyugatról keleti irányban a Raguzai Köztársaság, az Erdélyi Fejedelemség, Havasalföld és Moldva, a Krími Tatár Kánság, illetve a kozák Ukrajna. Noha ez utóbbi alakulat sosem érte el a teljes értékű államiság szintjét, diplomáciai erőfeszítéseik egyes jellegzetességei jelentős átfedést mutattak a vazallus államokéival.

„Ezen államok helyzete nemcsak azért érdekes, mert a velük szomszédos országok náluknál sokkal nagyobb hatalommal bírnak, és így erőfölényben vannak, hanem azért is, mert ezek a kis államok számos olyan diplomáciai eszközt nem tudnak használni, ami a klasszikus kora újkori nyugat-európai országok rendelkezésére áll – mondja Kármán Gábor. – Emellett a kis államokat két oldalról határoló hatalmak minden esetben szemben álló kulturális és politikai közegekhez tartoznak. Ebből számos probléma ered. Úgy kell megszervezni az oszmán közegben a diplomáciai kapcsolatokat, hogy utána mindkét irányba el tudják magyarázni e kapcsolatok létjogosultságát.”

Folytatás

Forrás: mta.hu


LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here